Nemek arca

A tunéziai választás győztes pártja sarkalatos törvényben erősítené meg a nők jogi és esélyegyenlőségét az országban.

A tunéziai forradalom után tartott demokratikus választást az iszlamista programot képviselő Ennahda Párt nyerte az országban. Sokan tartottak tőle, hogy a szunnita irányultságú párt csorbítani fogja a női jogokat az országban, az új vezetés azonban egyik első intézkedésével cáfolni látszik e félelmeket.

Tunéziában az arab világban elsőként deklarálták a nemek egyenjogúságát. Habib Bourguiba, az ország függetlenedése utáni első államelnök alatt, 1956-ban fogadták el az erről szóló törvényt. Ez a jogszabály többek között betiltotta a poligámiát és eltörölte a férjek egyoldalú válás-kezdeményezési jogát – bár odáig már „nem merészkedett el”, hogy örökösödési jogot is biztosított volna a nők számára. Az ország adta az arab térségnek az első női orvost, és itt szavazhattak először a nők választáson, 1956-ban.

A januári rendszerváltás, Zine el Abidine Ben Ali diktátor uralmának megdöntése után az ország törvényhozásában a megszerezhető 217 mandátumból 90-et az Ennahda Párt szerzett meg. A legerősebb politikai erővé vált szervezet ígéri: nem nyúl hozzá nők jogaihoz és a demokratikus szabadságjogokhoz, sőt, kétharmados törvényben garantálja azokat.

(Via: Mail&Guardian)

Az UNICEF új típusú szolgáltatásokkal, felvilágosító programmal igyekszik megvédeni a fiatal lányokat Pakisztánban attól, hogy gyerekként hozzáadják őket ismeretlen férfiakhoz.

A szinte példátlanul súlyos árvizek nyomán kitelepített, és tartósan fedél nélkül maradt több tízezer pakisztáni család körben egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a nők és a gyermekek. A rossz közbiztonság és járványveszély mellett a lánygyermekek kényszerű korai férjhez adása egész életutakat tehet és tesz tönkre.

Az UNICEF, az ENSZ gyermekekkel foglalkozó ügynöksége ezért új típusú segítségnyújtó állomásokat hozott létre, az árvíztől leginkább sújtott Sindh tartomány 258 pontján. A sátrakból álló központokat menekülttáborok közelében, illetve a visszaköltözésre alkalmasnak ítélt falvak határában húzták fel.

Az idei nyár végén a szokatlanul intenzív monszun-esőzések miatt csaknem ötmillió ember vált földönfutóvá – mintegy felük gyerek még. A katasztrófa egész településeket mosott el, szétzilálva családokat és közösségeket. A felfordulás különösen kiszolgáltatottá tette a nőket és a gyerekeket. Sok család kényszerházasságot köttet lánygyermekükkel, hogy így is könnyebbé tegye a többi családtag élelmezésének biztosítását. A gyerekházasság nem megy ritkaságszámba Pakisztánban, átlagosan minden negyedik lány 18 éves kora előtt házasodik. De az árvíz sújtotta területeken rohamosan terjed az egyre korábbra hozott frigy.

Az ENSZ segítségnyújtó pontjain alapos felvilágosító előadásokon igyekeznek felhívni a családok figyelmét a korai házasság okozta veszélyekre, a gyermekágyi halálozások, a lány-anya és gyermeke alultápláltsága, a családon belüli erőszak, a nemi úton terjedő betegségek kockázatára és a gyerekházasság okozta pszichés trauma következményeire.

A közösségi foglalkozásokon az asszonyok beszámolnak saját – sokszor szörnyű – élményeikről. Mubarak Ghambir falu lakója, a tizenhét éves Szalma Altaf Husszein elmesélte, hogy igen fiatalon házasodott, és fogalma sem volt arról, mivel jár ez. Játszani szeretett volna és iskolába járni, ám hamar szembesült vele, hogy feleségként erre semmi esélye. Most azt mondja, saját lányainak meg szeretné adni a lehetőséget, hogy képezzék magukat.

Shahida Abdul Aziz, az ENSZ kezdeményezésének koordinátora elmondta, hogy csak ebben az egy faluban 140 nő számára tartottak felvilágosító előadásokat. A legfontosabb problémának azt tartja, hogy e házasságok esetében az ara maga is gyermek még – ha teherbe esik, ő és gyermeke is alultáplált lesz, a terhesség a legtöbbször súlyos komplikációkkal jár. A megszülető gyermek is igen gyakran szenved maradandó egészségkárosodást. – Hogy várhatjuk el egy olyan lánytól, aki legszívesebben még maga is babákkal játszana, hogy szüljön és gyereket neveljen? – tette fel a kérdést a koordinátor.

(Via: UNICEF Fotó: Huffington Post/Getty Images)

A növekvő hatósági szigor ellenére sem ért véget az Egyesült Államokban kezdődött spontán tiltakozás-sorozat, a rendkívül heterogén Occupy mozgalom. A „99 százalék” képviseletét hangoztató szerveződésben sokan keveslik a nők szerepét.

