Nemek arca

A három világvallás számára is szent városban, Jeruzsálemben, nagy port kavart a női esélyegyenlőségi kampány, ami az Izraelben növekvő hátrányos megkülönböztetésre igyekszik ráirányítani a figyelmet.                                             

Jeruzsálem városában fokozatosan növekszik az ultra-ortodox vallásos zsidó közösség számaránya, és ezzel párhuzamosan a nőket megkülönböztető, vagy épp egyenesen szegregáló intézkedések gyakorisága is. Elkülönített ülések a buszok hátuljában, leszaggatott, nőket ábrázoló plakátok, külön férfi és női jegyirodák, külön zöldségesek és leválasztott járda-szakaszok jelzik: a túlbuzgó kisebbség igyekszik ráerőltetni nézeteit a város lakóinak többségére.

Rachel Azaria, a városi tanács tagja a legfelsőbb bírósághoz fordult egy védőfal ügyében, amely a járdákon volt hivatott megakadályozni a nemek keveredését. Az igazságszolgáltatás elrendelte a létesítmény elbontását. Azonban a város polgármestere Nir Barkat elbocsátotta Azariát állásából, elemzők szerint a vallásos jobboldalnak tett gesztusként.

A szekuláris vagy mérsékelten vallásos többség álláspontját képviselő esélyegyenlőségi kampány közvetlen előzménye az volt, amikor az egyik reklámügynökség önként cenzúrázta egy divatcég plakátjait: a Jeruzsálemben kihelyezett óriásplakátokról eltüntették a modellt álló nő fejét – más városokban e csonkítás nélkül került utcára a plakát. A reklámügynökség vezetője azt nyilatkozta, hogy a nőket ábrázoló plakátok elleni rendszeres vandalizmus miatt döntöttek így. – Jeruzsálem városában tiszteletben kell tartani a vallási kisebbségek érzékenységeit – tette hozzá.

Erre válaszul indította el „Cenzúrázatlanul” nevű kampányát Uri Ayalon, a mérsékelt irányzathoz tartozó rabbi. Ennek részeként hat női modellről készült fényképeket helyeztek ki a város 150 pontján óriásplakátokon. – Ellenezzük a nők szexista megjelenítését reklámokban, de azt szeretném, ha a lányaim nem szenvednének hátrányokat csak azért, mert nőnek születtek.

Rachel Azaria szerint a szegregáció nem újkeletű jelenség a városban, azonban a szekuláris többség csak mostanában kezdett hangot adni tiltakozásának. Véleménye szerint az idén nyáron az egész országon átsöprő gazdaság-politikai tiltakozáshullám nyomán átszakadtak a gátak, és az emberek inkább hangot adnak véleményüknek társadalmi kérdésekben.

Az izraeli kormány rá van utalva a vallásos jobboldal szavazataira - írja a Yahoo News -, ezért a megszorítások során nem mert hozzányúlni az ultrakonzervatív és ortodox vallásos Haredim közösség jellemzően igen sokgyerekes családjainak juttatásaihoz. E családokban igen sokszor a férfiak egyáltalán nem dolgoznak, hanem vallásos tanulmányoknak szentelik idejüket. E terjedő jelenség egyre nagyobb gazdasági terhet jelent az országnak, azonban komoly politikai következményekkel kellene szembenéznie annak az erőnek, amely az ezt az életformát lehetővé tevő juttatásokat megnyirbálná.

Jeruzsálemben, úgy tűnik, valami elkezdődött. Immár figyelmeztető táblák emlékeztetnek rá, hogy mindenki oda ül a buszokon, ahová kedve tartja, és az első sorokban utazó nők zaklatása büntetőeljárást vonhat maga után. A gyakorlatban azonban ma is sokszor kell kellemetlen megjegyzésekre készülnie azoknak a nőknek, akik fittyet hánynak az ultraortodox vallási kisebbség elvárásainak.

Yakov Halperin, a városi önkormányzat vallási konzervatív frakciójának vezetője szerint az emberek jobban tennék, ha nem avatkoznának bele a Haredim közösség belügyeibe. Nyilatkozatában Szodoma és Gomora példájára emlékeztette azokat, akik több szabadságot, egyenlő esélyeket követelnek a nőknek a város közterein.

