Megtalálták a férfiak agresszívabb stressz-reakcióiért felelős gént

Vajon a fenyegető szituációkra adott válaszunk a génjeinkben van kódolva? És ha igen, eltérő mechanizmusok lépnek működésbe nőknél és férfiaknál? Ausztrál kutatók a BioEssays folyóiratban publikált tanulmánya nem kevesebbet állít, mint hogy megtalálták azt a gént, ami a férfiakat agresszívabb viselkedésre hajlamosítja stresszes szituációkban.

Amikor veszélyes vagy kihívó szituációval találjuk szembe magunkat, a mellékvesekéregből katekolamin típusú hormonok (pl. adrenalin) szabadulnak fel, amelyek a „menekülés vagy harc” típusú viselkedésért felelnek. A legtöbb kutatás azonban eddig főleg férfiak reakcióira összpontosított, és így alig szenteltek figyelmet a nemek eltérő viselkedésének feltérképezésére az ilyen helyzetekben.

- Történelmileg vizsgálva, a két nem képviselőinek másféle kiválasztódási nyomáshoz kellett alkalmazkodnia a stresszhelyzetekkel kapcsolatban, ezért a biokémiai háttér és a mutatott viselkedés is különbözik férfiaknál és nőknél. Az agresszív "támadás vagy menekülés" reakció jobban előtérbe kerül a férfiaknál, míg a nőkre inkább a megbarátkozási, békéltetési kísérletek jellemzőek – fogalmazott Dr. Joohyung Lee, a melbourne-i Prince Henry Institute kutatója.

Lee és munkatársa, Vincent Harley professzor úgy vélik, hogy az Y-kromoszómán található SRY génben rejlik a különbségek egyik oka. Ez a gén a magzati egyedfejlődés során a herék kialakulásáért felel, amelyek hormontermelése végül hímneművé teszi az embriót. A gén hiányában az embrió nőnemű lesz. A kutatók sokáig úgy gondolták, a gén egyetlen „feladata” a herék kifejlődésének beindítása. Később azonban felfedezték az SRY által kódolt fehérjéket a férfiak agyában, az UCLA-n Eric Vilain professzor vezetésével folytatott kutatás pedig bebizonyította, hogy ez a férfiak mozgáskoordinációjának működésében is fontos szerepet tölt be, a dopamin nevű hormont termelő agysejtek befolyásolásán keresztül.

Azóta már tudjuk, hogy az SRY-fehérje számos kulcsfontosságú szervben, szövetben található meg a férfiak szervezetében, például a szívben és a tüdőben is – így egyre valószínűbbé vált, hogy az újszülött nemének „eldöntésén” kívül több feladatban is részt vesz. Olyan területeken találkozni vele, mint a szívritmus és a légzés szabályozása, vagy épp az idegrendszeri aktivitás – mind a stressz-reakciókban fontos funkciók. A kutatók szerint a férfiaknál a SRY gén okozza a nagyobb katekolamin-elválasztást, a vérkeringés megváltozását és a viselkedésmódot is. Nőknél ezzel szemben – írják – az ösztrogén és a szervezet által felszabadított opiát-vegyületek gátolják az agresszív reakciót.

(Via: ScienceDaily)

0 Tovább

„A mosás női munka” – áll a bál a Twitteren

Angliában óriási felhördülést váltott ki, hogy egy nadrág tisztítási utasításait tartalmazó címkéje. „Add oda a nődnek, az ő dolga”, hirdette a felirat.

A londoni Oxford Streeten található Madhouse áruházban értékesítették azt a nadrágot, amelyen a viccesnek szánt felirat szerepelt. A bolt Twitter-oldalát (#Madhouse) azóta elárasztották a tiltakozó üzenetek. „Hogy képzelitek, Madhouse? 2012-t írunk, nem 1952-t!” – háborgott egy felhasználó. Mások inkább viccesnek tartják a feliratot.

Nem a Madhouse az első a ruházati szektorban, amelyik bajba került szexista feliratok miatt Angliában. Tavaly a Topman pólógyártónak kellett elnézést kérnie egy darab miatt, amelyen a következő felirat szerepelt: „Szép új barátnő! Melyik tenyészetből való?”. Ugyanezen cég egy másik pólón a családon belüli erőszak lehetséges indokait sorolta fel. A kifogásolt darabokat a gyártó végül kivonta a forgalomból.
(Via: Mail Online)

2 Tovább

Kevés a pénz a nemek egyenlőségének előmozdítására Kelet-Európában

Hiába a nemzetközi szervezetek – például ENSZ, Európai Unió – felől érkező nyomás, a nemek esélyegyenlőségének előmozdítását szolgáló kezdeményezések finanszírozhatósága továbbra is nagymértékben attól függ, hogy a nemzeti kormányok mennyire hajlandók az ügyet napirendre tűzni egy adott országban.

