Christopher Berry, a University of Chicago kutatójának eredményei azt mutatják, sok tekintetben élen járnak a női képviselők Amerikában.

A kutatás a 112. amerikai Kongresszus megalakulásával majdnem egy időben került napvilágra. Különös fénybe helyezi eredményeit, hogy az új törvényhozásban – 1978 óta először – kevesebb női képviselő foglalhatott helyet. Nőként nem könnyű ilyen magasra jutni a politikában. A testületben csak alig minden hatodik mandátumot szerzett képviselő nő. Viszont azok, akik idáig elérnek, jellemzően rátermettebbek férfi képviselőtársaiknál – állítja a tanulmány.

A „honanyák” átlagosan 9 százalékkal (majdnem 50 millió dollárral) több szövetségi projektet, beruházást tudtak választókerületük számára kiharcolni, mint a férfi képviselők, és ez a különbség akkor is fennmaradt, ha az adatokból kiszűrték a párthovatartozás, az ideológiai meggyőződés, a választókerületi sajátosságok és a bizottsági tagságok tényezőit.

Berry és kutatótársa, Sarah Anzia, a Stanford doktorandusza, azt találták, hogy a női törvényhozók több előterjesztést adtak be önállóan és társakkal, illetve saját előterjesztéseikhez átlagosan több támogatót is szereztek, mint a férfi képviselők. A képviselőnőket gyakrabban találták formális vagy informális emberi hálózatok, csoportok középpontjában.

A szerzők szerint a jelenségek hátterében a választók női politikusokkal szemben megfogalmazott fenntartásait gyanítják. A női jelöltek közül ugyanis csak a legrátermettebbek, a legnagyobb politikai ambíciókkal bírók érnek el választási sikert, és jutnak be a törvényhozásba. Az elméletet az is alátámasztja, hogy az özvegyként néhai férjük után a törvényhozásba bekerülő feleségek esetében nem volt kimutatható a fenti előny. A kutatók hangsúlyozták: nem a nemek képességei közti különbségről árulkodnak az adatok, sokkal inkább a nők előtt a politikai pályán tornyosuló akadályok szelekciós hatásáról.

(Science Daily híre alapján)