(Via: Yahoo News)

Az Egyesült Államokban évről évre emelkedik a felírt antidepresszánsok és nyugtatók száma. A statisztikák szerint ma már minden negyedik amerikai nő szed valamilyen gyógyszert lelki egészségének megóvása érdekében. A Guardian cikke az okokat firtatja.

A világtörténelem folyamán sokáig uralkodó volt a nézet, hogy a bők a „gyengébb nem” – fizikailag és pszichésen is. A „nagy gondolkodók” – egytől egyig férfiak – sora dolgozott ki elméletet is ennek megindoklására. Platón Timaiosz című írásában a női testben szabadon vándorló méhhel magyarázta teóriáját. Galenus görög orvos évszázadokkal később a kielégítetlen szexualitást okolta a „hisztériáért”. Ez a nézet a 19. századig uralkodó maradt, és a hisztéria eseteit házas nőknél gyakoribb együttlétekkel, hajadonoknál pedig alhasi masszázzsal igyekeztek orvosolni. Ez utóbbi célja a „hiszterikus paroxizmus” kiváltása volt, amelyet ma jobbára orgazmusnak ismerünk, és ami sokszor csillapította a tüneteket.

A 20. században Sigmund Freud elmélete tette lehetővé a nők megbélyegzését. Az osztrák pszichiáter híres pénisz-irigység elmélete szerint lényegében a nők gyengeségének oka, hogy  nem férfinak születtek. Bizonyítékként épp elég, hogy a kislányok „fallikus” módon fonják be a hajukat. Természetesen kritikusai szerint ez az elmélet inkább árulkodik Freud doktor lelkivilágáról, mint a nőkéről. De a közelmúltban Amerikából érkezett statisztikai adatok nyomán mégis érdemes elgondolkodnunk, mi történt, történik a nők lelki egészségével.

A MedCo friss jelentése szerint az amarikai nők 25 százaléka szed valamilyen lelki problémára – depresszió, szorongás, figyelemhiányos hiperaktivitás, stb. – gyógyszert. Férfiaknál ez az arány 15 százalék, tehát a nemek közti eltérés jelentős.

A legkézenfekvőbbnek tűnő magyarázat szerint a nők előbb kérnek segítséget problémáira. De ha már egynegyedüknek gyógyszert kell szednie, hogy „normálisak” lehessenek, akkor már magának a normalitásnak a jelentése válik kérdésessé.

Az XX Factor női portálon így ír erről KJ Dell'Antonia: „négyből egy túl sok. Még akkor is, ha számtalan gyógyszeres doboz bontatlanul porosodik a polcon. Akkor is, ha a receptek egy részét nem váltják ki. Az egynegyedes arány azt üzeni, hogy vagy a nőket vagy az orvosokat becsapták azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a lelki egészség.”

Victoria Bekiempis, a Guardian szerzője azonban nem éri be ennyivel. Hiszen – folytatja írását – a szexista társadalom olyan környezetet jelent, amelyben az a csoda, hogy csupán a nők negyede érzi rosszul magát. Eleve, az orvosok kevésbé veszik komolyan a női pacienseket. Váliumot írnak fel nekik, csak hogy csendben maradjanak.

Másrészt, az erőszak amerikai kultúrájában minden hatodik nő átéli a nemi erőszak sikeres vagy sikertelen kísérletét, ami jelentősen hozzájárulhat a rossz közérzethez, mentálhigiénés problémákhoz. A 16-19 éves lányok esetében a nemi erőszak vagy zaklatás elszenvedésének esélye négyszer nagyobb, mint a társadalmi átlag. Az iskola 5-8. osztályába járó lányok 7 százaléka, a 9-12. osztályosok 12 százaléka lesz szexuális zaklatás áldozata. Ezen esetek jelentős részét nem jelentik be, és a statisztikák szerint csupán az erőszakoskodók 6 százaléka kerül végül rács mögé. Ráadásul, sokszor a nőket okolják az erőszakos cselekményekért. „Kihívóan öltöztek és viselkedtek” – hallani sokszor. A nyomás, a fenyegetettség érzése pedig azokat a nőket is megtalálja, akik maguk személyesen nem éltek át hasonló szörnyűséget. A szóbeli zaklatás, a viccesnek gondolt munkahelyi élcelődés mind hozzátesznek a kiszolgáltatottság érzéséhez.

