Nemek arca

Vajon tényleg a lányok színe a rózsaszín? És milyen hatással van a kisgyerekek viselkedésére, fejlődésére, hogy mivel játszanak? Ennek jár utána a Guardian írása.

A közelmúltban a J Crew amerikai ruházati bolthálózat vezetője provokatív fényképeket tett közzé, amelyen kisfia körmeit épp rózsaszínre lakkozza. Az eset nyomán kibontakozott vitában egyértelmű többségbe kerültek azok, akik szerint a rózsaszín a lányoknak való árnyalat. Jól látszik ez a játékboltok kínálatán is, ahol a fiúk és lányok szórakoztatására szánt portéka világos - de kimondatlan - színkódokkal van elválasztva. Míg a lányoknak rendre a rózsaszín csomagolású termékeket szánják, addig a fiúknak a "komolyabb", "férfiasabb" tónusok dukálnak. Vajon hogy alakult ez ki? És hogyan befolyásolja a viselkedést ez a gyermekkortól sulykolt minta?

Az első, széles körben végzett színpreferencia-vizsgálatot még a 19. század végén végezték. A chicagói világkiállításon a vendégek körében végzett felmérés eredménye az volt, hogy a legtöbb ember kedvenc színe a kék, a nők körében pedig valamivel magasabb a piroshoz közelálló árnyalatok népszerűsége, mint a férfiak esetében.

2007-ben Anya Hurlbert professzor vizsgálatai ugyanezt erősítették meg. Hurlbert lehetséges magyarázatot is kínált a jelenségre. Szerinte az evolúció története folyamán a nők feladata volt a színes - főleg vöröses - bogyók összegyűjtése, így nagyobb affinitás alakult ki bennük a szín és rokon-árnyalatai iránt. A média örömmel és kritika nélkül vette át ezt az értelmezést.

Egyre több esetben indokolatlanul, tehát komplikációmentes terhességek esetén is császármetszést végeznek – pattant ki a botrány India egyik szövetségi államában. A WHO ajánlása szerint „nem megmagyarázható”, ha a beavatkozások aránya nagyobb, mint az összes szülés 10-15 százaléka.

Dél- India Cherthala városában (Alapphuzha kerület, Kerala állam) a szülésre váró nőknek nem sok választása van. A helyi kórházban, túlterheltségre hivatkozva, a legtöbb várandós kismamának császármetszéssel segítik világra újszülöttjét. A városi kórház kapacitása mindössze napi hat műtétet tesz lehetővé. Az intézményben nem működik sem újszülött, sem szülészeti osztály. Ennek ellenére, az orvosok három nap alatt huszonkétszer is szikével nyitottak utat a kisbabáknak, hogy időben elmehessenek húsvéti szabadságukra.

A szabálytalanságokra azután derült fény, hogy több páciens panaszt tett: a doktor az előre kiírt dátumnál hamarabbi időpontra rendelte be őket – császármetszésre. A körzeti tiszti főorvos megállapította, hogy a rövid idő alatt elvégzett császármetszések kilógnak az összes statisztikából, és hogy az operációk jelentős része indokolatlan volt. A híradások szerint ezt követően az Állami Emberi Jogi Bizottság bíróság elé citálta az intézményt és az orvosokat.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint a császármetszések aránya 10-15 százalék körül számít normálisnak. Azonban a városban, egyes időszakokban a 30 százalékot is elérte, és folyamatosan az Indiára jellemző 20 százalékos átlag felett mozgott. A keralai egészségügyi hatóság magyarázata szerint ez annak köszönhető, hogy szinte minden anya a kórházi szülést választja a környéken.

Női emberi jogi aktivisták éles hangon bírálják ezt a gyakorlatot, és azokat az orvosi szervezeteket, amelyek a problémával való szembenézés helyett inkább kollégáikat igyekeznek mentegetni. A civilek vezetője, a korábbi WHO szaktanácsadó, Dr. T. K. Sundari Raveendran határozottan kiállt a hagyományos szülés elsőbbsége mellett – ha egészségügyi kockázat nem indokolja a császármetszést.

A Birth India (Indiai Születés), Bombayben bejegyzett civilszervezet adatai szerint az ország városias területein az esetek mintegy felében alkalmaznak császármetszést. A fővárosban, Új-Delhiben a születések 65, magán-kórházakban pedig 80 százalékát is elérheti a beavatkozások aránya. A leggyakoribb motivációk a kényelem, a tervezhetőség, és a hagyományos szülésekhez képest 15-20.000 rúpiával magasabb fizetség, illetve költségtérítés.

India nem az egyetlen ország, ahol gondot okoz a sebészeti eszközökkel elősegített szülés: egyes híradások szerint Kínában csaknem az összes szülés fele, és az Egyesült Államokban is több mint 31 százaléka császármetszés útján történik.

(Via: IPS News)

A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány egyaránt segít az állást kereső szülőknek, és azon cégeknek is, amelyek szeretnék fennakadások nélkül megteremteni a visszatérés lehetőségét.

A gyermekgondozás miatt kieső évek után a munka világába történő visszatérés lehetőségének megteremtése befektetést igényel minden szereplőtől. A munkáltatótól is, akinek tudnia kell, hogy ha nem is akkora számítógépzseni, mint a primőr frissdiplomás, az érettebb korú, kevésbé hetyke pályaújrakezdő anya is lehet kiváló munkaerő. Ugyanakkor a visszatérőnek is tudnia illik, hogy a munkahelyen ő munkavállaló, és a megállapodott feladatok alól nem mentesülhet anyai teendőire való hivatkozással. De dolga van a munka és család összeegyeztetésével a gyermek másik szülőjének, a gyermekintézmények szülői bűntudatot gerjesztő vagy épp azt eloszlatni törekvő munkatársainak, és bizony „Állam bácsinak” is.

