Nemek arca

Sayeeda Warsi, a brit kormány első mohamedán vallású tárcavezetője élesen bírálta Pakisztánt. A miniszter asszony – és egyben a Konzervatív Párt társelnöke – szerint a Korán meghazudtolása, hogy a nők alapvető jogaikat sem gyakorolhatják.

A brit politikai vezetés Pakisztán iránti fokozódó türelmetlenségének jeleként értékeli a Guardian cikke Warsi kirohanását, amelyben az „1400 éve megadott jogok” érvényesülését kéri számon a korábbi brit gyarmaton. Szavainak még nagyobb súlyt ad az a tény, hogy Warsi lesz az első brit kormánytag, aki felszólal majd az Iszlám Konferencia Szervezetének ülésén, néhány hét múlva.

A politikusnő elmondta, hogy nem jön zavarba, ha kritizálnia kell Pakisztánt, mivel őt nem nyomja a gyarmatosítók örökségének terhe. A 40 éves Warsi apja 1960-ban érkezett Pakisztánból a szigetországba bevándorlóként. A politikus már tavaly nyáron is hangot adott nézeteinek, amikor az ottani Fatima Dzsinna Egyetemen feltette a kérdést női hallgatóságának: miért tűrik, hogy megtagadják tőlük azokat a jogokat, amelyeket a Korán 1400 éve megadott nekik? – Nem arról van szó, hogy a nyugat idejön, és a saját ideológiai világlátását erőlteti rá egy helyi kultúrára. Én nagyon is értem, ismerem ezt a kultúrát. De amit hiányolok Önökből, az a vízió, amire az egész ország épült, Pakisztán alapítójának meggyőződése – fogalmazott tavaly.

A női jogok terén kétségkívül sok a tennivaló az országban, különösen a törzsek által ellenőrzött észak-nyugati területeken. Gyakoriak a megkövezés és a korbácsolás erkölcsi kihágásoknak ítélt esetekben. Arra is több jogvédő rámutatott, hogy azokban az esetekben, amikor párokat ítélnek el szeméremsértés miatt, rendszerint a nőket sújtja a szigorúbb büntetés.

(Via: Guardian)

A szigorú vahhabita mohamedán előírások értelmében Szaúd-Arábiában nők nem vezethetnek autót. Most azonban külföldön jogosítványt szerzett nők példátlan polgári engedetlenségi akcióba kezdtek. A jázminos forradalmak miatt aggódó kormány egyelőre kivár a válasszal.

Június közepén elsősorban a Twitteren szerveződő nők egy csoportja vakmerő lépésre szánta el magát. Fittyet hányva a mohamedán világban is szokatlanul szigorú korlátozásoknak, volán mögé ültek és hosszabb-rövidebb ideig autót vezettek a szaúdi utakon. Egyiküknek 45 percig sikerült elkerülnie az igazoltatást és a hatósági intézkedést. Az akciót nem követték letartóztatások, a később őrizetbe vett (a hírek szerint) egyetlen aktivistát is hamarosan szabadon engedték.

A Women to Drive Twitteroldalon szerveződő kezdeményezés látszólag nehéz döntés elé állítja a szaúdi kormányzatot, amely egyelőre kivár, feltehetően azért, mert szeretné elkerülni a jázmin-forradalomnak is nevezett demokratizálódási hullám átterjedését az országra – írja a CBS cikke. Eddig az ország sikeresen elkerülte az elégedetlenség hullámait. Ha engednek a női követeléseknek, azzal nagy lökést adhat a jogegyenlőségért vívott küzdelemnek. Az országban sok lenne a teendő, hiszen a nők férfi patrónus beleegyezése nélkül nem vállalhatnak munkát, és nem is utazhatnak egyedül.

- Azt akarjuk, hogy a mai naptól kezdve a nők gyakorolhassák jogaikat – mondta Wajeha al-Huwaidar jogvédő aktivista, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy 2008-ban saját autóvezetéséről tett közzé videót az interneten. – Ma az utakon egy hosszabb kampány első lépéseit tettük meg. Ez csak a kezdet – fogadkozott. A jogvédők azt tervezik, hogy a külföldön jogosítványt szerzett nők mostantól minden nap autóba ülnek, és gépkocsival indulnak ügyeik intézésére. Mindaddig kitartanak, amíg az uralkodó nem helyezi hatályon kívül a vezetést tiltó szabályokat, mondta al-Huwaidar.

