Nemek arca

Összesen 17,4 millió dollár értékű támogatást ítélt oda az ENSZ nők és lányok bántalmazása ellen létrehozott alapja (UN Trust Fund to End Violence against Women). A pénz 34 ország 22 kezdeményezését fogja segíteni – köztük olyan válsággócokban, mint Irak és Dél-Szudán.

- A nők elleni erőszak emberi jogi, de közegészségügyi kérdés is – fogalmazott Michele Bachelet, a UN Women főigazgatója. – Nem szabad beletörődnünk a jelenségbe, mert igenis megelőzhető. A kellő politikai akarattal, anyagi támogatással, alaposan tervezett és célzott programokkal jelentősen visszaszorítható. Az ENSZ nőket érő erőszak ellen létrehozott pénzalapja épp ezt szolgálja – hangsúlyozta a New York-i sajtótájékoztatón.

Az idei év a tizenötödik a sorban, amikor az ENSZ anyagi támogatást biztosít a nők biztonságát szolgáló projekteknek, kezdeményezéseknek. Az anyagi segítség közvetlenül az alulról szerveződő, ún. grassroot szintű csoportok újító szemléletű, gyakorlati kezdeményezéseit illeti.

Az idei kedvezményezettek között találjuk az iraki és uruguayi programokat, amelyek erőszakot elszenvedett nők számára könnyítik meg a jogi és orvosi segítséghez jutást. Malawiban a törzsi vezetők és az AIDS-ben szenvedő nők közötti kapcsolat megteremtését igyekeznek elősegíteni, hogy csökkentsék a betegséggel járó társadalmi kirekesztést. Dél-Szudánban az Amerikai Menekültügyi Bizottság (American Refugee Committe) segíti a kormányzatot, hogy dolgozzanak ki általános egészségügyi protokollt a nemi erőszak áldozatainak kórházi kezelésére.

Bangladeshben és Indiában az exportra termelő üzemekben gyakori munkahelyi zaklatás elleni jelenthet hatékonyabb ellenszert a támogatott program. Mexikóban 48 nőszervezet közösen dolgoz ki igazságügyi protokollt a nők meggyilkolásának helyes rendőrségi kezelésére, felderítésére. Kenyában, Ruandában és Sierra Leonéban a férfiak és fiúk szemléletformálásán keresztül igyekeznek hozzájárulni a nemi erőszak visszaszorításához, míg Indonéziában az elfogadott családon belüli erőszakról szóló törvény végrehajtásához, a rendelkezések érvényesítéséhez nyújt segítséget a támogatás.

Az ENSZ 1996-ban létrehozott, jelenleg a UN Women által kezelt pénzalapja az egyetlen multilaterális támogatási mechanizmus, amely kifejezetten a nők és lányok biztonságát segítő programoknak nyújt segítséget. Idén összesen 2500 kérelem érkezett be 123 országból, összesen 1,2 milliárd dollárnyi támogatásra pályázva. A növekvő igényekre a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár által meghirdetett „UNiTE – Vessünk véget a nők elleni erőszaknak” kampány lehet a válasz. Ez azt szeretné elérni, hogy 2015-ben már százmillió dollár támogatást tudjon szétosztani az Alap.

(UN Women)

Nem csak a botrányos tartalmú Facebook-oldalak, de a közösségi hálót üzemeltető cég védekezése is felzúdulást váltott ki. A vállalat „kocsmában hallható vaskos vicchez” hasonlította a nők megerőszakolására bíztató üzeneteket.

Augusztus-szeptember folyamán aktív kampány bontakozott ki az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Facebook-felhasználói körében, amely az olyan című oldalak eltávolítását követelte az adminisztrátoroktól, mint „Csak kelleti magát, amikor menekül előled a sikátorban”. Az ehhez hasonló oldalaknak nemegyszer több ezres követő-táboruk van – azonban nagyságrendekkel többen, a tengerentúlon 175 ezren, Angliában 3600-an követelték e-petícióban az eltávolításukat.

