Nemek arca

Michelle Bachelet, a UN Women igazgatója  a nők közéleti bekapcsolódásának előfeltételeit tekintette át a „Közel-keleti nők részvétele a politikában” nevű rendezvényen.Tunéziában 50 százalékos női kvótát terveznek a törvényhozásban.

Bachelet kijózanító kijelentéssel kezdte beszédét: az elmúlt 30 év demokratizálódási folyamatai során – Kelet-Európától Latin-Amerikáig – bebizonyosodott, hogy a politikai rendszerváltás önmagában nem hozza el a nemek közötti különbségek csökkenését. Sokszor a demokratikus berendezkedés csupán a férfiak – tehát az állampolgárok fele – számára kínál részvételi lehetőséget. Ez pedig komolyan gyengíti az új berendezkedések erejét.

Az arab államokon végigsöprő forradalmi hullám során jó volt látni, hogy nők ezrei követelték a politikai szabadságjogot és az emberi méltóságot. Tunisz, Kairó, Szána és a többi város utcáin egészen különböző társadalmi rétegekből érkezett nők fogalmazták meg egységesen követeléseiket: demokráciát és állampolgári jogokat akartak. Amikor az új berendezkedés alapjainak lerakása után megkezdődik a kormányzás hétköznapi munkája, a nők egyenlő jogainak és véleményük egyenlő súlyának kérdése is új dimenziót nyer majd.

A tapasztalatok és előjelek egyelőre kedvezőek. A tunéziai választási törvény tervezete például azt tartalmazza, hogy a pártlistákon felváltva kell egymást követniük a férfi és női jelölteknek, tehát a teljes nemi paritást célozták meg a népképviseleti szervekben. Egyiptomban Latin-Amerikából és más régiókból érkezett női tanácsadók folytatnak elmélyült konzultációt helyi nőszervezetekkel és vezető pozícióban lévő nőkkel – a civil és az állami szférában –, hogy hallhatóbbá tegyék a helyiek alapvető követelését: a nők is legyenek teljes jogú résztvevői az új berendezkedésnek.

Az „Egyiptomi női charta” néven emlegetett dokumentumban összegyűjtött követeléseik sok szempontból természetesen az ország sajátosságait is tükrözik. Azonban a dokumentum legtöbb pontja az egész térségre, sőt, globálisan is érvényes lehet.

• A legelső követelmény, hogy több nő vehessen részt az új alkotmányt és a fontos törvényeket előkészítő bizottságokban. A miniszteri posztok 40, az országgyűlési helyek 30 százalékán szeretnének nőt látni – legalább. Fontos követelés, hogy az Egyiptomot a nemzetközi emberi jogi testületekben képviselő személyek között is jelenjenek meg a nők, és a hazai igazságszolgáltatás minden szintjén kapjanak bírói kinevezéseket.
• A követelések második fontos csoportját a gazdasági és szociális jogok alkotják. A Charta rámutat, hogy az egyiptomi nők 40 százaléka írástudatlan, és hogy a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóknak csupán 16 százaléka nő. A dokumentum az alapvető közszolgáltatások hozzáférhetőségét szorgalmazza a nők részére, továbbá tisztességes munkakörülményeket és a szexuális zaklatástól való védelmet.
• A harmadik csoport a diszkriminatív, nőket hátrányosan érintő joganyag megváltoztatásának szándékát tükrözi. Elsősorban a családjogi rendelkezések felülvizsgálatára van szükség a Charta aláírói szerint.

Michelle Bachelet elismerte a rendezvényen, hogy a fentiek egyelőre inkább távlati célnak tűnnek, és hogy a helyszínen dolgozó szakértők jelenleg is vizsgálják az egyes pontok megvalósításának esélyeit. A korábbi chilei elnöknő saját országának tapasztalataira hivatkozva kifejtette, hogy az átalakulásnak nincs egyetlen kijelölt útja, inkább több különálló ösvényről érdemes beszélni. Minden országnak meg kell találnia a saját útját ahhoz, hogy a társadalom korábban elszigetelt csoportjaival újraépüljön a kapcsolat, hogy megvessék az új intézmények alapjait, és több évtizedre szóló jövőképet vázoljanak fel az ország lakó számára.

