Nemek arca

Talán már elmúltak azok a napok, amikor kizárólag apu hozta haza a kenyérrevalót, és anyu főzte meg a családi vacsorát, de a háztartáson belüli szerepek változása csak nagyobb léptékben, generációról generációra észlelhető. Így még mindig jóval inkább a nők vállát nyomja a háztartás terhe, adta hírül egy kanadai felmérés.

A Kanadai Statisztikai Hivatal (Statistics Canada) legújabb vizsgálatában három generációhoz tartozó személyeket vett górcső alá, fiatal felnőttkorukban (20-29 év között). Az első csoport a baby boom-hullám végét reprezentálta, 1957 és 1966 között született személyek, őket 1986-os állapotuk alapján vizsgálták. A második korcsoport az „X generáció”, az 1969 és és 1978 között születettek, őket az 1998-as felmérés alapján vizsgálták. A harmadik, „Y generáció” tagjai 1982 és 1990 között születtek, és a legfrissebb, 2010-es adatfelvétel alapján elemezték szokásaikat.

Mindhárom csoportot megvizsgálva megállapították, hogy összességében a férfiak nagyobb arányban vették ki a részüket a fizetett munkavégzésből, míg jellemzően inkább a nőké volt a háztartás vezetése. A három korosztályt egymás mellé téve azonban látszott, hogy a különbségek fokozatosan csökkentek.

Például, a késői baby boom-generációhoz tartozó férfiak 20-29 éves korukban 1,4 órával többet töltöttek munkahelyükön, mint a hasonló korú nőtársaik. Az Y-generációra azonban ez a különbség már csak 1,1 óra volt. A baby boom-korosztály nőtagjai fiatal felnőttként még 1,2 órával több időt töltöttek naponta házimunkával a férfiaknál, de a nyolcvanas években születetteknél a nemek közötti különbség 0,4 órára csökkent. E változásért egyébként kizárólag a női munkateher csökkenése felelős, a férfiak ugyanannyi házimunkát végeztek.

A kétkeresős párok esetében – ami a nyolcvanas évektől a meghatározó együttélési forma volt Kanadában – kimutatható volt a munkamegosztás egyenlőbbé válása. Párhuzamosan nőtt a nők fizetett munkaideje és a férfiak otthoni aktivitása.

Az Y-generációhoz tartozó kétkeresős pároknál a nők átlagosan 6,7 óra fizetett munkát végeztek 2010-ben, szemben az X-generáció nőtagjaival, akik ugyanilyen idps korukban még csupán 6,4 órát töltöttek pénzkereséssel. A kétkeresős pároknál a házimunka nők által végzett része 59-ről 53 százalékra csökkent az X és az Y-generáció között.

A munkavégzéssel töltött idő mellett a kutatás egyébtrendeket is világosan megmutatott, az iskolarendszerben, illetve a szülői háztartásban töltött idő növekedését és a gyerekvállalás egyre későbbre halasztásának folyamatát is láthatóvá téve. Az Y-generáció 51 százaléka a szüleivel élt 20-29 éves korában, míg az X-genrációban csupán 31 százalék volt ez az arány. A baby boom-generáció 29 százaléka már gyereket nevelt 29 évesen – az Y-generációban csupán 19 százalék mondhatta ezt el magáról.

(Via: CTV News)

A kansasi Wichita lett a frontvonal az Egyesült Államokban az abortusz mentén folyó küzdelemben. Az előző nőgyógyászt megölték, az utódot halálosan megfenyegették. Nőjogi „pro-choice” aktivisták ennek ellenére új abortuszklinika felállítását tervezik a településen.

Dr. Milla Means, az abortusz-központ felállítását tervező orvos névtelen levelet kapott a napokban, amelyben arra figyelmeztették, hogy minden reggel nézzen be a kocsija alá, „mert nem tudhatja, ma lesz-e a nap, amikor valaki robbanóanyagot szerel az alvázra”. A fenyegetést nehéz volna nem komolyan venni, hiszen a városka előző nőgyógyásza, Dr. George R. Tiller, sok sikertelen kísérlet után, két éve merénylet áldozata lett.

Azonban az előd praxisát folytató Means doktornő nem ijed meg a saját árnyékától. Az első fenyegetések után vásárolt rikító sárga Mini márkájú autójával jelzi mindenkinek: nem fél. – Ez az én keresetlen válaszomnak is tekinthető. Ha keresnek, hát itt vagyok! – mondja.

