Nemek arca

Komoly abortusz-szigorítás léphet életbe hamarosan Oroszországban.  Az ortodox egyház által régóta szorgalmazott módosítástól a népesség csökkenésének megállítását várják támogatói. Bírálói szerint a törvény erre nem alkalmas.

Dimitrij Medvegyev elnök aláírása nyomán a Duma szavazhat koraősszel arról a törvényről, amely kötelezővé teszi abortuszt végző intézmények számára, hogy hirdetéseikben figyelmeztessenek a beavatkozás kockázataira is – hasonlóan a dohánytermékek reklámjához. Ez azonban csupán az első lépés: ősszel kerülhet a törvényhozás elé az a szigorú javaslat, amely jelentősen megnehezíti az abortuszt választók dolgát – megszüntetve a beavatkozások ingyenességét az állami intézményekben, és vénykötelesé téve az esemény utáni tablettát.

Az abortuszra jelentkezés eljárása is változna, az eljárás bevallottan arra ösztönözné a nőket, hogy gondolják meg magukat a beiktatott egyhetes várakozási időszakban. A hét nap alatt kötelező lenne „pszichológiai tanácsadásra” járni, ahol a nőknek többek között ultrahangos felvételt mutatnának magzatukról, és meghallgattatnák velük szívverését.

Ezen túl, a férjezett nőknek férjük, a kiskorúaknak pedig gondviselőjük hozzájárulására lenne szüksége a beavatkozáshoz. Megszüntetnék a 12. hét utáni beavatkozás lehetőségét, amire jelenleg például olyan esetek teremtenek lehetőséget, mint a férj vagy élettárs időközben bekövetkezett halála. Az orvosoknak lelkiismereti okokból joga lesz megtagadni a terhesség-megszakítást.

Oroszország népessége jelenleg 141 millió, azonban az alacsony gyerekszám (1,4 a szinten tartáshoz szükséges 2,1 helyett) miatt folyamatosan csökken. Az abortusz-szigorítás pártolói szerint ha akár 30 százalékkal sikerülne csökkenteni a terhesség-megszakítások számát, már növekedési pályára állhatna a populáció.

Azonban Natalia Bitten, a Feminizmusért nevű civil csoportosulás szervezője szerint ez hiú ábránd. Mint rámutatott, mióta Lengyelországban szigorították a szabályozást, nem kimutatható a népszaporulat emelkedése – a lengyel népesség tartósan csökkenő pályán mozog. Véleménye szerint azonban egy pozitívuma mégis van a törvényjavaslatnak: egységbe kovácsolja az orosz nőjogi szervezeteket, amelyek számos tiltakozó akcióval igyekeznek felhívni a figyelmet a javaslat hibáira.

(Via: Szabad Európa Rádió online, RH Reality Check)

Minnesotai informatikusok vizsgálták meg az ingyenes web-enciklopédiát, és azt állítják, jelentős túlsúlyban vannak a "férfias témák" a web elsőszámú tudásbázisában.

Az elmúlt években a Wikipedia kikerülhetetlen tájékozódási forrássá vált az interneten. Havonta több mint 400millió felhasználójával az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító oldal. Azonban létrejöttéhez és fejlődéséhez szorosan hozzátartozik, hogy nem kijelölt szakértők, hanem önjelölt szerkesztők közössége gyarapítja és gondozza a szócikkeket. Úgy tűnik, a szerkesztők körében megfigyelhető férfi-dominancia a tartalomban is visszaköszön.

Shyong Lam, az informatikai tudományok doktorandusza még idén év elején publikált cikket a New York Times hasábjain, amelyben felhívta a figyelmet olyan szembeötlő aránytalanságokra, mint például egyes tévésorozatoknak szentelt bejegyzések alapossága és terjedelme. A Szex és New York leírása szinte eltörpül a Sopranos gengszter-sorozat Wikipedia-oldala mellett. A szerző a sejtését szerette volna továbbfejleszteni, így alapos kutatásba kezdett.

A Minnesotai Egyetem GroupLens Kutatóműhelye által jegyzett "Wikipedia: férfiklub?" című tanulmányban az angol nyelvű oldalak szerkesztőinek összetételét vizsgálták meg. A 2005 és 2011 között regisztrált, mintegy 110ezer szerkesztő nemi adatait áttekintve, három fő területen vizsgálták a nemi egyenlőtlenségeket.

Az első fontos különbség a szerkesztők nemi összetételében jelentkezett, a férfiak javára. Például 2009 folyamán az újonnan regisztrált tagoknak csupán 16 százaléka adott meg "nő"-t hovatartozásaként. Az ebben az évben csatlakozottak által szerkesztett cikkeket vizsgálva csupán a hozzájárulások 9 százalékáért feleltek, és jelentős részben egyetlen - az első - szócikkük után nem mutattak további aktivitást az enciklopédia gyarapításában.

