A női jogok és közéleti jelenlét megerősítését várják sokan Dilma Rousseftől, az első női brazil államfőtől. A kezdeti lépések tükrében nem is alaptalanul.

Roussef idén január 1-jén lépett hivatalba, és rögtön kormányának összeállításával magára vonta a figyelmet. A 37 fős kabinetben kilenc nő tölt be miniszteri posztot, ami példa nélküli az országban. Programjának középpontjában a szegénység elleni küzdelem áll – ami elképzelhetetlen a gender-problémák megoldása nélkül. A mélyszegénység a legtöbbször a nőket sújtja, és ez Roussef elődje, Luiz Inácio Lula da Silva („Lula”) elnök egyébként előremutató jóléti intézkedései ellenére is így maradt.

Hildete Pereira, a Fluminense Egyetem gender kérdésekre szakosodott közgazdász-professzora szerint a legelesettebb családok a tíz évesnél fiatalabb gyermeküket egyedül nevelő asszonyokéi. A kisebb jövedelem, hátrányos munkerő-piaci helyzet és a több kötelezettség miatt e nők a legtöbbször a társadalom perifériájára sodródnak. A jelenség hátterében megtalálható a jövedelmekben tapasztalható egyenlőtlenség, a jellemzően kisebb vagyon, és az öröklések során a nőket hagyományosan érő hátrány is. Az új kormány által meghirdetett mélyszegénység-felszámoló program márciusban indul, és nagy várakozásokat fűznek hozzá. Pereira professzor szerint a kulcskérdés, hogy ennek részeként a rászoruló nők megkapják-e azokat a képzési, tanulási lehetőségeket, amelyek révén jobban érvényesülhetnek a munkaerő-piacon. Ha a kezdeményezés nem segít nekik magasabb jövedelemhez jutni, akkor elképesztően nehéz, ha nem lehetetlen, a feladat megoldása.

A mélyszegénységben élők száma 1993 és 2008 között 32,4 millióról 15,8 millióra csökkent az országban. De ha csak azokat a háztartásokat vizsgáljuk, ahol nő a „családfő”, az 5,5 millió érintettből csupán 300.000 emberen segítettek az elmúlt évek programjai. Sőt: ugyanezen tizenöt év alatt a tíz legnagyobb brazil városban még növekedett is az egyedülálló nők által eltartott, mélyszegénységben élő családok száma. A faji megkülönböztetés e társadalmi rétegben szintén komoly gátja, hogy az ország gazdasági növekedéséből, és a sokmillió új munkahely áldásos hatásaiból mindenki egyformán részesülhessen. – A mélyszegénység arca egy egyedülálló, fekete asszonyé – sommázta az adatokat Pereira.

Roussef elnök asszony láthatóan komolyan beszél, amikor a mélyszegénység megszüntetéséről fogadkozik. Bár a nők aránya a kormányban végül nem érte el az eredetileg kívánatosnak megnevezett egyharmados arányt, még így is duplája, mint a két Lula-kormány alatt volt. Bár Brazilia 1889 óta köztársaság, 1982 előtt egyáltalán nem fordult elő, hogy nő a kormány tagja lett volna. Azóta is összesen 17-en töltöttek be miniszteri posztot – ezek több mint fele tehát a jelenlegi kabinetben dolgozik.

Jacira Melo, a női jogokkal foglalkozó Patricia Galvão Intézet munkatársa szerint a politikai pártok jelöltállítási gyakorlata okolható azért, amiért még mindig igen alacsony a nők aránya a törvényhozásban, és hogy az eredetileg tervezett 11 női kormánytagnál végül kettővel kevesebb került be a végrehajtó hatalomba. Bár Dilma Roussef nem tette magáévá a brazil feministák egyik fő követelését, az abortusz legalizálását, hívei reménykednek. Ha a kormány higgadtan közelíti meg a kérdést, nem engedve az egyház nyomásának, és kiterjeszti az egészségügyi ellátások és a fogamzásgátlási módszerek hozzáférhetőségét, máris óriási előrelépésnek számít az országban – állítja Melo.

(IPS News alapján)