Az ENSZ három ügynöksége (FAO, IFAD, ILO) által jegyzett legfrissebb jelentés szerint a mezőgazdaságban dolgozó nők még mindig hátrányban vannak a férfiakhoz képest, és a jelenlegi gazdasági és élelmezési válság csak tovább ront helyzetükön.

Január 21-én, Rómában hozták nyilvánosságra a „Mezőgazdasági és vidéki foglalkoztatás gender vonatkozásai – eltérő kiutak a szegénységből” (Gender dimensions of agricultural and rural employment: Differentiated pathways out of poverty) című kutatási jelentést. Ennek fő megállapítása szerint, bár regionálisan nagy különbségek figyelhetőek meg, a nők bizonyíthatóan kevesebbet profitálnak a mezőgazdasági munkából, függetlenül attól, hogy bérért vagy önfoglalkoztatóként dolgoznak. A jelenleg tapasztalt gazdasági és élelmezési válságfolyamatok pedig lelassították az egyenlőtlenségek orvoslására tett korábbi kezdeményezések előrehaladását.

„A munkahelyek megszűnése és az infrastruktúrára, jóléti szolgáltatásokra fordított közkiadások csökkenése mind hozzájárult a nők romló helyzetéhez. Egyre nagyobb terhet jelentenek számukra az otthoni ápolás és a fizetés nélküli munkavégzés egyéb formái, miközben pénzügyi hozzájárulásuk a család fenntartásához várhatóan tovább fog csökkenni. Ez különösen drámai módon jelentkezik a nők vezette háztartásokban” – fogalmaz a jelentés. Egyes mezőgazdasági szakmák elnőiesedése, a migráció, a nemzetközi kereskedelem aránytalanságai vagy épp a gyerekmunka is hozzájárul a gondok súlyosbodásához.

A jelentés megállapításai között szerepel, hogy a fejlődő országok mezőgazdaságában a nemek jövedelmében tapasztalt különbség 90 százalékára nincs magyarázat: az tisztán az önkényes, hátrányos megkülönböztetés eredménye. A kutatás arra is rávilágított, a női esélyegyenlőség eléréséhez mindenképp szükséges az egyenlő hozzáférés a szükséges oktatáshoz, a termények és termékek piacaihoz, a technikai berendezésekhez és a munkajogi védelemhez. Ezen felül, a „társadalmi tőke” igénye sem elhanyagolható, hogy a nők a férfiakkal egyenrangú felekként vehessenek részt a termelői szövetkezési formákban.

A jelentés legfontosabb megállapításai:

  • Méltányolni kell a fizetéssel nem járó munkavégzést, csökkenteni kell, és igazságosabban kell elosztani a háztartásvezetéssel járó terheket.
  • A közmunkaprogramok csökkenthetik az egyenlőtlenségeket, különösen, ha azok kedvezményezettjeit is bevonják a program kidolgozásába.
  • Fejleszteni kell a nők számára elérhető minőségi oktatást.
  • A nők különösen ki vannak téve az elégtelen munkajogi és munkaügyi szabályozás okozta veszélyeknek és hátrányoknak.
  • Egymást kiegészítő szakpolitikai intézkedésekre van szükség a helyzet javításához, amelyeknek ki kell terjedniük az esélyegyenlőségi joggyakorlatra, a társadalombiztosítási védőhálóra, a mezőgazdasági termelőket, nőket és fiatalokat segítő intézményrendszerre, a gyermekgondozásra, valamint az információkhoz és a piacokhoz való jobb hozzáférésre.

 

Földünk 1,4 milliárd mélyszegénységben tengődő lakójának 70 százaléka él falusi környezetben, ezért a kistelepüléseken élő nők bekapcsolása a gazdaság vérkeringésébe megkerülhetetlen az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak eléréséhez.