A tiltás egyébként nincs kodifikálva a hivatalos szaúdi joganyagban, vallási vezetők fatvái, törvényerejű kinyilatkoztatásai tiltják az autóhasználatot. A női sofőrök kezdeményezést támogatásáról biztosította londoni közleményében az Amnesty International nemzetközi civil szervezet is. A világ több nagyvárosában pedig női sofőrök konvojai köröztek szaúdi külképviseletek épületei körül, a vezetés szabadságát követelve mindenkinek.

(Via: CBS News)

Az Európai Női Lobbi, a WIDE Hálózat és a CONCORD civil konföderáció gender-munkacsoportja hét pontos ajánlást fogalmazott meg az EU és a tagállamok döntéshozói számára, hogy a 2013-ban kezdődő következő hét éves költségvetési időszakban a női esélyegyenlőség szempontjai érvényesülhessenek.

1. Legyenek a költségvetés közös értelmezési szempontjai, úgynevezett referenciakerete (framework of reference) a Lisszaboni szerződésben megerősített értékek, az emberi jogok tisztelete, a demokrácia, a nemek egyenlősége, a diszkrimináció tilalma és a társadalmi igazságosság.
2. A szakpolitikai prioritások között kapjon helyet két fontos ügy, (a.) az európai szociális modell megőrzése, és (b.) az alapjogok érvényesülésének erősítve, beleértve a női jogokat is. E két cél jelenjen meg minden költségvetési fejezetben, szakterületen, hathatós anyagi támogatással és szakpolitikai intézkedésekkel biztosítsák érvényesülésüket.
3. Megfelelő mértékű és kiszámítható anyagi támogatásra van szükség a női jogok és nemi esélyegyenlőség előmozdításához (beleértve a nők elleni erőszak elleni harcot), célzott programokon keresztül, amelyeknek a vonatkozó költségvetési sorokban is tükröződniük kell az alapjogokról, állampolgárságról, foglalkoztatásról és szociális politikáról szóló részekben. Biztosítani kell, hogy az EU minden szakpolitikai tevékenységében kiemelt szempontként jelenjen meg a gender-szempontok érvényesítése, és ezt szolgálják elkülönített források is a projekteken belül.
4. A többi költségvetési célkitűzést, kormányzati eszközöket, kiadásokat és tervezett bevételi formákat vessék alá alapos vizsgálatnak, abból a szempontból, hogy miképp érintik a nemek egyenlőségének helyzetét. A költségvetés elfogadása előtt győződjenek meg mindezek pozitív gender-hatásairól.
5. A költségvetési dokumentum tételesen mondja ki, hogy elkötelezett a gender-tudatos pénzügyi tervezés (gender budgeting) mellett, és 2014-től kezdve az Unió az ellenőrzés, értékelés során is tartsa szem előtt a női szempontokat.
6. A gender-tudatos tervezést és értékelést (gender mainstreaming) minden egyes uniós finanszírozású programban tegyék kötelező előírássá. Az e során levont következtetéseket pedig legyen kötelező beépíteni a projektek dokumentációjába.
7. Tegyék könnyebben elérhetővé az uniós forrásokat a civil szféra számára – ne csak az Unió tagállamaiban, de a szomszédos térségek országaiban és a fejlődő államokban is. A civil szervezetek – amelyek egyszerre az uniós projektek népszerűsítői és közvetlen támogatottak – mozgásterét bővíteni kell.

(Via: NEWW - The Network of East-West Women)

Michelle Bachelet, a UN Women igazgatója  a nők közéleti bekapcsolódásának előfeltételeit tekintette át a „Közel-keleti nők részvétele a politikában” nevű rendezvényen.Tunéziában 50 százalékos női kvótát terveznek a törvényhozásban.

Bachelet kijózanító kijelentéssel kezdte beszédét: az elmúlt 30 év demokratizálódási folyamatai során – Kelet-Európától Latin-Amerikáig – bebizonyosodott, hogy a politikai rendszerváltás önmagában nem hozza el a nemek közötti különbségek csökkenését. Sokszor a demokratikus berendezkedés csupán a férfiak – tehát az állampolgárok fele – számára kínál részvételi lehetőséget. Ez pedig komolyan gyengíti az új berendezkedések erejét.

Az arab államokon végigsöprő forradalmi hullám során jó volt látni, hogy nők ezrei követelték a politikai szabadságjogot és az emberi méltóságot. Tunisz, Kairó, Szána és a többi város utcáin egészen különböző társadalmi rétegekből érkezett nők fogalmazták meg egységesen követeléseiket: demokráciát és állampolgári jogokat akartak. Amikor az új berendezkedés alapjainak lerakása után megkezdődik a kormányzás hétköznapi munkája, a nők egyenlő jogainak és véleményük egyenlő súlyának kérdése is új dimenziót nyer majd.