Nem az a meglepő – zárul a cikk –, hogy minden  negyedik nő orvosságot szed mentális egészségének visszaállítása vagy megőrzése érdekében, hanem hogy  még mindig csupán a tünetekkel foglalkozunk, ahelyett, hogy a problémákat kiváltó társadalmi környezetet próbálnánk megváltoztatni.

(Via: Guardian)

A Fawcett Society brit nemi esélyegyenlőségi civilszervezet szerint a kormányzati megszorítások emberemlékezet óta ismeretlen mértékben vetik vissza a nők helyzetét, csorbítják jogaikat.

Támadás alatt állnak a nők jogai, és megélhetésük, kongatta meg a vészharangot a brit karitatív szervezet. A szervezet által publikált kutatási jelentés (A női egyenlőség mentőcsónakja – A Life Raft for Women’s Equality) megállapításait osztja mintegy húsz civil- és szakszervezet, továbbá egyetemi szaktekintélyek.

A tanulmányból kiderül, hogy a kormány megszorításai miképp szorítják ki a nőket a munkaerő-piacról, és hogy csökkentik keresetüket. Emellett a változásokból kiolvasható az is, hogy veszélybe került nehezen elért egyenlő hozzáférésük a jogszolgáltatáshoz és az erőszaktól való védelemhez. Az érdekvédők az ellenintézkedésekre is javaslatot tesznek.

A jelentést ugyanazon a napon publikálták, amikor a kormány belügyi államtitkára, Theresa May új kezdeményést jelentett be a nyilvánosságnak: a Cameron-kabinet ötezer önkéntes üzleti mentor kiképzéséhez kezd hozzá, akik női vállalkozóknak segítenek beindítani cégeiket.

- A vállalkozóktól azt halljuk, hogy az üzleti életben gyakorlati tapasztalattal rendelkező személyektől szeretnének tanácsot, segítséget kapni. Az üzleti mentorok, épp ezért, tapasztalt személyek lesznek, akik személyre szabott tanácsokkal tudnak támogatást adni. Óriási segítség lesz ez a női vállalkozóknak – mondta May.

Anna Bird, a Fawcett ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta, hogy további lépésekre tettek javaslatokat jelentésükben, amelyeket a 2012-es költségvetésbe illesztve, megmenthető a női esélyegyenlőség ügye az országban. – Sosem volt még ekkora szükség a közbelépésre – húzta alá Bird.

- Több évtized lassú, de biztos javulásának eredményei válnak kámforrá a szemünk láttára – fogalmazott. A női munkahelyek megszűnése, a számukra oly fontos juttatások és szolgáltatások leépítése évtizedekkel forgatják vissza az idők kerekét – hívta fel a figyelmet a Fawcett Society első embere. Szavai alátámasztására aggasztó jelenségeket idézett fel: a 2010 eleje óta a közszférában megszűnt mintegy 130.000 munkahely kétharmadát korábban nők töltötték be.

- Országszerte nő a nyomás a nőkön. Azon családok számára, ahol a nők elveszítették munkájukat, személyes csapásként jelentkeznek a megszorítások. De ehhez hozzá kell számítanunk a társadalmi károkat is, amelyek a női lehetőségek beszűküléséből erednek – figyelmeztetett Bird.

- Kevesebb dolgozó nő, növekvő különbségek az azonos munkáért kapott bérben, idejétmúlt nemi szerepek és minták megerősödése otthon és a munkahelyeken, a férfi „kenyérkeresőre” vagy az állami juttatásokra szoruló nők – sorolta a problémákat az érdekvédő, amelyek a gazdasági megszorítások nyomában járnak.

A jelentés egyik legfontosabb pontja, hogy az alacsony jövedelmű családok gyermeknevelési támogatásának visszaállítását szorgalmazza a 2011 április előtti szintre. A Biztos kezdet nevű, pályakezdők elhelyezkedését segítő irodahálózat működését fedező források körülbástyázása mellett is lándzsát törtek az érdekvédők, mivel ezek jelentősen megkönnyítik a nők bejutását a munkaerő-piacra.