A gyilkosság után – a fogadkozások ellenére – két évig betöltetlen maradt a pozíció a városban, senki sem szívesen kockáztatta életét. Az abortuszt ellenzők, még ha el is ítélték a gyilkosságot, elégedetten állapították meg, hogy azt követően leálltak a terhesség-megszakítások.

Az utód, Means doktornő korántsem az a harcos, ideologikus abortusz-párti személyiség, mint amilyen Tiller volt. Döntésében, hogy felveszi a fonalat a településen, orvosi praxisának anyagi gondjai is nagy szerepet játszottak. Jelenleg is zajlik a kalapozás az új abortusz-klinika elindításához szükséges pénz összegyűjtésére. Az abortusz-párti jogvédő csoport vezetője, Julia Burkhart, aki már Dr. Tiller mellett is dolgozott, elmondta, a kezdeményezésük célja, hogy a nők ismét hozzáférhessenek az abortuszhoz, és hogy megmutassák, ellenszélben is kitartanak.

Azonban az ellenoldal is készül az újabb összecsapásra. Troy Newman, a helyi székhelyű Operation Rescue (mentőhadművelet) civil szervezet vezetője elmondta, az abortusz ellenzői elszántak, hogy mindenáron megakadályozzák egy újabb klinika létrejöttét. Akik erre készülnek, azoknak „nagyobb ellenállásra érdemes számítaniuk, mint amit bárki el tudna képzelni”. – Garantáljuk, hogy városunk abortusz-mentes marad – fogadkozott Newman.

A játékszabályok változása időközben megnehezítette az abortusz-pártiak dolgát. Kansas állam közelmúltban elfogadott szabályozását követően a megmaradt három abortusz-klinikából kettőnek elvették a működési engedélyét. Csak összehasonlításképp: húsz éve még tizenöt ilyen intézmény működött az államban. Peter B. Brownlie, a Planned Parenthood (Tervezett Szülés) civil szervezet Kansas és Közép-Missouri regionális elnöke szerint Means doktornő dolga halmozottan nehezebbé vált mára. A PP maga is próbálkozott egy ilyen létesítmény alapításával, azonban letettek róla, mert nem találtak orvost, aki vállalkozott volna a feladatra.

De Means áll a kihívás elé, és mivel kis kora óta wichitai lakos, pontosan láthatta, elődjének mennyi zaklatást és támadást kellett elviselnie. Gyerekkorából emlékezhet arra a nyárra is, amikor több ezer helyi lakos blokád alá helyezte a klinikát. Ma már elismeri, hogy naív volt, amikor abban bízott, kevesebb figyelmet fog kapni tevékenysége, hiszen csak részmunkaidőben fog abortuszokat végezni, és csak a terhesség legkorábbi szakaszában vállalja a beavatkozásokat.

Hamar híre ment a városban, hogy szakmai továbbképzésen vesz részt Kansas Cityben, hogy abortuszokat végezhessen. Az ellenzők már ekkor zaklatni kezdték. A helyi templom tiszteletesének vezetésével röplapokat nyomtattak, amelyeken neve és címe is szerepelt. A kiadvány szerint Means „ártatlanok vérének kiontásával akar pénzt keresni”. A tiltakozó levelek között szereplő halálos fenyegetésre sem kellett sokat várni, Tiller gyilkosának egy barátjától kapta a küldeményt.

Az interneten is megjelentek a tiltakozók. Itt személyes anyagi motivációiba kötöttek bele. Azt is fejéhez vágták, hogy férjével, egy bipoláris személyiségzavarral küzdő meleg férfival csak azért házasodott össze, hogy annak legyen egészségbiztosítása. Mivel a férfi korábban Means páciense volt, orvos-etikai vizsgálat is indult a doktornő ellen.

Első rendelőjének tulajdonosa megtiltotta neki, hogy terhesség-megszakításokat végezzen a bérelt ingatlanban. Ezután nem talált olyan személyt a városban, aki kiadott volna neki rendelőnek alkalmas helyet. Egy új, a szakrendeléshez megfelelő ingatlan megnyitása legalább egymillió dollár, ezért hozott létre civil szervezetet, hogy az új klinika felépülhessen. Means optimista, és állítja, a végsőkig kitart, a zaklatások pedig nem viselik meg. De még ő is elismeri, legalább egy-másfél év kell, mire a városban újra elérhető lesz a terhesség-megszakítás. Addig pedig marad a legközelebbi lehetőség, háromórányi autóútra a csaknem négyszázezer lakosú Wichitától.

