Michelle Bachelet, a UN Women igazgatója  a nők közéleti bekapcsolódásának előfeltételeit tekintette át a „Közel-keleti nők részvétele a politikában” nevű rendezvényen.Tunéziában 50 százalékos női kvótát terveznek a törvényhozásban.

Bachelet kijózanító kijelentéssel kezdte beszédét: az elmúlt 30 év demokratizálódási folyamatai során – Kelet-Európától Latin-Amerikáig – bebizonyosodott, hogy a politikai rendszerváltás önmagában nem hozza el a nemek közötti különbségek csökkenését. Sokszor a demokratikus berendezkedés csupán a férfiak – tehát az állampolgárok fele – számára kínál részvételi lehetőséget. Ez pedig komolyan gyengíti az új berendezkedések erejét.

Az arab államokon végigsöprő forradalmi hullám során jó volt látni, hogy nők ezrei követelték a politikai szabadságjogot és az emberi méltóságot. Tunisz, Kairó, Szána és a többi város utcáin egészen különböző társadalmi rétegekből érkezett nők fogalmazták meg egységesen követeléseiket: demokráciát és állampolgári jogokat akartak. Amikor az új berendezkedés alapjainak lerakása után megkezdődik a kormányzás hétköznapi munkája, a nők egyenlő jogainak és véleményük egyenlő súlyának kérdése is új dimenziót nyer majd.

A tapasztalatok és előjelek egyelőre kedvezőek. A tunéziai választási törvény tervezete például azt tartalmazza, hogy a pártlistákon felváltva kell egymást követniük a férfi és női jelölteknek, tehát a teljes nemi paritást célozták meg a népképviseleti szervekben. Egyiptomban Latin-Amerikából és más régiókból érkezett női tanácsadók folytatnak elmélyült konzultációt helyi nőszervezetekkel és vezető pozícióban lévő nőkkel – a civil és az állami szférában –, hogy hallhatóbbá tegyék a helyiek alapvető követelését: a nők is legyenek teljes jogú résztvevői az új berendezkedésnek.

Az „Egyiptomi női charta” néven emlegetett dokumentumban összegyűjtött követeléseik sok szempontból természetesen az ország sajátosságait is tükrözik. Azonban a dokumentum legtöbb pontja az egész térségre, sőt, globálisan is érvényes lehet.

  • A legelső követelmény, hogy több nő vehessen részt az új alkotmányt és a fontos törvényeket előkészítő bizottságokban. A miniszteri posztok 40, az országgyűlési helyek 30 százalékán szeretnének nőt látni – legalább. Fontos követelés, hogy az Egyiptomot a nemzetközi emberi jogi testületekben képviselő személyek között is jelenjenek meg a nők, és a hazai igazságszolgáltatás minden szintjén kapjanak bírói kinevezéseket.
  • A követelések második fontos csoportját a gazdasági és szociális jogok alkotják. A Charta rámutat, hogy az egyiptomi nők 40 százaléka írástudatlan, és hogy a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóknak csupán 16 százaléka nő. A dokumentum az alapvető közszolgáltatások hozzáférhetőségét szorgalmazza a nők részére, továbbá tisztességes munkakörülményeket és a szexuális zaklatástól való védelmet.
  • A harmadik csoport a diszkriminatív, nőket hátrányosan érintő joganyag megváltoztatásának szándékát tükrözi. Elsősorban a családjogi rendelkezések felülvizsgálatára van szükség a Charta aláírói szerint.

Michelle Bachelet elismerte a rendezvényen, hogy a fentiek egyelőre inkább távlati célnak tűnnek, és hogy a helyszínen dolgozó szakértők jelenleg is vizsgálják az egyes pontok megvalósításának esélyeit. A korábbi chilei elnöknő saját országának tapasztalataira hivatkozva kifejtette, hogy az átalakulásnak nincs egyetlen kijelölt útja, inkább több különálló ösvényről érdemes beszélni. Minden országnak meg kell találnia a saját útját ahhoz, hogy a társadalom korábban elszigetelt csoportjaival újraépüljön a kapcsolat, hogy megvessék az új intézmények alapjait, és több évtizedre szóló jövőképet vázoljanak fel az ország lakó számára.

A helyi különbségek ellenére is vannak azonban mindenhol hasznosítható tapasztalatok. A UN Women világszerte folytatott munkája, nemzetközi tapasztalatai alapján, a következőket tartja elengedhetetlennek:

  • A női jelöltek számára is meg kell nyitni a választásokat. Ehhez ideiglenes, pozitív diszkriminációs intézkedésekre is szükség lehet: nemi kvóta felállítására a jelöltek körében, az induláshoz szükséges díjak mérséklésére, a kampányhoz szükséges közszolgáltatások biztosítására, illetve a női jelöltek testi épségének védelmezésére. A női választók szakszerű regisztrációja is fontos, például, hogy rendelkezzenek személyazonosító okmányokkal.
  • Támogatni kell a nők jogaival foglalkozó lokális és országos civil kezdeményezéseket. A nőknek nincs egységes akarata, de vannak közös érdekeik, amelyek a különbségek ellenére is azonosíthatóvá teszik a „női ügyeket”. Ezért fontos, hogy támogassák a női szervezetek koalíció-alakítási erőfeszítéseit, az együttműködést, a közös üzenetek megfogalmazását.
  • A létrejövő új intézményeknek felelősséget kell vállalniuk a nők helyzetéért, elszámoltathatóaknak kell lenniük e téren nyújtott teljesítményükért. Fontos, hogy az új alkotmányok garantálják a nők egyenlő jogait, és hogy a vezető kormányzati pozíciókban, illetve a közszolgáltató vállalatok élén is legyenek női vezetők.
  • Végül pedig a női politikusok, vezetők támogatását, szerveződéseik segítését emelte ki a UN Women igazgatója. Ez kiterjedhet a női politikusok pártoktól független szervezeteire, de akár a női köztisztviselők szerveződéseire, állandó egyeztető irodáira, kerekasztalaira is.