A növekvő hatósági szigor ellenére sem ért véget az Egyesült Államokban kezdődött spontán tiltakozás-sorozat, a rendkívül heterogén Occupy mozgalom. A „99 százalék” képviseletét hangoztató szerveződésben sokan keveslik a nők szerepét.

A Guardian riportja felidézi egy fiatal nő történetét, akinek az egyik New York-i tüntetésen megalázó élményben volt része. Ezúttal nem a rendőrökkel került szembe, hanem más aktivistákkal – akik kivétel nélkül fehér bőrű férfiak voltak. Az aktivista nő egy gyűlésre hívta volna az embereket, azonban társainak lekezelő viselkedése miatt kezdeményezése sikertelen maradt. Mint társainak panaszkodott, roppant megalázó érzés volt, amint a férfiak igyekezték pátyolgatni őt, egyszersmind azt is megszabva, hogy mit tegyen, vagy ne tegyen.

Kanene Holder művészet-tanárnő szerint, aki több Occupy-munkacsoportban is tag, a fehér bőrű férfiak megszokták, hogy irányító szerepben vannak, és az ő szavuk szab irányt a közös cselekvésnek. Kissé cinikusan megjegyzi, hogy nem is elvárható tőlük, hogy megváljanak e beidegződéseiktől, csak azért mert a mozgalom tagjai.

Pedig a vezető nélküli Occupy mozgalom legfontosabb jellegzetessége a horizontális döntéshozás, tehát, hogy minden résztvevő szava és szavazata egyformán értékes. A közvetítéseket nézve, riportokat olvasva azonban könnyen úgy tűnhet, hogy egyesek nahngja erősebb: miközben a nők gyakran jelennek meg áldozatként a médiában, vezető vagy „hangadó” szerepben ritkán mutatják őket. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a mozgalomban a becslések szerint a résztvevők 51 százaléka nő. A Guardian által megkérdezett női tiltakozók többsége arról számolt be, hogy nap mint nap meg kell küzdenie azért, hogy meghallják a szavát, komolyan vegyék javaslatait.

A mozgalom azonban szembenéz a problémával. A növekvő elégedetlenség nyomán több olyan kisebb résztvevői gyűlésre került sor, ahol csak a nők kaptak szót. Az első ilyenre egyenesen a Wall Streeten került sor, mintegy 20 nő és 15 jobbára csendben hallgató férfi részvétele mellett. Azonban egy fehér férfi érkezése csaknem káoszba taszította a tanácskozást. A kör közepére ugorva követelt szót magának, rasszizmussal és nemi sovinizmussal vádolva a résztvevőket.

Holder szerint egy tanulási folyamat elején járnak még, mert évtizedek alatt megcsontosodott viselkedési mintákon kell felülemelkednie férfiaknak és nőknek egyaránt. A Guardian írása szerint sok női aktivista maga is elismerte, hogy mindkét nem tagjainak dolgoznia kell az arányok kiegyenlítéséért, hogy mindkét nem egyforma súllyal jelenjen meg a nyilvánosságban és a döntéshozatalban is. A nők szerint a jelenség egyik fontos oka, hogy a férfiak nagyobb erőfeszítéseket tettek, hogy a médiában szerepelhessenek, elhanyagolva adott esetben egyéb fontos teendőiket. Sokan a női résztvevők közül is elismerték, hogy aktívabban és határozottabban kell fellépniük, hogy hangot adhassanak nézeteiknek.

Abban azonban nincs vita, hogy a mozgalom már jelenlegi formájában is több terepet kínál a nőknek a részvételre, mint a hagyományos politikai és gazdasági berendezkedés, amelynek megváltoztatásáért küzdenek.

(Via: Guardian)