Évtizedek óta érvényesülő trend, hogy az ugyanazon életkorú és ugyanolyan beosztásban dolgozó nők kevesebbet keresnek férfi társaiknál. Az üvegplafon elmélet azonban úgy tűnik, a nők egy jól behatárolható demográfiai csoportjában megrepedni látszik. A 30 év alatti, hajadon, gyermektelen nők ugyanis számos amerikai nagyvárosban többet keresnek a férfiaknál. A különbség ráadásul nem is kevés.

Egy szeptemberben közölt kutatás eredményei szerint az Egyesült Államok 150 nagyvárosa közül 147-ben a nők keresete 8 százalékkal haladta meg az azonos demográfiai csoportba tartozó férfiakét. Két városban, Memphisben és Atlantában a két nem közötti fizetésbeli különbség 20 százalék körüli, és a mérleg ott is a nők javára billen. A kétezer közösség adatainak összevetésével készült felmérés eredményei egybecsengenek más, a kereseti trendek megváltozására utaló felmérések eredményeivel, de rávilágítanak arra is, hogy a különbségek nagyobbak, mint gondolnánk. New Yorkban 17, Los Angelesben 12, San Diegoban 15 százalékkal keresnek többet a nők, de az olyan kisebb várásokban is, mint az észak-karolinai Charlotte 14 százalékkal magasabb a nők fizetése. A biztató eredményeknek egyetlen negatívuma van, hogy a magasabb kereseti mutatók csak a 30 év alatti, férjezetlen és gyermektelen nőkre igazak. Az ettől eltérő demográfiai jellemzőkkel rendelkező dolgozó nők, legyenek bár azonos korúak, de házasok, vagy férjezetlenek, de nem urbánus környezetben élők, fizetése rendre alacsonyabb a férfiakénál.

A felmérést a Reach Advisors képviseletében készítő James Chung szerint az eredményeket alapvetően egy faktor határozza meg. Ez pedig a képzettség. Napjainkban minden két felsőfokú oktatási intézményből kikerülő amerikai férfira három felsőfokú végzettségű nő jut. Így a fiatal egyedülálló nők esetében nem is a gyermektelenségük vagy hajadonságuk határozza meg munkaerőpiaci státuszukat, hanem az, hogy magasabb képzettségűek lévén később házasodnak és később vállalnak gyereket. Chung mindemellett még egy sajátosságot fedezett fel. Három olyan kategóriát állapított meg, amelyek közül legalább egy igaz azokra a városokra, ahol a nők többet keresnek. Az olyan városokra, mint New York vagy Los Angeles a tudáslapú iparágak kiépülése jellemző; más városokban a termelői ipar a meghatározó, míg a Miamihoz hasonló régiókban jelentős a kisebbségek száma. Ez utóbbiak körében pedig különösen igaz, hogy a kisebbségi nők kétszer nagyobb arányban szereznek diplomát, mint a kisebbségi férfiak.

A fenti sorból a szakértő szerint csak azok a városok lógnak ki, amelyek hagyományosan férfi központú iparágak köré épültek, mint az informatika vagy a hadászat. Chung szerint ennek okán a Szilikon Völgyet (Silicon Valley) nyugodtan nevezhetnék inkább a Nemi Egyenlőtlenségi Szakadék (Gender Gap Gully) városának.

Chung szerint az érintett generációba tartozó nők jobban alkalmazkodtak a jelenlegi gazdasági trendekhez – tudás alapú társadalom kiépülése, hagyományos termelői szektorok visszaszorulása – mint bármely korábbi generáció tagjai. A szakértő szerint elképzelhető, hogy jelenlegi gazdasági előnyök koruk előrehaladtával vagy a gyermekvállalással csökken majd, de úgy véli, minden esély megvan rá, hogy piacképes helyzetüket hosszabb távon is megőrizzék.

(time.com alapján)