A helyi különbségek ellenére is vannak azonban mindenhol hasznosítható tapasztalatok. A UN Women világszerte folytatott munkája, nemzetközi tapasztalatai alapján, a következőket tartja elengedhetetlennek:

• A női jelöltek számára is meg kell nyitni a választásokat. Ehhez ideiglenes, pozitív diszkriminációs intézkedésekre is szükség lehet: nemi kvóta felállítására a jelöltek körében, az induláshoz szükséges díjak mérséklésére, a kampányhoz szükséges közszolgáltatások biztosítására, illetve a női jelöltek testi épségének védelmezésére. A női választók szakszerű regisztrációja is fontos, például, hogy rendelkezzenek személyazonosító okmányokkal.
• Támogatni kell a nők jogaival foglalkozó lokális és országos civil kezdeményezéseket. A nőknek nincs egységes akarata, de vannak közös érdekeik, amelyek a különbségek ellenére is azonosíthatóvá teszik a „női ügyeket”. Ezért fontos, hogy támogassák a női szervezetek koalíció-alakítási erőfeszítéseit, az együttműködést, a közös üzenetek megfogalmazását.
• A létrejövő új intézményeknek felelősséget kell vállalniuk a nők helyzetéért, elszámoltathatóaknak kell lenniük e téren nyújtott teljesítményükért. Fontos, hogy az új alkotmányok garantálják a nők egyenlő jogait, és hogy a vezető kormányzati pozíciókban, illetve a közszolgáltató vállalatok élén is legyenek női vezetők.
• Végül pedig a női politikusok, vezetők támogatását, szerveződéseik segítését emelte ki a UN Women igazgatója. Ez kiterjedhet a női politikusok pártoktól független szervezeteire, de akár a női köztisztviselők szerveződéseire, állandó egyeztető irodáira, kerekasztalaira is.

Az ENSZ női jog- és esélyegyenlőségi ügyekkel foglalkozó ügynöksége (UN Women) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egy sor, a munka világába tartozó területen fonja szorosabbra az együttműködést.

A két szervezet június 13-án állapodott meg, hogy közösen dolgoznak a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és a munkahelyi zaklatás ellen, az esélyegyenlőségért, a háztartásban dolgozók munkájának elismertetéséért. A két ENSZ-szervezet ezentúl jobban összehangolja szakpolitikai kezdeményezéseit, nem csak a módszertani ajánlások, de a szükséges képzések, tanácsadói tevékenység és a kutatási munkák során is. Mindezt egy közös memorandum rögzítette.

Az ILO vezetője, Juan Somavia méltatta Michele Bachelet UN Women-igazgató munkáját, amivel támogatókat, szövetségeseket gyűjt a nőjogi szervezet stratégiájának megvalósításához. A most elfogadott közös nyilatkozat voltaképp a két szervezet (illetve az idén januárban elindult UN Women esetében annak elődszervezetei) közötti régre visszanyúló és sokrétű kooperáció intézményesítése – mutatott rá.

Bachelet azt hangsúlyozta az ILO századik, jubileumi konferencia-ülésén, hogy a nyilatkozat jelentősége túlmutat önmagán, az együttműködés mögött meglévő mély elkötelezettséget tükrözi, és „óriási lehetőséget” teremt, hogy világszerte biztosítsák a tisztességes munkahely lehetőségét a nőknek.

(Via: ILO)

A pénzcsináláshoz pénz kell, tartja a régi mondás. Az UNICEF "közösségi bankjai" épp e logika mentén adnak kezdőlökést rászoruló - elsősorban őslakos indián - nőknek Bolíviában.

A kezdeményezés az ország északi, Potosi tartományában indult el, tizenhárom különböző helyszínen. A helyiek itt szinte teljesen el vannak zárva a pénzvilágtól, a vállalkozások beindításához szükséges kezdőtőkét hitelből előteremteni számukra csaknem lehetetlen. Az ENSZ-szervezet által életre hívott takarékszövetkezetek (Bancos Comunales - azaz közösségi bankok) a hagyományos pénzintézetekkel szemben igen kedvező, tehát kigazdálkodható kamattal adnak hitelt, és a helyi közösségek irányítják működésüket. A mintegy hetven újszerű pénzintézet nem csupán tőkét biztosít: oktatási programjaikban a témák széles tárháza szerepel, a pénzügyi ismeretektől kezdve, a nemek egyenjogúságán és menedzser-készségeken át, az alapvető jogok megismertetéséig.

