Az Egyesült Államokban évről évre emelkedik a felírt antidepresszánsok és nyugtatók száma. A statisztikák szerint ma már minden negyedik amerikai nő szed valamilyen gyógyszert lelki egészségének megóvása érdekében. A Guardian cikke az okokat firtatja.

A világtörténelem folyamán sokáig uralkodó volt a nézet, hogy a bők a „gyengébb nem” – fizikailag és pszichésen is. A „nagy gondolkodók” – egytől egyig férfiak – sora dolgozott ki elméletet is ennek megindoklására. Platón Timaiosz című írásában a női testben szabadon vándorló méhhel magyarázta teóriáját. Galenus görög orvos évszázadokkal később a kielégítetlen szexualitást okolta a „hisztériáért”. Ez a nézet a 19. századig uralkodó maradt, és a hisztéria eseteit házas nőknél gyakoribb együttlétekkel, hajadonoknál pedig alhasi masszázzsal igyekeztek orvosolni. Ez utóbbi célja a „hiszterikus paroxizmus” kiváltása volt, amelyet ma jobbára orgazmusnak ismerünk, és ami sokszor csillapította a tüneteket.

A 20. században Sigmund Freud elmélete tette lehetővé a nők megbélyegzését. Az osztrák pszichiáter híres pénisz-irigység elmélete szerint lényegében a nők gyengeségének oka, hogy  nem férfinak születtek. Bizonyítékként épp elég, hogy a kislányok „fallikus” módon fonják be a hajukat. Természetesen kritikusai szerint ez az elmélet inkább árulkodik Freud doktor lelkivilágáról, mint a nőkéről. De a közelmúltban Amerikából érkezett statisztikai adatok nyomán mégis érdemes elgondolkodnunk, mi történt, történik a nők lelki egészségével.

A MedCo friss jelentése szerint az amarikai nők 25 százaléka szed valamilyen lelki problémára – depresszió, szorongás, figyelemhiányos hiperaktivitás, stb. – gyógyszert. Férfiaknál ez az arány 15 százalék, tehát a nemek közti eltérés jelentős.

A legkézenfekvőbbnek tűnő magyarázat szerint a nők előbb kérnek segítséget problémáira. De ha már egynegyedüknek gyógyszert kell szednie, hogy „normálisak” lehessenek, akkor már magának a normalitásnak a jelentése válik kérdésessé.

Az XX Factor női portálon így ír erről KJ Dell'Antonia: „négyből egy túl sok. Még akkor is, ha számtalan gyógyszeres doboz bontatlanul porosodik a polcon. Akkor is, ha a receptek egy részét nem váltják ki. Az egynegyedes arány azt üzeni, hogy vagy a nőket vagy az orvosokat becsapták azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a lelki egészség.”

Victoria Bekiempis, a Guardian szerzője azonban nem éri be ennyivel. Hiszen – folytatja írását – a szexista társadalom olyan környezetet jelent, amelyben az a csoda, hogy csupán a nők negyede érzi rosszul magát. Eleve, az orvosok kevésbé veszik komolyan a női pacienseket. Váliumot írnak fel nekik, csak hogy csendben maradjanak.

Másrészt, az erőszak amerikai kultúrájában minden hatodik nő átéli a nemi erőszak sikeres vagy sikertelen kísérletét, ami jelentősen hozzájárulhat a rossz közérzethez, mentálhigiénés problémákhoz. A 16-19 éves lányok esetében a nemi erőszak vagy zaklatás elszenvedésének esélye négyszer nagyobb, mint a társadalmi átlag. Az iskola 5-8. osztályába járó lányok 7 százaléka, a 9-12. osztályosok 12 százaléka lesz szexuális zaklatás áldozata. Ezen esetek jelentős részét nem jelentik be, és a statisztikák szerint csupán az erőszakoskodók 6 százaléka kerül végül rács mögé. Ráadásul, sokszor a nőket okolják az erőszakos cselekményekért. „Kihívóan öltöztek és viselkedtek” – hallani sokszor. A nyomás, a fenyegetettség érzése pedig azokat a nőket is megtalálja, akik maguk személyesen nem éltek át hasonló szörnyűséget. A szóbeli zaklatás, a viccesnek gondolt munkahelyi élcelődés mind hozzátesznek a kiszolgáltatottság érzéséhez.

Nem az a meglepő – zárul a cikk –, hogy minden  negyedik nő orvosságot szed mentális egészségének visszaállítása vagy megőrzése érdekében, hanem hogy  még mindig csupán a tünetekkel foglalkozunk, ahelyett, hogy a problémákat kiváltó társadalmi környezetet próbálnánk megváltoztatni.

(Via: Guardian)