A tiltakozók egyik vezetője, a brit kampányt elindító Jane Osmond szerint a helyzet egyértelmű: gyűlöletbeszédről van szó, amely sérti a Facebook felhasználási feltételeit. – Igencsak megütközve tapasztaltam, hogy a Facebook láthatóan nem veszi észre az összefüggést az ilyen oldalak és a társadalomban gyökeret eresztett „erőszak-kultúra” (rape culture) között – adott hangot csalódottságának Osmond.

Talán nem is az váltotta ki a legnagyobb felhördülést, hogy a Facebook semmit sem tett a nemi erőszakot pártoló oldalak ellen, hanem az érvelés, amellyel ezt megindokolták. A cég szerint „a Facebook egy olyan hely, ahol mindenki nyíltan megbeszélheti véleményét másokkal, és hangot adhat nézeteinek”. – A közösségek ellen megfogalmazott gyűlölködő állítások sértik felhasználási feltételeinket, és az ilyeneket eltávolítjuk – írták válaszukban. – Azonban ha egyes csoportok hangot adnak véleményüknek államokról, intézményekről vagy világnézetről, az önmagában véve nem sérti a játékszabályokat, még akkor sem, ha álláspontjuk egyébként felháborító vagy sértő lehet egyesek számára – fogalmaztak. Hozzátették azt is, egy ilyen „vaskos poénért” a helyi kocsmából sem dobnának ki senkit.

Angliában és Walesben a törvény részletesen szabályozza a gyűlöletbeszéd feltételeit, hogy az ellene való küzdelem ne veszélyeztesse a szólásszabadságot. A vélemény csak akkor büntethető, ha etnikum, vallás, szexuális orientáció alapján uszít gyűlöletre, illetve ha mozgáskorlátozott vagy transznemű személyek elleni cselekvésre buzdít.

Osmond – a Női Hírkommentár (Women’s Views on News) – egyik szerzője szerint az internet korában ideje volna újragondolni, mit is gondol a társadalom a szólás szabadságáról, és az ezzel párosuló felelősségről.

(Via: Guardian, Women's Views on News)

A zaklatási ügy – egyelőre bizonytalan végkimenetelétől függetlenül – óriási hullámokat vetett Franciaországban. Az ország közvéleménye az elmúlt egy hónapban intenzív önvizsgálatba kezdett: hogy is áll a nők helyzete?

Bár a vádak inogni látszanak, Dominique Strauss-Kahn zaklatási ügyében, az eset sokak szerint visszafordíthatatlan folyamatokat indított el a francia közgondolkodásban. A legfrissebb kutatások szerint az ország közvéleménye megosztott, a tekintetben, visszatérhet-e a világbank lemondott igazgatója a közéletbe: csupán 49 százalék látná őt szívesen fontos szerepkörben a jövőben. Azonban elemzők szerint, ha vissza is tér a reflektorfénybe, már egy megváltozott ország  várná.

Májusi letartóztatásának híre nyomán megkerülhetetlen témává vált Franciaországban a nők elleni előítéletek problémája, a zaklatásukat és háttérbe szorításukat övező szemforgató és álságos attitűd – írja a Guardian.

Caroline de Haas, az Osez le Feminisme csoport vezetője szerint nem is annyira maga a letartóztatás híre váltott ki éles indulatokat, mintsem az a hangnem, ahogy az ország politikai elitje reagált rá. Az érdekvédő szerint a francia elit nyilatkozatai megpróbálták elbagatellizálni az esetet, és közvetve lekicsinylően szóltak a nőkről és az őket érő zaklatás különböző formáiról. – A DSK eset megmutatta, hogy a nőknek elegük van a francia társadalom egyenlőtlenségéből és macho szemléletéből – mondta de Haas. Arra is figyelmeztetett, hogy a feltámadt harag szerinte nem fog egyhamar lecsillapodni.