(Via: Guardian)

A nők helyzetének és jogainak kérdése választóvonalhoz érkezett több arab országban is a térségen végigsöprő jázminos forradalmak után – hangzott el az Egyesült Államok Szenátusában tartott meghallgatáson.

– Nem tesznek szívességet a nőknek azzal, ha biztosítják a jogaikat, ez nem jólelkűség kérdése – jelentette ki Melanne Verveer, az Egyesült Államok globális női ügyekkel foglalkozó utazó nagykövete. – Egy társadalom sem képes úgy fejlődni, hogy az emberek felérő lemond – tette hozzá.

A diplomata kifejtette, hogy a forradalmi változás után Tunézia ígéretesnek tűnik: erős középosztálya és az alkotmányba foglalt női jogok nagy hagyománya egyaránt szép reményekre jogosít fel. Az ország első szabad választásán a törvényhozási helyek közel negyedét női képviselők szerezték meg. Verveer szerint nagyon izgalmas lesz látni, hogy merre indul tovább az ország, ilyen adottságok mellett.

Egyiptomban ugyanakkor sokkal aggasztóbb szituáció alakult ki mára. A közelmúltban lemondott átmeneti kormányban csupán egyetlen női tisztségviselő volt, a politikai folyamatok alapjául szóló hivatalos deklaráció megfogalmazói között pedig csak férfiakat találni. Az országot vezető Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa egyetlen női kormányzót sem nevezett ki. Verveer rámutatott, hogy egyes konzervatív erők a nők jogainak megkurtítására törekszenek, az új, szabadabb berendezkedés lehetőségeivel élve.

Jim DeMint szenátor (Dél-Karolina, Republikánus Párt) a vallási kisebbségek szabad hitéleti tevékenységét félti, derült ki az eseményen. Elmondása szerint ha a nők szabad vallásgyakorlása akadályokba ütközik, és gyilkossággal fenyegetik őket akkor nem beszélhetünk emberi jogokról. Líbiára utalva, megemlítette, hogy az ország Átmeneti Nemzeti Tanácsa az iszlám jogrend bevezetését szorgalmazta a közelmúltban. Erre reagálva, Verveer megjegyezte, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács kizárta az iszlám teokrácia építését. Azonban az éberséget az utazó nagykövet is kulcsfontosságúnak tartja a szabadságukat nemrégiben visszanyert arab államok kapcsán.

(Via CNN)

Az Economist hetilap írásában az elfecsérelt tehetség hazájának mutatja be Japánt, amely jelentős részben annak köszönheti az elmúlt évtized gazdasági vergődését, hogy nem biztosít lehetőséget a nőknek a karrierépítésre.

A japán népesség az egyik leginkább elöregedett a világon. Ennek megfelelően, a jelenlegi 127 millióról a várakozások szerint 90 millióra fog visszaesni a szigetország lakosainak száma 2050-re. Pedig még 1990-ben is jóval többen voltak az aktív korúak mint az eltartottak: tíz állampolgárból hét dolgozott, és csak három volt gyermekkorú vagy nyugdíjas. 2050-re a lakosok fele eltartásra fog szorulni – így pedig kérdéses, honnan találnak maguknak hadra fogható munkaerőt a japán cégek?

A helyzet hátterében az elöregedés folyamata mellett a női lehetőségek szűkössége is megtalálható. A háztartáson kívül alig-alig adódik karrierlehetőség nők számára, véli Sylvia Ann Hewlett és Laura Shelbin, a Munka és Magánélet Központ (Center for Work-Life Policy) amerikai kutatóintézet két munkatársa. Friss tanulmányukból kiderül, hogy a japán egyetemeken fokozatot szerzők között még közel azonos a nemek aránya. Csakhogy, a felsőoktatás után a nőknek csupán  kétharmada helyezkedik el, sokuk rész-munkaidőben, vagy egyenesen teát felszolgálni. A diplomás japán nők sokkal inkább hajlanak önként otthagyni munkahelyüket, mint amerikai társaik: 74 százalékuk jut erre az elhatározásra, szemben az amerikai nők 31 százalékával.