(Via: The New York Times, The Kansas City Star)

Július 12-én Genfben tartotta éves konferenciáját a Fiatal Nők Keresztény Világszövetsége. A 25 millió nőt közvetlenül elérő ernyőszervezet tanácskozásán Michele Bachelet konkrét adatokkal illusztrálta, miért is volna kifizetődő a női esélyegyenlőség ügyébe fektetni pénzt, energiát.

A nők jogainak követelése túlmutat az emberi jogok melletti, erkölcsi alapú kiálláson - mutatott rá rögtön beszéde elején a UN Women igazgatója. Egyre több, független forrásból származó adat támasztja alá, hogy az emberiség égető problémái csak úgy oldhatóak meg, ha világszerte kiaknázzuk a népesség felét adó nőkben rejlő potenciált. Az egyenlőtlenségek a munkaerőpiacon, a jogrendben, a biztonsághoz való jog érvényesülésében nem csupán erkölcsi, de számszerűsíthető anyagi károkat is okoznak az országok és a világ gazdaságának.

A millenniumi fejlesztési célok közelmúltban lezajlott felülvizsgálata során derült ki, hogy az iskolázatlan nők gyermekei esetében a korai halandóság esélye több mint duplája a legalább középfokú végzettségű nők gyerekeinél. A családon belüli erőszakból eredő orvosi komplikációk és a stressz éves költségei az Egyesült Államokban 5,8 milliárd dollárra rúgnak. Egy dél-afrikai tanulmány szerint pedig 12 százalékkal nagyobb esélye van az AIDS elkapására annak a nőnek, aki bántalmazást szenvedett el partnerétől élete folyamán. Az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezete (FAO) kimutatása szerint ha megszüntetnénk a nők hátrányát a termelőeszközökhöz való hozzáférés terén, akkor 12-17 százalékkal, 100-150 millió fővel lehetne csökkenteni a Földön éhezők táborát. A McKinsey nemzetközi tanácsadócég jelentése alapján nagyobb nyereségességet mutatnak azok a cégek, amelyek vezető testületeiben érdemi szerepet kapnak a nők.

Az amerikai recesszió másfél éve elsősorban a férfiak munkalehetőségeinek szűkülését hozta magával. Az újrainduló GDP-bővülés azonban  ezzel ellentétes trendet hozott a nemek szempontjából: a női munkahelyekből lett kevesebb, miközben több férfi tudott elhelyezkedni – mutat rá a Pew Social Trends kutatása.

Sokan, sokat foglalkoztak vele, köztük mi is, hogy miért érintette a recesszió a férfiak munkalehetőségeit súlyosabban az Egyesült Államokban mint a nőkéit. A nők rugalmas foglalkoztatás iránti nyitottsága, átlagosan magasabb képzettségük és az alacsonyabb bérigény mind szerepet játszhatott a jelenségben. 2007 decembere és 2009 júniusa között 2,1 millió nő és 5,4 millió férfi veszítette el állását.

2009 közepétől – ha lassan is – újra növekedésnek indult az amerikai gazdaság, és a férfiak számára új munkalehetőségek jöttek létre: 2011 májusáig mintegy 768 ezer. Azonban ugyanezen időszak alatt a nőknél ellentétes irányú folyamatok zajlottak le, 218 ezer állást veszítettek el. Bár a női munkanélküliség (8,5%) még mindig egy százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, de az olló zárulni látszik.

A vizsgált tizenhat nemzetgazdasági szektorból ötben (különösen a kiskereskedelemben) a férfi munkahelyek számának bővülését a női lehetőségek szűkülése kísérte. További öt ágazatban (mint az üzleti szolgáltatások, az oktatás vagy az egészségügy) mindkét nem foglalkoztatottsága bővült, ám a férfiaké gyorsabb ütemben. Megint csak öt szektorban (például az építőiparban és az önkormányzati szférában) a férfiak munkalehetőségei lassabban zsugorodtak a nőkéinél. Az egyetlen kivételt a trend alól a szövetségi kormányzati állások jelentették, ahol a fellendülés időszaka alatt a nők jutottak új állásokhoz, míg a férfiak pozíciót veszítettek.