Az elmúlt napokban 40 feminista szervezet mintegy 600 küldöttjének részvételével tartották meg az utóbbi évtized legnagyobb, női jogegyenlőségnek szentelt konferenciáját. A résztvevők közül többen úgy ítélték, a DSK-ügy komoly lökést adott a feminista mozgalomnak. Az érzékenység fokozódását az is jelzi, hogy a botrány után megsokszorozódott a nemi erőszak bejelentésére szolgáló tanácsadói telefonszámok forgalma. Mások annak a reményüknek adtak hangot, hogy a New York-i szobalány szavahihetőségének megkérdőjelezése nem fogja elbizonytalanítani azokat, akik nemi erőszak elszenvedését szeretnék bejelenteni a hatóságoknak.

Chantal Jouanno sportminiszter-asszony egy rádióbeszélgetésben elmondta, a francia politika annyira szexista, hogy nem mer szoknyában dolgozni menni (bár ez tizenkétszeres francia karatebajnokként mindenképp túlzásnak nevezhető részéről). Ez azonban megváltozni látszik. Például, Georges Tron korábbi miniszter mentelmi jogát a napokban megvonta a Nemzetgyűlés, így hamarosan bíróság elé állhat szexuális zaklatás gyanúja miatt. A vádak szerint a Sarkozy elnököt is adó UMP színeiben mandátumot szerző Tron a Párizstól délre fekvő Draveil város polgármestereként több nőt is zaklatott. Mint Bruno Dive közíró a Sud Ouest hasábjain megfogalmazta a kérdést: vajon előálltak volna-e sérelmeikkel ezek a nők, ha nincs előttük a DSK-ügy példája? És vajon menesztette volna-e Sarkozy elnök a minisztert a kormányából, vagy inkább megpróbálják eltussolni az ügyet, ha nincs eleve napirenden a téma?

Ha a tengeren túlon DSK-t fel is mentik, hazájában alighanem újabb vádakkal kell szembenéznie. Egy francia írónő, Tristane Banon azt állítja, a bankvezér korábban meg akarta erőszakolni.

(Via: Guardian)

Nagy-Britanniát is elérte a provokatív néven, spontán szerveződő és egyre inkább globális mozgalom. A ribancok menete az ellen tiltakozik, hogy a nőket teszik felelőssé megerőszakolásukért. Több brit tudósítás kiemelte, hogy hosszú évek óta ez a legnagyobb léptékű feminista kezdeményezés, ami főleg a fiatalokat mozgatja meg.

Michael Sanguinetti, kanadai rendőrtiszt nem sejthette, hogy idén január 24-én az elmúlt évek legnagyobb nőjogi tiltakozását fogja elindítani meggondolatlan szavaival. Egy kanadai iskolában tartott bűnmegelőző előadáson azt tanácsolta a lányoknak, ne öltözködjenek „kurvásan”, ha nem akarják kitenni magukat a zaklatás, nemi erőszak veszélyének. A szöveg hamar nyilvánosságra került, és általános felháborodást váltott ki. Április 3-án tartották az első „ribancmenetet” Torontóban. Sok ezer lány és asszony vonult utcára, sokan a „ribanc” (slut) szót festették magukra.

Üzenetük egyértelmű volt: „Elegünk van az elnyomásból, és abból, hogy szégyellnünk kell magunkat, ha kihívóak vagyunk. Elegünk van, amiért a szexualitásunk alapján ítélnek meg minket, és emiatt nem érezhetjük biztonságban magunkat. Az, hogy szabadon döntünk a nemi életünkről, nem jelenti azt, hogy felkínáljuk magunkat az erőszaknak. (…) Senki ne keverje össze a szex örömeinek felvállalását a nemi erőszak provokálásával!”

A szellem kiszabadult a palackból. Sanguinetti hiába kért bocsánatot szavaiért, a Facebook és a Twitter szárnyán a mozgalom világszerte terjedni kezdett. Az Egyesült Államok számos nagyvárosa mellett Indiában, Argentínában, Hondurasban, Ausztráliában, Walesben és Skóciában is szerveztek tiltakozó felvonulásokat.

A Guardian riportban számol be a Glasgow belvárosában tartott megmozdulásról, igyekezve megérteni a sokszínű jelenséget. A főszervező, Lizi Gray csupán 16 éves, gimnazista. Rövid beszédén érződik, hogy ideges, nem épp tapasztalt szónok. – A nőknek joguk van úgy öltözködniük, ahogy akarnak, a megerőszakolás veszélye nélkül! Akármit viselünk, akárhova megyünk, az igen igent, a nem pedig nemet jelent! – kiáltja. A szintén felvonuló Cleo Rose-Nash prostituáltként dolgozik. Másfél hete megerőszakolta az egyik ügyfele, meséli. – Az emberek nem is értik, hogy a nemi erőszak mennyire része a kultúránknak. Nem beszélünk róla – panaszolja.

Katie Cullinane átlagos megjelenésű 26 éves lány. – 18 voltam, amikor megerőszakoltak – árulta el. – Féltem elmenni a rendőrségre, mert sejtettem, hogy mit fognak mondani. És mit mondtak végül? Hogy ne vegyem a szívemre, inkább tanuljak belőle! – panaszolta. Hozzátette, hogy a legtöbb nőt az ismeretségi köréből erőszakolja meg valaki, és a legtöbb áldozat farmernadrágot visel, nem „kihívó” ruhát. - Hazug a ledéren öltözködő lányra támadó idegen képe, ez a kollektív tagadásunk tünete. Azt üzeni, ne a férfiakat hibáztassuk, hanem a kivillanó fehérneműt és nőket, akik hordják – jegyzi meg keserűen.

A tüntetés hamar, mintegy negyven perc után véget ér. A következő állomás London, ahol június 11-én mintegy ötezren tiltakoztak az erőszak és az azt övező képmutatás ellen. A főszervező a fővárosban is egy tinédzser, csupán 17 éves. Úgy tűnik, a közösségi média adhat új lökést a „női ügyek” mentén elinduló spontán szerveződéseknek.

SlutWalk a Facebookon

További információ

(Via:Guardian 1-2, BBC)

Dominique Strauss-Kahn IMF-vezér és az egyik legnagyobb egyiptomi bank volt elnökének zaklatási ügye ráirányította a figyelmet az amerikai szállodákban dolgozó – rendszerint nőkből toborzott – személyzet kiszolgáltatott helyzetére.

Az IPS Newstól Aline Cunico eredt utána, mennyire jellemzőek ezek az esetek, a személyzet nőtagjainak zaklatása. Az interjúsorozat tanulsága szerint a különféle szexuális ajánlatok, bántó megjegyzések, vagy a zaklatás változatos formái rendszeresek a szállodai vendégek részéről. A menedzsment pedig legtöbbször szemet huny az esetek fölött – magas rangú, gazdag vendégeik védelmére kelve. A munkavállalók gyakran illegális bevándorlók, akik nem érvényesíthetik jogaikat, mert könnyen búcsút mondhatnak munkahelyüknek, ha panaszkodnak, illetve kitoloncolásuktól is tartaniuk kell.

A megszólaló munkavállalók arról meséltek, hogy a jól jövedelmező szálláshelyeken a szobalányok a hierarchia legalján helyezkednek el. Ha vízumuk sincs, a munkaadók gyakran inkább tulajdonukként és nem alkalmazottjukként tekintenek rájuk. Az egyik manhattani luxushotel recepciósa elmondta, hogy tudomása szerint azt alaposan szabályozzák, hogy mi a teendő, ha a vendég nem elégedett az alkalmazottakkal – ugyanakkor semmilyen felvilágosítást sem kapnak a dolgozók, mi a teendő, ha erőszakoskodnak velük.

A probléma nem éppen újkeletű, de a nyilatkozó alkalmazott optimista, szerinte a közelmúlt botrányai változást hozhatnak e téren. A DSK ügy helyszínéül szolgált Sofitel szállodalánc egyébként sietett leszögezni, hogy áll a rendőrség rendelkezésére az eset felderítésében, és hangsúlyozták, hogy már egy éve működtetik belsős panaszbejelentő vonalukat, amelyen „bármilyen rendkívüli helyzetet” jelezni lehet.

(Via: IPS News)