A tapasztalatok és előjelek egyelőre kedvezőek. A tunéziai választási törvény tervezete például azt tartalmazza, hogy a pártlistákon felváltva kell egymást követniük a férfi és női jelölteknek, tehát a teljes nemi paritást célozták meg a népképviseleti szervekben. Egyiptomban Latin-Amerikából és más régiókból érkezett női tanácsadók folytatnak elmélyült konzultációt helyi nőszervezetekkel és vezető pozícióban lévő nőkkel – a civil és az állami szférában –, hogy hallhatóbbá tegyék a helyiek alapvető követelését: a nők is legyenek teljes jogú résztvevői az új berendezkedésnek.

Az „Egyiptomi női charta” néven emlegetett dokumentumban összegyűjtött követeléseik sok szempontból természetesen az ország sajátosságait is tükrözik. Azonban a dokumentum legtöbb pontja az egész térségre, sőt, globálisan is érvényes lehet.

• A legelső követelmény, hogy több nő vehessen részt az új alkotmányt és a fontos törvényeket előkészítő bizottságokban. A miniszteri posztok 40, az országgyűlési helyek 30 százalékán szeretnének nőt látni – legalább. Fontos követelés, hogy az Egyiptomot a nemzetközi emberi jogi testületekben képviselő személyek között is jelenjenek meg a nők, és a hazai igazságszolgáltatás minden szintjén kapjanak bírói kinevezéseket.
• A követelések második fontos csoportját a gazdasági és szociális jogok alkotják. A Charta rámutat, hogy az egyiptomi nők 40 százaléka írástudatlan, és hogy a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóknak csupán 16 százaléka nő. A dokumentum az alapvető közszolgáltatások hozzáférhetőségét szorgalmazza a nők részére, továbbá tisztességes munkakörülményeket és a szexuális zaklatástól való védelmet.
• A harmadik csoport a diszkriminatív, nőket hátrányosan érintő joganyag megváltoztatásának szándékát tükrözi. Elsősorban a családjogi rendelkezések felülvizsgálatára van szükség a Charta aláírói szerint.

Michelle Bachelet elismerte a rendezvényen, hogy a fentiek egyelőre inkább távlati célnak tűnnek, és hogy a helyszínen dolgozó szakértők jelenleg is vizsgálják az egyes pontok megvalósításának esélyeit. A korábbi chilei elnöknő saját országának tapasztalataira hivatkozva kifejtette, hogy az átalakulásnak nincs egyetlen kijelölt útja, inkább több különálló ösvényről érdemes beszélni. Minden országnak meg kell találnia a saját útját ahhoz, hogy a társadalom korábban elszigetelt csoportjaival újraépüljön a kapcsolat, hogy megvessék az új intézmények alapjait, és több évtizedre szóló jövőképet vázoljanak fel az ország lakó számára.

A helyi különbségek ellenére is vannak azonban mindenhol hasznosítható tapasztalatok. A UN Women világszerte folytatott munkája, nemzetközi tapasztalatai alapján, a következőket tartja elengedhetetlennek:

• A női jelöltek számára is meg kell nyitni a választásokat. Ehhez ideiglenes, pozitív diszkriminációs intézkedésekre is szükség lehet: nemi kvóta felállítására a jelöltek körében, az induláshoz szükséges díjak mérséklésére, a kampányhoz szükséges közszolgáltatások biztosítására, illetve a női jelöltek testi épségének védelmezésére. A női választók szakszerű regisztrációja is fontos, például, hogy rendelkezzenek személyazonosító okmányokkal.
• Támogatni kell a nők jogaival foglalkozó lokális és országos civil kezdeményezéseket. A nőknek nincs egységes akarata, de vannak közös érdekeik, amelyek a különbségek ellenére is azonosíthatóvá teszik a „női ügyeket”. Ezért fontos, hogy támogassák a női szervezetek koalíció-alakítási erőfeszítéseit, az együttműködést, a közös üzenetek megfogalmazását.
• A létrejövő új intézményeknek felelősséget kell vállalniuk a nők helyzetéért, elszámoltathatóaknak kell lenniük e téren nyújtott teljesítményükért. Fontos, hogy az új alkotmányok garantálják a nők egyenlő jogait, és hogy a vezető kormányzati pozíciókban, illetve a közszolgáltató vállalatok élén is legyenek női vezetők.
• Végül pedig a női politikusok, vezetők támogatását, szerveződéseik segítését emelte ki a UN Women igazgatója. Ez kiterjedhet a női politikusok pártoktól független szervezeteire, de akár a női köztisztviselők szerveződéseire, állandó egyeztető irodáira, kerekasztalaira is.