A Guardian riportja felidézi egy fiatal nő történetét, akinek az egyik New York-i tüntetésen megalázó élményben volt része. Ezúttal nem a rendőrökkel került szembe, hanem más aktivistákkal – akik kivétel nélkül fehér bőrű férfiak voltak. Az aktivista nő egy gyűlésre hívta volna az embereket, azonban társainak lekezelő viselkedése miatt kezdeményezése sikertelen maradt. Mint társainak panaszkodott, roppant megalázó érzés volt, amint a férfiak igyekezték pátyolgatni őt, egyszersmind azt is megszabva, hogy mit tegyen, vagy ne tegyen.

Kanene Holder művészet-tanárnő szerint, aki több Occupy-munkacsoportban is tag, a fehér bőrű férfiak megszokták, hogy irányító szerepben vannak, és az ő szavuk szab irányt a közös cselekvésnek. Kissé cinikusan megjegyzi, hogy nem is elvárható tőlük, hogy megváljanak e beidegződéseiktől, csak azért mert a mozgalom tagjai.

Pedig a vezető nélküli Occupy mozgalom legfontosabb jellegzetessége a horizontális döntéshozás, tehát, hogy minden résztvevő szava és szavazata egyformán értékes. A közvetítéseket nézve, riportokat olvasva azonban könnyen úgy tűnhet, hogy egyesek nahngja erősebb: miközben a nők gyakran jelennek meg áldozatként a médiában, vezető vagy „hangadó” szerepben ritkán mutatják őket. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a mozgalomban a becslések szerint a résztvevők 51 százaléka nő. A Guardian által megkérdezett női tiltakozók többsége arról számolt be, hogy nap mint nap meg kell küzdenie azért, hogy meghallják a szavát, komolyan vegyék javaslatait.

A mozgalom azonban szembenéz a problémával. A növekvő elégedetlenség nyomán több olyan kisebb résztvevői gyűlésre került sor, ahol csak a nők kaptak szót. Az első ilyenre egyenesen a Wall Streeten került sor, mintegy 20 nő és 15 jobbára csendben hallgató férfi részvétele mellett. Azonban egy fehér férfi érkezése csaknem káoszba taszította a tanácskozást. A kör közepére ugorva követelt szót magának, rasszizmussal és nemi sovinizmussal vádolva a résztvevőket.

Holder szerint egy tanulási folyamat elején járnak még, mert évtizedek alatt megcsontosodott viselkedési mintákon kell felülemelkednie férfiaknak és nőknek egyaránt. A Guardian írása szerint sok női aktivista maga is elismerte, hogy mindkét nem tagjainak dolgoznia kell az arányok kiegyenlítéséért, hogy mindkét nem egyforma súllyal jelenjen meg a nyilvánosságban és a döntéshozatalban is. A nők szerint a jelenség egyik fontos oka, hogy a férfiak nagyobb erőfeszítéseket tettek, hogy a médiában szerepelhessenek, elhanyagolva adott esetben egyéb fontos teendőiket. Sokan a női résztvevők közül is elismerték, hogy aktívabban és határozottabban kell fellépniük, hogy hangot adhassanak nézeteiknek.

Abban azonban nincs vita, hogy a mozgalom már jelenlegi formájában is több terepet kínál a nőknek a részvételre, mint a hagyományos politikai és gazdasági berendezkedés, amelynek megváltoztatásáért küzdenek.

(Via: Guardian)

Nemzetközi adatsorok átfogó elemzése után arra jutottak a kutatók, hogy semmilyen alapja nincs a nők gyengébb matematikai képességeiről vallott, a mai napig elterjedt nézeteknek. Valószínűleg a kulturális és társadalmi különbségek felelnek a diákok eltérő eredményeiért.

A University of Wisconsin-Madison professzorai, Janet Mertz és Jonathan Kane, különféle hipotéziseket ellenőriztek, amelyek a férfiak és nők matematikai feladatmegoldó képességében mért különbségekre igyekeznek magyarázatot adni. Azonban egyik feltételezés sem bizonyult helytállónak az adatok fényében. A most elvégzett átfogó kutatás tanulsága szerint a különbségek kulturális és társadalmi gyökerűek.

Mertz, aki onkológus-professzor, és Kane, aki matematikát és informatikát tanít, a Notices of the American Mathematical Society szak-folyóiratban publikálták megállapításaikat. 86 ország adatait használtak fel a vizsgálathoz. Először Lawrence Summers, a Harvard korábbi elnökének elméletét akarták megvizsgálni a gyakorlatban. Summers azt állította, hogy a férfiak között nagyobb a képességek szórása, tehát több a gyenge és a kimagasló számtani képességű személy – ez magyarázza, hogy a matematikusok között elvétve találni csak nőket.

Mertz és Kane nem tudták megerősíteni a feltételezést. Egyes országokban a férfiak teljesítményének nagyobb változatossága egyáltalán nem volt tetten érhető, míg máshol is leginkább csak az átlagtól való negatív eltérés – gyengén szereplő fiú tanulók – növeli az eredmények átlagos szórását.