Közvetlenül a kommunizmus 1989-es bukása utáni időszakban a nemek egyenlőségéért küzdő közép-és kelet-európai civil szervezetek támogatásuk nagy részét az Egyesült Államoktól, nyugat-európai magánalapítványoktól vagy kormányzati ügynökségektől kapták. Ezen országok uniós csatlakozását követően az Unión kívüli adományozók nagyrészt levették kezüket a térségről, mivel úgy ítélték meg, hogy az EU-s alapok megfelelő anyagi fedezetet biztosítanak a régió számára.

A közép-kelet-európai civil szervezetek azonban azzal szembesültek, hogy furcsamód még nehezebbé vált a források megszerzése. Elsősorban azért, mert a brüsszeli eredetű pénzekhez a nemzeti költségvetési forrásból is hozzá kell tenni egy adott hányadot, így a támogatások elosztása a nemzeti szinten meghatározott szempontoknak és céloknak megfelelően történik. Ennek következtében a kelet-közép-európai, gender-területen aktív civil szervezetek számára korlátot jelent saját kormányuk napirendje, amely nem minden esetben tekinthető előremutatónak.

- Paradox módon, az EU-csatlakozás előtt könnyebb volt pénzhez jutni a radikálisabb akciókhoz és kiadványokhoz – fogalmaz Alina Synakiewicz, a lengyel Feminoteka nevű szervezet képviselője. – Manapság, még ha a pénz rendelkezésre áll is, kormányzati közvetítéssel folyósítják, ami voltaképp azt jelenti, hogy a kormány saját akaratának megfelelően továbbítja a forrásokat – ecsetelte a helyzetet.

Optimális esetben a civil szervezetek „kreatív” megoldásokkal el tudják érni, hogy a számukra fontos ügyek helyet kapjanak a kormányzati napirenden, ellenkező esetben viszont egyszerűen megtagadják tőlük a támogatást, elfogadhatatlannak ítélve céljaikat.

Az ide vonatkozó eddigi legkirívóbb eset Lengyelországban, a reproduktív jogokkal kapcsolatban történt. 1993-ban az abortuszt illegálissá nyilvánították az országban, és mind a mai napig korlátozott a fogamzásgátló szerekhez, valamint a szexuális felvilágosításhoz való hozzáférés.  Az orvosok szabadon hivatkozhatnak egy ún. „lelkiismereti paragrafusra”, hogy elutasítsák a születésszabályozáshoz szükséges gyógyszerek felírását. A nemek közti egyenlőségért küzdő aktivisták azt hangoztatják, hogy a reproduktív jogok hasonló korlátozása a Lengyel Katolikus Egyháznak az állam és a társadalom felett gyakorolt erős hatalmára vezethető vissza.

Tavaly az aktivisták megkísérelték elérni egy reproduktív jogokra vonatkozó jogszabály bevezetését, melynek fő pontjai az abortusz legalizálása, a fogamzásgátló szerek megfizethetővé és elérhetőbbé tétele, tényközpontú szexuális oktatás bevezetése, valamint a mesterséges megtermékenyítés állami támogatása lettek volna. Igyekezetük, hogy összegyűjtsék a törvény előterjesztéséhez szükséges 100, 000 aláírást, egyrészt a média érdektelensége, másrészt az aktivistákat támogató alapok és segítők hiánya miatt bukott el.
- Lengyelországban az elmúlt húsz évben sajnos az egész közélet az egyház propagandájának uralma alá került – mondja Elzbieta Korolczuk, a kezdeményezést népszerűsítő aktivista. - Nemcsak a közvélemény, de a mi aktivista köreink egy jelentős része sem hisz abban, hogy a belátható jövőben esély volna a reproduktív jogokkal kapcsolatos törvények megváltoztatására.” Korolczuk mégis azt mondja, hogy a küzdelem folytatódni fog, még e kedvezőtlen közegben is.

A nemzeti forrásokból származó támogatás továbbra is elégtelen például a nők elleni erőszakkal küzdő csoportok számára, ami nem csak a kapacitást korlátozódását eredményezi – ez különösen problémás, ha figyelembe vesszük, hogy a civil szervezetek a legaktívabbak a területen –, hanem azt is, hogy nincs elég menedékhely az erőszak áldozatai számára. A családon belüli erőszak ügyében már történt némi előrelépés. A legtöbb közép-kelet-európai országban születtek ezzel kapcsolatos törvények, habár ezekből gyakran hiányoznak a támadókat hatékonyan visszatartani képes intézkedések.