Nagy-Britanniát is elérte a provokatív néven, spontán szerveződő és egyre inkább globális mozgalom. A ribancok menete az ellen tiltakozik, hogy a nőket teszik felelőssé megerőszakolásukért. Több brit tudósítás kiemelte, hogy hosszú évek óta ez a legnagyobb léptékű feminista kezdeményezés, ami főleg a fiatalokat mozgatja meg.

Michael Sanguinetti, kanadai rendőrtiszt nem sejthette, hogy idén január 24-én az elmúlt évek legnagyobb nőjogi tiltakozását fogja elindítani meggondolatlan szavaival. Egy kanadai iskolában tartott bűnmegelőző előadáson azt tanácsolta a lányoknak, ne öltözködjenek „kurvásan”, ha nem akarják kitenni magukat a zaklatás, nemi erőszak veszélyének. A szöveg hamar nyilvánosságra került, és általános felháborodást váltott ki. Április 3-án tartották az első „ribancmenetet” Torontóban. Sok ezer lány és asszony vonult utcára, sokan a „ribanc” (slut) szót festették magukra.

Üzenetük egyértelmű volt: „Elegünk van az elnyomásból, és abból, hogy szégyellnünk kell magunkat, ha kihívóak vagyunk. Elegünk van, amiért a szexualitásunk alapján ítélnek meg minket, és emiatt nem érezhetjük biztonságban magunkat. Az, hogy szabadon döntünk a nemi életünkről, nem jelenti azt, hogy felkínáljuk magunkat az erőszaknak. (…) Senki ne keverje össze a szex örömeinek felvállalását a nemi erőszak provokálásával!”

A szellem kiszabadult a palackból. Sanguinetti hiába kért bocsánatot szavaiért, a Facebook és a Twitter szárnyán a mozgalom világszerte terjedni kezdett. Az Egyesült Államok számos nagyvárosa mellett Indiában, Argentínában, Hondurasban, Ausztráliában, Walesben és Skóciában is szerveztek tiltakozó felvonulásokat.

A Guardian riportban számol be a Glasgow belvárosában tartott megmozdulásról, igyekezve megérteni a sokszínű jelenséget. A főszervező, Lizi Gray csupán 16 éves, gimnazista. Rövid beszédén érződik, hogy ideges, nem épp tapasztalt szónok. – A nőknek joguk van úgy öltözködniük, ahogy akarnak, a megerőszakolás veszélye nélkül! Akármit viselünk, akárhova megyünk, az igen igent, a nem pedig nemet jelent! – kiáltja. A szintén felvonuló Cleo Rose-Nash prostituáltként dolgozik. Másfél hete megerőszakolta az egyik ügyfele, meséli. – Az emberek nem is értik, hogy a nemi erőszak mennyire része a kultúránknak. Nem beszélünk róla – panaszolja.

Katie Cullinane átlagos megjelenésű 26 éves lány. – 18 voltam, amikor megerőszakoltak – árulta el. – Féltem elmenni a rendőrségre, mert sejtettem, hogy mit fognak mondani. És mit mondtak végül? Hogy ne vegyem a szívemre, inkább tanuljak belőle! – panaszolta. Hozzátette, hogy a legtöbb nőt az ismeretségi köréből erőszakolja meg valaki, és a legtöbb áldozat farmernadrágot visel, nem „kihívó” ruhát. - Hazug a ledéren öltözködő lányra támadó idegen képe, ez a kollektív tagadásunk tünete. Azt üzeni, ne a férfiakat hibáztassuk, hanem a kivillanó fehérneműt és nőket, akik hordják – jegyzi meg keserűen.

A tüntetés hamar, mintegy negyven perc után véget ér. A következő állomás London, ahol június 11-én mintegy ötezren tiltakoztak az erőszak és az azt övező képmutatás ellen. A főszervező a fővárosban is egy tinédzser, csupán 17 éves. Úgy tűnik, a közösségi média adhat új lökést a „női ügyek” mentén elinduló spontán szerveződéseknek.

SlutWalk a Facebookon

További információ

(Via:Guardian 1-2, BBC)