Mertz elmondta, hogy kutatók már régóta vizsgálnak a diákok teljesítményét nemi bontásban megjelenítő adatsorokat a tudósok, hogy választ adjanak a nők gyengébb tudományos reprezentációjára. Fontos változás azonban, hogy az elmúlt években egyre több nem-nyugati ország is megbízható adatfelvétellel kapcsolódott be a kutatásokba. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a kulturális tényezőket jobban ki lehessen szűrni.

A friss kutatás ugyanakkor azt a feltevést is cáfolta, hogy a muszlim országok egynemű osztályai kedveznének a lányok matematika-oktatásának, mivel nem kell fiúkkal versenyezniük az iskolában.

– Mindezek miatt úgy gondoljuk, hogy a matematika terén mért teljesítmény-különbségek elsősorban ország-specifikus, kulturális tényezőknek tulajdoníthatóak – fogalmazott Jonathan Kane.

A módszertanban a fiúk és lányok matematikai teljesítményét az adott országban a nemek átlagos keresetében mért különbségével vetették össze. Az eredmények szerint, ahol kisebb a különbség a két nem keresetében és karrierlehetőségeiben, ott nem csak a lányok, de a fiúk is jobban teljesítenek matematikai teszteken. – Sokan úgy fogják fel a nemi esélyegyenlőséget, hogy ha többet adunk a nőknek, akkor kevesebb jut a férfiaknak. Pedig, a matematika terén legalábbis, mindkét nem jobban teljesít olyan országokban, ahol kisebb vagy nem létezik a hátrányos megkülönböztetés – nyilatkozta Janet Metz.

(Via: ScienceDaily)

Az ENSZ Nők Elleni DiszkriminációFelszámolásáért Bizottsága (CEDAW-Bizottság) elmarasztalta Perut, amiért az ország megsértette egy abortuszt választó fiatal nő emberi jogait. A nemzetközi választottbíróságként eljáró testület egyúttal a terhesség-megszakításra vonatkozó szabályozás megváltoztatására is kötelezte az országot.

Az úttörő jelentőségű ügyet a Center for Reproductive Rights (CRR) választás-párti nemzetközi civilszervezet és perui szövetségese, a Promsex vitte a nemzetközi döntéshozó fórum elé. A CEDAW-egyezmény (Egyezmény a nők elleni diszkrimináció megszüntetéséről) alapján a Bizottság úgy határozott, hogy Perunak garantálnia kell a hozzáférést az abortuszhoz nemi erőszak és szexuális zaklatás után, vagy ha az anya élete veszélybe kerül a terhesség miatt. Az ország felelőssége, hogy a terhesség-megszakítást ilyen esetekben korlátozások nélkül szabadon hozzáférhetővé tegye.

- Az ENSZ ismét megerősítette, hogy nem lehet megtagadni a hozzáférést az olyan alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, mint az abortusz, mert ez az emberi jogok megsértése – mondta el Nancy Northup, a CRR vezetője. – Ennek a fiatal nőnek az esete illusztrálja, hogy milyen szörnyű következményekkel járhat, ha egy kormány megpróbálja elérhetetlenné tenni a reprodukcióhoz kapcsolódó egészségügyi szoláltatásokat a nők részére. Folytatjuk a nyomásgyakorlást a perui kormányra, hogy ne csak papíron, de a gyakorlatban is biztosítsák a nők reproduktív jogait – fogadkozott Northup.

A tizenhárom éves L. C. nemi erőszak áldozatává vált, amely során megfogant. Orvosai megtagadták tőle a potenciálisan életmentő abortuszt, holott a terhesség komolyan veszélyeztette egészségét. A szülés után immár súlyos, maradandó egészségkárosodással kénytelen továbbélni.

A lányt a szomszédság férfitagjai kilenc éves korától kezdve rendszeresen megerőszakolták. Amikor L.C. felfedezte, hogy teherbe esett, kétségbeesésében levetette magát egy ház tetejéről. Gerinctörést szenvedett, amelyet azonban orvosai nem voltak hajlandóak ellátni, arra hivatkozva, hogy veszélyeztetné a magzat egészségét. Abortuszt sem voltak hajlandóak elvégezni a lányon. Végül csak a spontán vetélés után végezték el a szükséges gerincműtétet. A késlekedés oda vezetett, hogy a lány jelenleg szinte teljesen mozgásképtelen.

A jogi szabályok megváltoztatása mellett komoly anyagi kártérítésre is kötelezte az ENSZ CEDAW-Bizottsága a perui kormányt. A döntés egybecseng a világszervezet Emberi Jogi Bizottságának (UNHRC) korábbi határozatával: 2005-ben azért marasztalták el az országot, mert megtagadták az abortuszt egy olyan terhesség esetében, ahol az élettel összeegyeztethetetlen elváltozásokat mutatott a magzat, és a kihordás az anya életét is veszélyeztette.

(Via: Center for Reproductive Rights)