A történelem folyamán először gondolja az amerikaiak többsége, hogy a két nemnek azonos esélyei vannak a karriert csinálni az országban - a tények azonban továbbra is mást mutatnak.

2005 óta azt mutatják az amerikai közvélemény-kutatások, hogy az emberek többsége – ha nem is túlnyomó arányban – azonosnak ítéli a két nem érvényesülési esélyeit a munka világában. A munkaügyi statisztikák azonban még mindig komoly, nőket érő hátrányokról tanúskodnak. Például a gyereknevelés mellett igen nehéz az anyáknak állást találniuk, a munkaidő nem rugalmas, és átlagosan még mindig kevesebbet keresnek a nők. A Kellog School of Management (KSM) kutatása annak járt utána, hogy a közvélemény miért nem vesz tudomást a hátrányos megkülönböztetés különféle fajtáiról. Eredményeik alapján a jelenség hátterében az a közvélekedés áll, hogy a viselkedés egy adott szituációban mindig a szabad és racionális egyéni választás eredménye.

A kutatás címe, „Kijelentkezés, vagy a diszkrimináció tagadása – hogyan befolyásolják az amerikai társadalom szabad választásra épülő értelmezési keretei a nemi egyenlőtlenség észlelését” arra az előfeltevésre utal, hogy a nők „kijelentkezhetnek” (opt out) a munkaerő-piacról, vagyis szabadon választhatnak karrier és család között.

- Bár sokat tettünk a nemek egyenlőségéért az amerikai társadalomban, jelentős akadályok állnak még ma is a dolgozó nők útjában, amelyek gyakran elérhetetlenné teszik számukra a legfelsőbb szintek elérését – mondta Nicole M Stephens, a KSM tanársegédje, a kutatás egyik szerzője. – Vizsgálataink során azt vizsgáltuk meg, hogy a „kijelentkezés”, a karrier szabadon választható megszakításnak elképzelése mennyiben járul hozzá az akadályok fennmaradásához, és mennyiben kendőzi el a diszkriminatív viszonyokat.

Az egyik vizsgálat során otthon gyereküket nevelő anyákat kértek meg kérdőívek megválaszolására. Arra keresték a választ, hogy mennyiben volt a saját szabad választásuk karrierjük megszakítása, és mennyire érzik úgy, hogy urai saját életüknek, stratégiai „időbeosztásuknak”. Ezután a résztvevőknek megmutattak egy sor statisztikát a nemi egyenlőtlenségekről négy területen – az üzleti életben, a politikában, a jogászi pályán és a tudományos-mérnöki ágazatokban. Arra kérték őket, hogy mondják meg, ezek az adatok vajon a nők elleni részlehajlásnak vagy egyéb társadalmi és/vagy munkahelyi tényezőknek köszönhetőek-e.

Ahogy várható volt, a legtöbb anya saját személyes döntése eredményének ítélte, hogy otthagyta munkahelyét – ez az Amerikában uralkodó megközelítést tükrözi vissza. A megkérdezett nők személyes elégedettségi szintje átlagon felüli volt, a statisztikákból kiolvasható egyenlőtlenségeket pedig ritkán hozták összefüggésbe diszkriminációval vagy strukturális akadályokkal.

Egy későbbi kísérletben a „választás” képzetének szerepét állították a fókuszba. Főiskolások két csoportját burkolt sugalmazásnak tették ki – két különböző posztert láttak a falon a kísérlet közben. Az egyik plakáton az állt: „A visszavonulást választani: női tapasztalatok a munka világán kívül”. A másikon ezzel szemben csupán annyi szerepelt: „Nők otthon: tapasztalatok a munka világán kívül”.

Mindkét csoportnak társadalmi kérdéseket feszegető kérdőívet kellett kitöltenie. Annak a csoportnak a tagjai, amelyik a választásról szóló üzenetet látta a kísérlet során, inkább hittek a lehetőségek egyenlőségében, és a diszkrimináció hiányában, mint a semleges üzenetet látó kontroll-csoport résztvevői. A magukat „feministának” vallók az átlagnál nagyobb arányban azonosították a diszkriminációt problémaként.

A második kísérlet arra mutatott rá, hogy a szabad választás értelmezési keretének finom sugalmazása is alapvetően változtatja meg a diszkrimináció létének megítélését – mondta el Cynthia S. Levine, a Stanford Egyetem doktorandusza, a tanulmány társszerzője. – Ha rendszeresen ki vagyunk téve az ilyen üzeneteknek, akkor ördögi körbe kerülhetünk, és végső soron ez akadályozza a nők számára a felsővezetői szintek elérését.

Stephens szerint, bár a szabad választás a nők által adott magyarázatok középpontjában állnak, ez a gondolati keretrendszer kétélű kard. – A választás szabadságába vetett hit rövidtávon javítja a közérzetet és erősíti az én-képet. De közösségi szinten, hosszabb távon akadályozza a nők előrejutását. Rá kell mutatnunk a ma is ható nemi korlátokra – vallja a kutató. – Ha ezeket sikerül tudatosítani, akkor a munkából távozó nőkről folyó diskurzusnak is új keretet lehetne adni. Így többen ismernék fel, hogy a nők jelentős része nem önszántából hagyja ott munkahelyét, hanem, mert komoly nyomás nehezedik rá. Ez lehet a rugalmatlan munkaidő-beosztás, a magas gyerekgondozási költségek vagy épp a dolgozó anyákkal kapcsolatban élő negatív előítéletek – fogalmazott Stephens.

(Via: Association for Psychological Science)