Vajon tényleg a lányok színe a rózsaszín? És milyen hatással van a kisgyerekek viselkedésére, fejlődésére, hogy mivel játszanak? Ennek jár utána a Guardian írása.

A közelmúltban a J Crew amerikai ruházati bolthálózat vezetője provokatív fényképeket tett közzé, amelyen kisfia körmeit épp rózsaszínre lakkozza. Az eset nyomán kibontakozott vitában egyértelmű többségbe kerültek azok, akik szerint a rózsaszín a lányoknak való árnyalat. Jól látszik ez a játékboltok kínálatán is, ahol a fiúk és lányok szórakoztatására szánt portéka világos – de kimondatlan – színkódokkal van elválasztva. Míg a lányoknak rendre a rózsaszín csomagolású termékeket szánják, addig a fiúknak a „komolyabb”, „férfiasabb” tónusok dukálnak. Vajon hogy alakult ez ki? És hogyan befolyásolja a viselkedést ez a gyermekkortól sulykolt minta?

Az első, széles körben végzett színpreferencia-vizsgálatot még a 19. század végén végezték. A chicagói világkiállításon a vendégek körében végzett felmérés eredménye az volt, hogy a legtöbb ember kedvenc színe a kék, a nők körében pedig valamivel magasabb a piroshoz közelálló árnyalatok népszerűsége, mint a férfiak esetében.

2007-ben Anya Hurlbert professzor vizsgálatai ugyanezt erősítették meg. Hurlbert lehetséges magyarázatot is kínált a jelenségre. Szerinte az evolúció története folyamán a nők feladata volt a színes – főleg vöröses – bogyók összegyűjtése, így nagyobb affinitás alakult ki bennük a szín és rokon-árnyalatai iránt. A média örömmel és kritika nélkül vette át ezt az értelmezést.

Csakhogy szinte az összes szín-preferencia vizsgálat felnőttekkel, vagy a saját társadalmi nemükkel már tisztában lévő gyerekekkel készült. Tehát olyan személyekkel, akiknek évek, évtizedek óta sugallják, hogy melyik színt szabad, és melyiket nem szabad választaniuk. A csecsemőkorúak körében végzett legnagyobb ilyen vizsgálatot Melissa Hines professzor végezte, és arra jutott, hogy a fiúknak és a lányoknak is a rózsaszín a kedvenc színe – valószínűleg azért mert ez az „anya-szín”.

Arra nézvést is vannak kutatási adatok természetesen, hogy mivel játszanak szívesebben a fiúk és a lányok. Már 12 hónapos korban is kimutatható volt, hogy a kisfiúk inkább az autót és a labdát, míg a lányok a babákat választják, ha tehetik. A jelenség az állatvilágban, például a rhesus majmok esetében is tetten érhető.

Stephen Palmer szín-kutató vizsgálata szerint könnyen befolyásolni lehet az emberek szín-preferenciáit, ha kellemes vagy kellemetlen érzéseket kiváltó, színes tárgyakat adnak nekik. A piros színre egész máshogy reagáltak utólag azok, akik előzetesen epret és málnát láttak, mint azok, akik véres, ijesztő képeket. Ugyanígy például az is befolyásolja a döntéseket, hogy az egyén munkahelyének vagy iskolájának mik a jellegzetes színei.

Akkor tehát valószínűleg azért lett a rózsaszín a kislányok kedvence, mert a számukra kedves tárgyak, játékok színe is épp ez – von következtetést az írás. Csakhogy ez problémákat is okoz: a „fiúknak és lányoknak való” játékok rendszerében a lányokat megfosztják a készségeket – például térlátást és a precíz mozgással összefüggő tehetséget – fejlesztő játékoktól, és passzív királykisasszonyokat faragnak belőlük. Eközben a kisfiúk nem játszhatnak a társadalmi készségeket fejlesztő játékokkal – vélekedik a cikk szerzője. Nem volna épp itt az ideje - teszi fel végül a kérdést -, hogy ha már ennyit beszélünk a nemek egyenjogúságáról, akkor véget vessünk a rózsaszín és kék színű játékok sztereotípiákon alapuló, éles elválasztásának?

(Via: Guardian)