Pilar Rueda - kecsua indián családanya és vállalkozó - példája remekül szemlélteti a rendszer működését. Vegyeskereskedését sikerült jelentősen kibővítenie a felvett hitelből, és a bolt ma már biztosítja a család megélhetését. Nem csak árukészletét, és ezen keresztül forgalmát tudta jelentősen növelni, de még egy fagylaltgépet is vásárolt, amivel vevők újabb körét csábította az üzletbe. A textilfestésbe és a kötésbe is belevágott.

Miközben Rueda asszony maga csupán általános iskolába járt, fia már főiskolára jár, és lánya iskolázására is jut pénz. - Már a nők is vállalkozhatnak, nem függnek a férjeiktől. Így az anyák megvehetik mindazt, amire gyerekeiknek szüksége van. Ezért pedig a férfiak is büszkék a feleségeikre - összegezte tapasztalatait.

Ban Ki Mun ENSZ főtitkár az UNESCO programindító rendezvényén a várható előnyök felől közelítette meg a lányok iskolázásának feladatát - a világszervezet multicégekkel fog össze a közös célért.

Május 26-án Párizsban indították útjára az UNESCO, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális ügyekért felelős ügynöksége „Globális partnerség a lányok és nők oktatásáért” nevű kezdeményezését. Az ENSZ-főtitkár helyszínen elhangzott szavai szerint a tudáshoz való hozzáférés megteremti az anyák új generációját, akik már lányaik iskolázásához is ragaszkodni fognak. Emlékeztetett rá, hogy az oktatás üzenetet közvetít: aki iskolába jár, annak van jövője, annak számít a véleménye.

Az UNESCO statisztikái szerint jelenleg 39 millió olyan lány él, akik koruk szerint már középiskolások lehetnének, de még az alapfokú oktatásba sem íratták be őket. A világ csaknem 800 millió írástudatlanjának kétharmada nő, és az oktatás terén csak a Föld államainak egyharmadában mutatkozik egyensúly a nemek arányában.

- A tanuláshoz mindenkinek joga van, de ez nem mindenki számára valós lehetőség. A legtöbbször a diszkrimináció akadályozza a beiskolázást, ezért kell felvennünk a harcot az egyenlőtlenséggel, az igazságtalansággal – mondta a főtitkár. – A Globális partnerség, amit ma elindítunk, két pontra fókuszál: a középfokú oktatásra és az írni-olvasni tudásra. Mindkettő óriási társadalmi hozadékkal bír. A nők és lányok képzése csökkenti a termékenységi rátát, miközben növeli a gazdasági termelékenységet – tette hozzá.

A partnerség nem üres szlogen, hiszen az ENSZ olyan multicégekkel és nemzetközi szervezetekkel fog össze, mint a Nokia, a Procter and Gamble, a Microsoft, az Apple, a Packard Alapítvány vagy a GEMS Education tanácsadócég.

(Via: ENSZ hírek)

A UN Women elnöke az ENSZ millenniumi célkitűzéseinek összefüggéseire emlékeztetett a legszegényebb országok helyzetének szentelt nemzetközi konferencián. Felidézte: a nők bevételük 90 százalékát költik a családok alapvető szükségleteinek fedezésére, míg a férfiak csupán 30-40 százalékát fordítják erre.

Törökországban tartották az ENSZ negyedik, a világ legkevésbé fejlett országainak szentelt konferenciáját. A UN Women vezetője, a chilei Michele Bachelet éles hangú figyelmeztetést fogalmazott meg a helyszínen. Ha nem tesznek lépéseket a nők helyzetének javítására, akkor nagyon nehéz lesz a többi millenniumi fejlesztési célkitűzés megvalósítása, a stabil fejlődés beindítása, és a szegénység enyhítése is - emlékeztette a jelenlévőket.

A sajtó képviselőinek elmondta, hogy a kutatások szerint a nők jövedelmük kilenctizedét költik családjaik élelmezésére, iskolázására és egészségügyi kiadásaira. Eközben a férfiak ennek csak mintegy harmadát. A UN Women vezetője arról is beszélt, hogy a nők óriási hátrányban vannak a férfiak mögött olyan alapvető dolgokban, mint a termőföldhöz, hitelhez vagy munkahelyhez való hozzáférés, pedig egyre több kutatás erősíti meg, hogy anyagi lehetőségeik szélesítése pezsdítően hat a helyi gazdaságokra. Eközben sok országban az öröklésből is ki vannak rekesztve a női leszármazottak.