Kismamaklub vagy szakmai konferencia, kávéházi tanácsadás vagy állásbörze, apa-csoport, itthon vagy külföldön – a JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány (www.jol-let.com) munkatársai szak- és életszerű megoldásokat nyújtanak a gyermeket vállalók és nevelők munkaerő-piaci helyzetének javításához.

A pályaújrakezdés, a munka és magánélet közti egyensúlyozás nehézségeinek enyhítésére, az érintettek által létrehozott, első hazai anyabarát tanácsadó és állásközvetítő műhelyben támogatást kaphat minden rászoruló: legyen az munkáltató, amennyiben jogszerű, etikus és hatékony megoldást szeretne találni kisgyermekes munkavállalójának alkalmazásához, vagy visszatérő, akit nem riaszt el önmaga, az elvárások és a realitások megismerése.

Munkaközvetítőjük családi életvitellel összeegyeztethető állásokat, illetve jelölteket kínál. A szofisztikáltabb, hosszú távú megoldásokat előnyben részesítők számára pedig szolgáltatásokat nyújtanak: tréningeket visszatérőknek, apáknak, „proaktív GYES-menedzsment” programot a cégeknek. Utóbbi a várandósságtól a sikeres újbóli beilleszkedésig támogatja a tehteséges munkavállalóinak megtartására törekvő cégeket, s ezirányú gyakorlataik, szemléletük fejlesztését, részidős, job-sharing-ben ellátott pozíciók kialakítását, a belső és külső kommunikációs lehetőségek kiaknázását segíti elő.

Szeretnék, ha a munkaadók megismernék és kipróbálnák, az anyabarát foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket. Hogy nyitottságukat ösztönözzék, pályázati együttműködési lehetőségeket is kínálnak. „Női Klikk, avagy Befogadó munkahelyi gyakorlatok kialakítása az IT-szektorban” c. távmunkára felkészítő programjuk keretében 400 jelentkező közül kiválasztott 40 kisgyermekes munkakereső számára keresik az atipikus foglalkoztatás iránt nyitott munkáltatókat, akik akár 50%-os bértámogatásban is részesülhetnek.

További információt a következő elérhetőségeken adnak az érdeklődőknek:

Cím: 1114 Budapest, Károli Gáspár tér 2.

Telefon/Fax: 061/3190331

Email:  info@jol-let.com

Skype: jollet

Ez a kihívás foglalkoztatta azt a tizenhét szakértőt, akik az UNESCO és a Nemzetközi Újságíró Szövetség párizsi tanácskozásán vettek részt.

A média és a genderpolitika nemzeti, regionális és nemzetközi szervezeteitől érkezett szakértők a gender-szenzitív médiaindikátorok (Gender-Sensitive Indicators for Media - GSIM) rendszerének előzetes tervezetét vették górcső alá, amelynek kidolgozásáról az UNESCO még 2010. március 8-án döntött. Ezzel párhuzamosan nekiláttak a világon már működő "jó gyakorlatok" összegyűjtéséhez. Az előítéletektől a lehető leginkább mentes nőábrázolásokat biztosító megoldásokat, rendszereket igyekeztek összeszedni.

A GSIM mérőszámai nem csupán a műsorokban megjelenő nőképek értékelését tudják objektívebbé tenni. A tervek szerint vizsgálat tárgya lesz az is, hogy milyen az egyes média-cégek és szervezetek vezető testületeiben, döntéshozó pozícióiban a nők részvételi aránya. A végcél természetesen nem más, mint hogy a média világa is partner legyen a nők helyzetbe hozásában, a Pekingi deklaráció céljainak elősegítésében.

Az Egyesült Államokban fordulóponthoz ért az évek óta tartó trend: már több nőnek van felsőfokú végzettsége, mint férfinak. Minden ötödik egykeresős, gyermeket nevelő családban az apa marad otthon.

Az 1980-as évek eleje óta megfigyelhető trend a tengerentúlon, hogy a felsősoktatásba beiratkozók között többségben vannak a nők. Azonban ennek eredménye csak idén mutatkozik meg a teljes társadalomban: 2011-re az ország diplomásainak többsége a nők közül kerül ki - olvasható a legfrissebb népszámlálási adatok között.

A 25 évesnél idősebbek körében 10,6 millió nő rendelkezik Master vagy magasabb tudományos fokozattal, százezerrel több, mint ahány férfi. Eközben egyes szakterületeken, mint a gazdasági szakok vagy a természettudományok és mérnöki pályák, a nők még mindig nem érték utol a másik nemet.

A Bachelor fokozat megszerzésében 1996 óta vezetnek a nők. Jelenleg 20,1 millió amerikai nőnek van BA végzettsége, szemben a 18,7 millió férfival, akik ugyanezt elmondhatják magukról.

Az iskolázottsági helyzet változása természetesen érinti a munkaerő-piacot is: a nők előtt egyre több terület nyílik meg. Ezzel párhuzamosan a családon belüli szerepek is módosulnak. A népszámlálás szerint minden tizenötödik családban már az apa marad otthon a gyerekekkel.