A jelenség különösen azért érdekes, mert a nemi szakadék eltűnni látszik a közösségi média más területein. A Facebooknak és a Twitternek több a női, mint férfi felhasználója, de a Wikipedián a különbség semmit sem csökkent a vizsgált öt év alatt.

A munkaerő-piaci érvényesüléshez a képzettség és képességek mellett szinte elengedhetetlenek a megfelelő személyes kapcsolatok. A karrier során szerzett szakmai ismeretségek segíthetnek a szakmai pályafutás későbbi lépcsőfokain – egy észak-karolinai kutatás szerint azonban csak a férfiak esetében működik ez a recept.

Az Észak-karolinai Állami Egyetem (North Carolina State University) kutatóinak vizsgálata megerősítette a szakmai tapasztalat jelentőségét az előmenetel, állásváltoztatás során. Dr. Steve McDonald szociológus tanársegéd szerint ez nagyrészt annak tudható be, hogy a munkával töltött évek során az emberek hasznos ismeretségekre tesznek szert. – Ez azonban csak a férfiakra igaz, a nőkre alig – tett meghökkentő állítást.

McDonald egy 12ezer ember adatait magába foglaló amerikai adatbázis elemzésére alapozza kijelentését. Ebből azt olvasták ki a kutatók, hogy a jelentős munkatapasztalattal bíró férfiak gyakran formális álláskeresés nélkül, kapcsolataik révén kerültek új pozícióba. Sőt: 12 százalékkal valószínűbb volt, hogy ekképp helyezkednek el, mint a hagyományos álláskereső pályázatok útján. Női munkavállalók esetében ugyanakkor a formális út volt a jellemző pozícióváltás esetén.

- Korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a nők alacsonyabb fizetése a munkahelyi előléptetések, a „házon belüli” karrierlehetőségek hiányából adódik. De ez a kutatás azt látszik alátámasztani, hogy sokszor a hasznosítható társadalmi kapcsolatok hiányoznak a női karrierutak mögül, és ez is hozzájárul a fizetéskülönbségek kialakulásához és fennmaradásához – állítja McDonald.

A kutató szerint izgalmas kérdés, hogy miért nem tudják a nők kellőképp kamatoztatni ismeretségeiket előrejutásuk érdekében, de nézete szerint a nemek esélyegyenlőség szempontjából az a legfontosabb, hogy a munkaerő kiválasztása és felvétele a lehető legformalizáltabb legyen a cégeknél.

A kolumbiai Barbacoas kisváros női lakosai „zárt lábbal„, szex-megvonással tiltakoznak, amiért a központi kormányzat évek óta adósa a közösségnek az odavezető út aszfaltozásával.

A Kolumbia Nariño tartományában található kisváros női lakosai június 22-én léptek „sztrájkba”, miután a kormány évek óta hiába ígérgeti, hogy leaszfaltozza a települést a tartomány többi részével összekötő utat. A földút az év nagy részében teljesen járhatatlan gépkocsival, ami már számos emberéletet is követelt. A sztrájk azonban ezegyszer nem munkabeszüntetést jelent: a „zárt lábak” mozgalom a nemi örömök megtagadásával igyekszik a problémára irányítani a befolyásosabb férfiak és a sajtó figyelmét is. A meglepő lépésre az elmúlt évek hasztalan tiltakozásai, éhségsztrájkjai és tüntetései után szánták el magukat az asszonyok.

Barbacoas asszonyai emberi jogi kérdésnek tekintik az út megépültét. A település az ország igen zavaros vidékén fekszik, amelyet szinte folyamatosan gerillaharcok dúlnak. Érveik szerint emberi méltóságukat sérti, hogy nincs egy olyan út, amelyen biztonságosan kapcsolatot tarthatnának a külvilággal.

A nők Arisztophanész Lüzisztratéjára emlékeztető tiltakozása először értetlenséget és mosolyt váltott ki a város férfilakosságából. De távolságtartásuk hamar támogatássá változott, hiszen Barbacoasban mindenki megértette, hogy közös ügyért harcolnak. Az út állapota miatt például az alapvető élelmiszerek ára is öt-hatszorosa a tartomány más településein szokásosaknak. A sárban elakadó mentőautókról szóló hírek is hozzájárultak a közösségvállaláshoz – még ha az átmeneti nehézségekkel jár is.

A Guardian tudósítása szerint a „zárt lábak” mozgalom – a ribancok menetéhez hasonlóan – a női jogérvényesítés és tiltakozás új formájának megjelenését vetítheti előre.

(Via: Guardian)

A történelem folyamán először gondolja az amerikaiak többsége, hogy a két nemnek azonos esélyei vannak a karriert csinálni az országban - a tények azonban továbbra is mást mutatnak.

