A Nemek Egyenlősége Európai Intézet (European Institute for Gender Equality - EIGE) kutatása szerint hiába történtek jelentős erőfeszítések, a nők még mindig jóval többet foglalkoznak a házimunkával.

Az eredmények kijózanítóak: továbbra is a nők gondoskodnak zömében a gyerekekről és idősekről, a legtöbb uniós tagállamban. Így aztán az ő problémájuk, hogyan egyeztetik össze ezt a gondoskodó szerepet munkahelyi feladataikkal.

A kutatás megállapította, hogy az európai nők átlagosan háromszor annyi időt töltenek gyerekneveléssel naponta, mint férfi partnereik. Összeadva a nevelési és ápolási tevékenységüket a munkahelyen töltött idővel, kiderül, hogy a nők jelentősen több időt dolgoznak a férfiaknál, és emiatt jóval kevesebb idejük marad saját magukra, a kikapcsolódásra.

Természetesen előrelépést hoz a részmunkaidős foglalkoztatás, amely szerencsére terjed az Unióban. Ez ugyanis lehetővé teszi a fizetett és az otthoni munka jobb összehangolását. Csakhogy részmunkaidős állásokban jóval nehezebb karriert építeni, előre jutni a választott szakmában, hivatásban. Így a nőknek dönteniük kell: gyereknevelés, vagy sikeres karrier? A nők egyharmada dolgozik kevesebbet munkahelyen, azért, hogy családi feladatait elláthassa.

A probléma rég óta ismert az Unióban, így az ellenintézkedések már külön nevet is kaptak, összeegyeztetési politikák (reconciliation policies) néven ismertek. Az egyik legfontosabb e lépések közül az 1996-os Direktíva a szülői szabadságról (96/34/EK). Ez három hónapos szabadságot tesz lehetővé gyermekenként, amíg az el nem ér egy bizonyos, tagállamonként változó életkort, de legfeljebb nyolcadik életévéig. Azonban a szabályozás rugalmas, minden tagállamban máshogy valósul meg. Van ahol egyben kötelező kivenni, van ahol részletekben, vagy akár részmunkaidős foglalkoztatás vállalása révén is kitölthető.

Azt tapasztalták az időközben eltelt évek alatt, hogy ott, ahol az apák szabadságát nem lehet átváltoztatni másféle juttatásokra (Svédország, Dánia és Finnország), ott jelentősen nőtt a részvételük aránya a gyereknevelésben. Az Intézet a tapasztalatokat összegezve megállapítja, hogy a jól célzott intézkedésekkel egyes országokban érezhető eredményt tudnak elérni az igazságosabb munkamegosztás érdekében, azonban továbbra is jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok között.

A most folyó kutatások célja, hogy az ENSZ 1995-ös pekingi nőügyi konferenciáján kitűzött célokat szolgáló szakpolitikák eredményességét mérhetővé tegye. Az Unióban viszonylag hasonló társadalmi berendezkedésű államokban párhuzamosan létező, eltérő szabályozási rendszerek jól összehasonlíthatóvá teszik az egyes intézkedések hatékonyságát.

(Via EIGE)