A Pew kutatása elismeri, nem teljesen tisztázott a mostani fellendülést kísérő munkaerő-piaci folyamatok miértje. A nemek közötti ilyen eltérést ugyanis nem lehet magyarázni a korábbi recessziók és kilábalások forgatókönyvei alapján. Csak részlegesen indokolja a jelenséget, hogy az álláskeresők táborának túlnyomó többsége férfi. Az is érdekes, hogy a férfiak nem azokon a területeken kerültek lendületbe, mint ahol a legnagyobb veszteségek érték őket a recesszió idején.

A közszférában tapasztalt folyamatok részben indokolhatják a nők hátrányba kerültét a fellendülés hónapjai alatt, de a szövetségi és tagállami kormányzatok által végrehajtott, nőket érintő elbocsátások (csaknem 300 ezer, szemben a 133 ezer elbocsátott férfival) csak kis részben felelnek a tapasztalt változásokért.

(Via: Center for American Progress)

A közelmúltban elfogadott új magyar alkotmány egyik, sok vitát kiváltó pontja volt az a kitétel, miszerint az emberi életet a fogantatás pillanatától, tehát már magzati korban is védelem illeti meg. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (MNÉSZ) és a Center for Reproductive Rights civilszervezetek épp emiatt aggódnak.

Az új alaptörvény Szabadság és felelősség részének második cikke így fogalmaz: „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”  Ebből a passzusból, mint azt a két civilszervezet leszögezi, számos bonyodalom adódhat a jövőben.  Az sem elképzelhetetlen, hogy erre hivatkozva megtámadhatják a jelenleg hatályos abortusz-szabályozást, és az új alaptörvény szövege alapján elképzelhető, hogy az Alkotmánybíróság meg is semmisítené azt.

Az Európai Női Lobbi tag-szervezeteként működő MNÉSZ és a Center for Reproductive Rights (CfRR) már az alkotmány elfogadása előtt figyelmeztetett rá, hogy jogilag visszás helyzet állhat elő, Magyarország ugyanis egy sor nemzetközi egyezmény részese, amely a nők úgynevezett reprodukciós jogait szavatolják. Az emberi jogok fejlődése során ugyanis az élet védelmét a születéstől határozták meg, és nem véletlenül: a gyerekvállalásról való döntés a nők joga. Számtalanszor ugyanis a nő egészsége, élete, boldogsága kerül veszélybe egy nem kívánt terhességtől – például ha az orvosok megtagadnak tőle kezeléseket, a magzat érdekeire hivatkozva.

Az európai alkotmányok közül a magyar az egyetlen, amelyik a fogantatástól kezdve ad jogokat a magzatnak, és a mienken kívül csak az ír alaptörvényben találunk a születést megelőző időszakra érvényes, élethez való jogot. A nemzetközi közösség legfontosabb egyezményei védeni rendelik a magzat életét – de nem abszolút módon, hanem a nők reprodukciós jogainak garantálásával párhuzamosan.

Mint a két szervezet szakértői anyagában még tavasszal írták: „olyan irányú rendelkezés elfogadása a Magyar Alkotmányban, amely az élethez való jogot a fogamzás pillanatától ismeri el, Magyarországot az egyetlen ilyen rendelkezést bevezető országgá tenné az Európai Unióban (es az Európa Tanácsban).

A világ egyéb régióiban, ahol az élethez való jogot a születés előtt garantálják, igen szigorúak az abortusz-szabályok. Csakhogy – mint megjegyzik – ettől valójában nem lesz kevesebb az abortusz. Annyi történik csupán, hogy ellenőrizetlen körülmények között, jóval kockázatosabban és nagyon sok pénzért végeztetik el a beavatkozások a nők. Lengyelországban évente 80-200 ezerre becsülik az illegális beavatkozások éves számát. A jelenség közismert velejárója az abortusz-turizmus: Írországból például évente ötezer nő indul külföldre elvetetni magzatát.

Arra is emlékeztetnek, hogy az abortusz szigorítása egyáltalán nem garantálja a születésszám emelkedését: Lengyelországban a jelenleg hatályos szigorú szabályok 1993-as bevezetése óta egyenesen csökkentek a termékenységi mutatók.