2005 óta azt mutatják az amerikai közvélemény-kutatások, hogy az emberek többsége – ha nem is túlnyomó arányban – azonosnak ítéli a két nem érvényesülési esélyeit a munka világában. A munkaügyi statisztikák azonban még mindig komoly, nőket érő hátrányokról tanúskodnak. Például a gyereknevelés mellett igen nehéz az anyáknak állást találniuk, a munkaidő nem rugalmas, és átlagosan még mindig kevesebbet keresnek a nők. A Kellog School of Management (KSM) kutatása annak járt utána, hogy a közvélemény miért nem vesz tudomást a hátrányos megkülönböztetés különféle fajtáiról. Eredményeik alapján a jelenség hátterében az a közvélekedés áll, hogy a viselkedés egy adott szituációban mindig a szabad és racionális egyéni választás eredménye.

A kutatás címe, „Kijelentkezés, vagy a diszkrimináció tagadása – hogyan befolyásolják az amerikai társadalom szabad választásra épülő értelmezési keretei a nemi egyenlőtlenség észlelését” arra az előfeltevésre utal, hogy a nők „kijelentkezhetnek” (opt out) a munkaerő-piacról, vagyis szabadon választhatnak karrier és család között.

- Bár sokat tettünk a nemek egyenlőségéért az amerikai társadalomban, jelentős akadályok állnak még ma is a dolgozó nők útjában, amelyek gyakran elérhetetlenné teszik számukra a legfelsőbb szintek elérését – mondta Nicole M Stephens, a KSM tanársegédje, a kutatás egyik szerzője. – Vizsgálataink során azt vizsgáltuk meg, hogy a „kijelentkezés”, a karrier szabadon választható megszakításnak elképzelése mennyiben járul hozzá az akadályok fennmaradásához, és mennyiben kendőzi el a diszkriminatív viszonyokat.

Az egyik vizsgálat során otthon gyereküket nevelő anyákat kértek meg kérdőívek megválaszolására. Arra keresték a választ, hogy mennyiben volt a saját szabad választásuk karrierjük megszakítása, és mennyire érzik úgy, hogy urai saját életüknek, stratégiai „időbeosztásuknak”. Ezután a résztvevőknek megmutattak egy sor statisztikát a nemi egyenlőtlenségekről négy területen – az üzleti életben, a politikában, a jogászi pályán és a tudományos-mérnöki ágazatokban. Arra kérték őket, hogy mondják meg, ezek az adatok vajon a nők elleni részlehajlásnak vagy egyéb társadalmi és/vagy munkahelyi tényezőknek köszönhetőek-e.

Ahogy várható volt, a legtöbb anya saját személyes döntése eredményének ítélte, hogy otthagyta munkahelyét – ez az Amerikában uralkodó megközelítést tükrözi vissza. A megkérdezett nők személyes elégedettségi szintje átlagon felüli volt, a statisztikákból kiolvasható egyenlőtlenségeket pedig ritkán hozták összefüggésbe diszkriminációval vagy strukturális akadályokkal.

Egy későbbi kísérletben a „választás” képzetének szerepét állították a fókuszba. Főiskolások két csoportját burkolt sugalmazásnak tették ki – két különböző posztert láttak a falon a kísérlet közben. Az egyik plakáton az állt: „A visszavonulást választani: női tapasztalatok a munka világán kívül”. A másikon ezzel szemben csupán annyi szerepelt: „Nők otthon: tapasztalatok a munka világán kívül”.

Mindkét csoportnak társadalmi kérdéseket feszegető kérdőívet kellett kitöltenie. Annak a csoportnak a tagjai, amelyik a választásról szóló üzenetet látta a kísérlet során, inkább hittek a lehetőségek egyenlőségében, és a diszkrimináció hiányában, mint a semleges üzenetet látó kontroll-csoport résztvevői. A magukat „feministának” vallók az átlagnál nagyobb arányban azonosították a diszkriminációt problémaként.

A második kísérlet arra mutatott rá, hogy a szabad választás értelmezési keretének finom sugalmazása is alapvetően változtatja meg a diszkrimináció létének megítélését – mondta el Cynthia S. Levine, a Stanford Egyetem doktorandusza, a tanulmány társszerzője. – Ha rendszeresen ki vagyunk téve az ilyen üzeneteknek, akkor ördögi körbe kerülhetünk, és végső soron ez akadályozza a nők számára a felsővezetői szintek elérését.

Stephens szerint, bár a szabad választás a nők által adott magyarázatok középpontjában állnak, ez a gondolati keretrendszer kétélű kard. – A választás szabadságába vetett hit rövidtávon javítja a közérzetet és erősíti az én-képet. De közösségi szinten, hosszabb távon akadályozza a nők előrejutását. Rá kell mutatnunk a ma is ható nemi korlátokra – vallja a kutató. – Ha ezeket sikerül tudatosítani, akkor a munkából távozó nőkről folyó diskurzusnak is új keretet lehetne adni. Így többen ismernék fel, hogy a nők jelentős része nem önszántából hagyja ott munkahelyét, hanem, mert komoly nyomás nehezedik rá. Ez lehet a rugalmatlan munkaidő-beosztás, a magas gyerekgondozási költségek vagy épp a dolgozó anyákkal kapcsolatban élő negatív előítéletek – fogalmazott Stephens.

(Via: Association for Psychological Science)