Míg nyugaton a gyereknevelés igénye az első számú indok a pályaelhagyó nőknél, Japánban egész más a helyzet: a megkérdezett diplomás nők csaknem fele úgy nyilatkozott, hogy munkaadója nem becsülte meg kellőképp, és hogy karrierje elakadt.

A japán munkahelyek ma már nem annyira szexisták, mint egykoron voltak – jegyzi meg az írás. Az 1990-es években szinte kötelező kelléknek számító meztelen nős képek ma már többnyire hiányoznak az irodákból. A legtöbb cégnél külön belső szabályok foglalkoznak a szexuális zaklatással. De a képzett nők mégis sokszor kötnek ki olyan pozíciókban, amelyek a karrier szempontjából zsákutcának számítanak. A régi vágású főnökök legtöbbször az irodák díszeiként tekintenek rájuk, illetve a férfi munkatársak lehetséges feleségeiként. Ezt tetézi, hogy a hagyományos munkaidő mellett nehéz időt szakítani a gyerekekre, háztartásra.

Bár a céges szabályzatok sokszor engedik a rugalmas munkaidő-beosztást vagy a távmunkát, mégis, aki otthon dolgozik, az munkatársai szemében nem tűnik kellően elkötelezettnek a „csapat” iránt. A munkavállalóktól elvárják, hogy már reggel 9 óra előtt jelenjen meg a munkahelyen – többnyire hosszú tömegközlekedés után. A munkaórák pedig gyakran az estébe nyúlnak. A férfiak rendszerint este 7 után érnek haza, ha épp nem vesznek részt „erősen ajánlott” kollegiális ivászatokban, hosztessz-bárok asztalai mellett. Az alapfizetések alacsonyak: a dolgozók „heroikus” mennyiségű túlóra árán tehetnek szert anyagi megbecsülésre.

A nők számára nem csak a munkaidő nehezíti meg családi és munkahelyi tevékenységeik összehangolását. Férjeiktől sem számíthatnak sok segítségre. Míg a dolgozó anyukák napi négy óra házimunkával és gyerekneveléssel veszik ki részük a családi feladatokból, férjeik átlagosan fél órát töltenek ezzel. A bevándorlás korlátozása miatt az olcsó háztartási munkaerő alkalmazására sem számíthatnak. Miközben egy dolgozó nő nem tud vízumhoz juttatni egy dadát, addig az éjszakai bárok tulajdonosai könnyen szereznek ilyen papírokat rövid szoknyás filippínó táncosnőknek. Mindez megmagyarázza, miért oly kevés a sikeres női vezető: alig 10 százalék az arányuk, szemben az Amerikában mért 46 százalékkal.

A megkérdezett, munkahelyüket otthagyó nők kétharmada azt állítja, nem tett volna így, ha rugalmasabb munkaidőben tudott volna dolgozni. 77 százalékuk szeretne visszatérni a munka világába, azonban csupán 43 százalékuk tud később újra elhelyezkedni – szemben az amerikai nők 73 százalékával. A sikeresen újra elhelyezkedő kisebbség sem örülhet azonban felhőtlenül, hiszen 44 százalékuk eredeti bérénél kevesebbet vihet haza új munkahelyén, és négytizedük alacsonyabb presztízsű, kevesebb kihívást kínáló munkakört kap.

A külföldi tulajdonban lévő cégek esetében valamivel kedvezőbb a helyzet. Az egyetemet végzett japán nők kétharmada szerint az európai és amerikai tulajdonban lévő vállalatok „nő-barátabbak” mint a helyi vállalkozások. A külföldi cégek meglátják a jól képzett, ám alulfoglalkoztatott nőkben rejlő lehetőséget, és előszeretettel alkalmazzák is őket.

Miért olyan nagy a japán cégek ellenállása a nők jobb megbecsülése, tehetségük kihasználása iránt? – teszi fel a kérdést az írás. Hiszen otthonról dolgozni nem lenne nehéz egy olyan országban, ahol szinte minden háztartásban van szélessávú internetkapcsolat. Yoko Ishikura, a Keio Egyetem üzleti stratégia-szakértője szerint a nők helyzetbe hozása alapvető szemléletbeli változást feltételezne. A japán főnökök szerinte ugyanis nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valakit a tényleges teljesítménye alapján ítéljenek meg.

(Via: The Economist)