Egy szigorú cölibátust fogadott buddhista szerzetesnő csoportos megerőszakolása, majd kizárása a rendjéből éles vitát szült Nepálban és világszerte a nők elleni diszkriminációról és az őket sokszor érzékenyen érintő vallási szokásokról.

A huszonegy éves apácát június végén támadták meg, kelet-nepáli útja során. A rossz idő miatt meg kellett szakítania gyalogtúráját, amikor egy buszsofőr rábeszélte, töltse az éjszakát járművében. Később a vezető és társai – összesen öten – megerőszakolták, és kirabolták a nőt.

A fiatalasszonyt családtagjai vitték kórházba, ahol szembesültek az első meglepetéssel: az orvosok mindenáron „balesetnek” akarták betudni a történteket, hogy elkerüljék a nemi erőszakkal járó kellemetlen rendőrségi intézkedést. Ezután további kezelések céljából a fővárosba, Katmanduba szállították a nőt, ahol az állami kórház először fel sem akarta venni betegei közé. Azonban a szaporodó média-beszámolók és nőszervezetek tiltakozása nyomán végül ellátták sérüléseit.

A bajok sora azonban nem ért véget, tizenöt buddhista szervezet közös nyilatkozatban deklarálta, hogy – bár elítélik a történteket – a nemi erőszak révén a nő cölibátusa megtört, így elveszti szerzetesi státuszát. A nyilatkozatot általános felhördülés követte, külföldi és nemzetközi buddhista szervezetek sorra jelezték egyet nem értésüket.

Matthew Frazer, az amerikai Yeshe Tsogyal Alapítvány – egy erőszak áldozatául esett buddhistákat védő civilszervezet – létrehozója szerint az eset nem csak Nepálra, de az egész buddhista vallásra igen rossz fényt vethet. Sokkolónak és kiábrándítónak nevezte a történteket. Az esetről felháborodott tudósításban számolt be a Syracuse Buddhism Examiner folyóirat, de ausztrál buddhisták is felemelték ellene a szavukat.

Az apáca az igen szegény tamang közösség tagja, amely egy tibeti származású népcsoport. Eredeti élőhelyük a Himalája magasan fekvő vidékein terült el, ám később Tibet, India, Burma és Nepál területére vándoroltak. Nepál egyik legszegényebb közösségéről van szó, híján vannak a gazdasági erőforrásoknak, és alig férnek hozzá a közoktatáshoz. Problémáikat az emberrablások és emberkereskedelem tetézi.

Mindez hozzájárul, hogy a nőket sújtó vallási hagyományok fennmaradjanak körükben. Az egyik ilyen – dzsuma néven ismert – szokás, hogy a földbirtok elaprózódástól tartva a második fiú vagy lánygyermeket szerzetesnek adják. Emellett a kumari és deuki szokása is elevenen él a közösségben. A kumari voltaképp egy istennő, akit egy serdületlen leány képében tisztelnek. A szokás része, hogy egy fiatal lányt elválasztanak társaitól, és elkülönítve kell laknia, a legnagyobb pompa közepette. Iskolába nem járhat, és nem hagyhatja el a számára kijelölt épületet. A kultusz része, hogy serdülőkor elérése után a lányt felváltja egy fiatalabb utódja.

A deuki szokása Nepál nyugati felében elterjedt. Ennek része, hogy egy leánygyermeket a közeli kolostornak vagy templomnak ajándékoznak szülei. Az így járt lányokra élethosszig tartó szegénység, kizsákmányolás és nemegyszer kényszerű prostitúció vár.

Bár Nepálban 1992 óta létezik a gyermekek jogait védő törvény, a fenti szokások továbbra is a mindennapok részét képezik a vidéki közösségekben. Hiába mondja ki a jogszabály, hogy a gyereknek a szülők mellett kell felnőnie, joga van iskolába járnia és játszania is, nem lehet felajánlani istenségeknek, valamint azt, hogy 16 éves kora előtt senki sem lehet vallási szerzetesrend tagja. A törvénynek szinte lehetetlen érvényt szerezni.

Egy most készülő új jogszabály szigorúbb büntetéseket helyez kilátásba a rendelkezések megszegőivel szemben. Szakértők szerint azonban komoly ellenállásra érdemes készülni, ha valóban megpróbálják paragrafusokkal felülírni a vallási tradíciókat.

(Via: IPS News)