A Stanford Egyetem Clayman gender-kutató intézetének fiatal kutatója a gyereket vállaló nők hátrányos megkülönböztetésének okaira kereste a választ.

A fizetésekben mérhető közvetlen hátrány öt százalék körül alakul. Ennyivel keresnek kevesebbet a gyereket nevelő nők az Egyesült Államokban, mint gyermektelen társaik. Ehhez hozzáadódik természetesen az a hátrány, amelyet az álláskereséskor vagy potenciális előléptetésekkor szenvednek el az édesanyák.

Tamar Kricheli Katz kutatása azonban túlmegy a közvetlenül pénzben kifejezhető „károkon”, és elkezdi boncolgatni a kérdést: milyen körülmények között kénytelenek ezeket elszenvedni az anyák? Vajon uralkodónak tekinthető-e az a látens előfeltevés, hogy a gyermekvállalás a nők döntése, tehát opcionális, és ez felel a hátrányos megkülönböztetésért?

A tudós szerint, aki doktori disszertációjában (Választáson alapuló diszkrimináció) járta alaposan körül a kérdést, hajlamosabbak vagyunk együtt érezni azokkal, akik nem befolyásolható történések következtében szenvednek valamilyen hátrányt, mint azokkal, akik saját döntésüknek köszönhetik a „bajt”. Könnyen elképzelhető, hogy az események irányíthatóságának képzete jelentősen befolyásolja a munkaadók viselkedését a női munkatársakkal szemben.

A hipotézist a kutató először az 1988 és 2004 közötti tengerentúli népszámlálási adatokkal tesztelte. A nők fizetési adatait az egyes amerikai államokban érvényes abortusz-szabályozással, és a művi terhesség-megszakítások számával vetette egybe.

Az elemzés nyomán bebizonyosodott, hogy az anyasággal járó fizetéscsökkenés annál nagyobb, minél inkább szabadnak tartják a nők gyerekvállalási döntését az adott államban. Ha a munkaadók úgy érzékelik, hogy a család egy választás, tudatos döntés eredménye, akkor ennek megfelelően is büntetik a női dolgozókat.

A statisztikai elemzés nyomán kapott eredményeket szituációs kísérlet is megerősítette. A résztvevőket két csoportra osztották, egyik felüket meggyőzték arról, hogy a gyerekvállalás a nők tudatos és önkéntes döntése, a másikat pedig ennek pont az ellenkezőjéről. Ezek után a kísérleti alanyoknak szimulált munkaadói döntéseket kellett hozniuk két kitalált, egyformán képesített nővel kapcsolatban, akik között az egyetlen különbség, hogy egyikük anya, a másik pedig gyermektelen.

A résztvevők a hipotézisnek megfelelően viselkedtek. Akik önkéntes döntésnek értelmezték a gyerekvállalást, erősebb hátrányos diszkriminációt tanúsítottak az anyával szemben a fizetés és alkalmazás kérdéseiben.

A tanulmány egyrészt rávilágít a döntés és felelősség megítélésének szerepére a gyereknevelő nőket érő hátrányok okai között, másrészt a döntéshozók számára is fontos emlékeztetőként szolgálhat. Szerzője szerint ugyanis, ha a politikában is érvényesülhet a jelenség, ha a döntéshozók a nők szabad választásaként tekintenek a gyerekvállalásra. A kutatás hozzájárulhat a más csoportokkal szemben megnyilvánuló diszkrimináció okainak megértéshez is. Akárhogy is, az egyéni felelősség képzetének következményeit érdemes figyelembe venni a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben.