A Stanford egyetem Clayman gender-kutató intézetének professzora, Brenda D. Frink szerint a nők hosszabb várható élettartama lehetővé teszi egy újfajta egyensúly megteremtését számukra család, magánélet és karrier között – ha elfogadjuk, hogy az idős és egyedülálló nők helyzete is komoly gender-kérdéseket vet fel.

Miközben száz éve még a férfiak éltek tovább, a szüléssel és várandóssággal összefüggő halálozás visszaszorulása miatt a nők ma már több évvel hosszabb életre számíthatnak. Bár megfigyelhető az idős populáció elnőiesedése, és az a tény is jól ismert, hogy az idős nők nagyobb eséllyel küzdenek megélhetési problémákkal, mint a velük egykorú férfiak, mégis csak nagyon kevesen tekintenek az időskorra, mint gender-kérdésre.

Laura L. Carstensen, a Stanford Időskori Központ (Stanford Center on Longevity) igazgatója úgy látja, a gender-ügyek aktivizmusa elsősorban a munkahelyi viszonyokra és a gyermekvállalással kapcsolatos kérdésekre összpontosít – tehát a fiatalabb nők számára jelentős problémákra. A kutató szerint az öregség ügye még komoly feladatként áll a gender-forradalom előtt. Mivel a nők sokszor túlélik férfi társukat, gyakrabban kényszerülnek ápoló otthonokba, elszakítva barátaiktól és rokonaiktól. Ráadásul, általában alacsonyabb időskori ellátásra, tehát alacsonyabb életszínvonalra számíthatnak, ha korábban gyermeket neveltek vagy időseket ápoltak – ami nők esetében gyakoribb jelenség, mint férfiaknál.

Ugyanakkor a kutató abban bízik, hogy az élet alkonyán nyert évekre alapozva az emberek ki- és beléphetnek a munka világába, amint egyéb tevékenységeik, mint a gyermeknevelés, otthoni ápolás vagy az önfejlesztés megkívánják. Ez a hagyományos „karrier-létra” helyett „karrier-hálóhoz” vezethet a jövőben. Ahelyett, hogy minél több eseményt kellene belezsúfolni a 30 és 65 éves kor közötti időszakba, férfiak és nők a munkát, a családot és a kikapcsolódást éveken keresztül szabadon kombinálhatják majd.

Carstensen szerint a gender-forradalom jelenlegi megtorpanása részben annak az eredménye, hogy a nők hatalmasat léptek előre az elmúlt évtizedekben. Felnőtt egy olyan fiatal női generáció, amelyik már evidenciának veszi a nemek egyenjogúságát, és nem érez késztetést a társadalmi aktivizmusra. Az iskolázott nők joggal éreznek egyfajta elégedettséget. De sok feladat maradt még – állítja a kutató –, és a hosszabb életkor által felvetett problémák ezek közé tartoznak.

(Stanford.edu alapján)