Épp a közelmúltban, február 28-án sikerült elfogadtatni a román törvényhozásban azt a törvénymódosítást, amelyért a civil szervezetek több mint két évig intenzíven kampányoltak. Ez a családon belüli erőszak elkövetőivel szembeni visszatartó eszközök alkalmazását részletezi. Mint Cristina Horia, a Sensiblu Alapitvány (az egyik legjelentősebb, a területen aktív szervezet) képviselője elmondta, az elmúlt két év során javult a nemzeti és helyi hatóságok hozzáállása, ugyanakkor „rendszerszintű hézagok” továbbra is gátat szabnak a kellően határozott fellépésnek. Ezek között szerepel például Horia szerint a szociális ellátórendszer alulfinanszírozottsága, a bántalmazott nők számára elérhető menedékhelyeinek alacsony száma, vagy a rendőrségi és közszolgálati alkalmazottak hiányos felkészültsége.

Érdemes megnézni, hogyan valósul meg a régióban az egyik legfejlettebb, a nemek közti egyenlőség elősegítésére hivatott eszköz, az ENSZ által erősen pártolt „gender budgeting” (gender-tudatos költségvetés). A „gender budgeting” a nemzeti és helyi költségvetés elemzését és átalakítását jelenti oly módon, hogy az egyes intézkedések – költségvetési sorok – kapcsán megvizsgálják, azok milyen hatással vannak a nemi esélyegyenlőségre.

Elizabeth Villagomez közgazdász, aki különböző ENSZ-ügynökségek képviselőjeként évekig dolgozott a módszer meghonosításáért a régióban, borús képet fest. – A gender budgeting nem terjedt el ezekben az országokban, mert a nemi egyenjogúság eszméje és elvei még mindig gyengék. Az egykori kommunista országokban az egyenlőség, mint általános érték, beleértve a nemek egyenlőségét, egyelőre nem túl népszerű, vagy még mindig félreértett dolog, a szocialista múlt friss emléke miatt.

Számos helyen próbálkoztak már a gender budgetinggel szerte a régióban, a lengyelországi (Gdansk) és albániai (Elbasan) helyhatóságaitól kezdve, nemzeti szinten a Cseh Köztársaságig, ám kivitelezése továbbra is szedett-vetett, és mindeddig elmaradtak a Nyugaton tapasztalt eredmények. Villagomez szerint a gyenge eredmények mögött a gyenge szakmai háttér és a költségvetésekben tükröződő politikai célok mintázata is felfedezhető.

(Via: IPS News)

0 Tovább

Az anya, a pornós és a tinimodell

Izgalmas gender-témákat körüljáró filmek közül válogathat, aki hétvégén ellátogat a Toldi Moziba az ELTE Társadalomtudományi Kara Ha érteni akarod a világot c. dokumentumfilm fesztiváljára.

Mindjárt a szombat délben induló program kezdetén elcsíphető a The Mother c. 2007-es svájci mozi, amely az orosz családanya, Ljublja életének ötéves periódusát követi nyomon. Ljuba élete nagy részét azzal tölti, hogy kilenc gyermekével erőszakos férje elől menekül. Újabb szomorú orosz történet – gondolnánk, és mégis egy univerzális mesét látunk szeretetről, reményről és egy csodálatos személyiségről.



Szintén szombaton 13.30-tól látható a Girl Model. Az amerikai-orosz doku két sorsot követünk nyomon: Ashley-ét, a meghasonlott modellügynökét, aki új, fiatal arcokat kutat fel Szibériában a Japán divatpiac számára, és Nadjáét, aki 13 évesen orosz vidéki életét feladva Tokióban próbál szerencsét, hogy otthon maradt családján segítsen. Sorsa nem egyedi: az északorosz területről tinilányok ezrei kelnek útra évről-évre, hogy szerencsét próbáljanak a jápán divatvilágban.



A filmet követően 15 órától beszélget Veiszer Alindával a lookizmusról és a szépség- és szexiparban tapasztalható kizsákmányolásról Gregor Anikó szociológus, Laczkó Mónika a Marie-Claire divatszerkesztője és Molnár Anikó stylist.

Végül szombaton 18.30-tól a pornóipar legmélyebb bugyraiba vezet el az Inside Lara Roxx c. kanadai doku. A kanadai Lara Roxx szépreményű pornószínésznőként érkezett az ipar fellegvárába, majd rövid karrierje alatt HIV fertőzést kapott munka közben. Az 5 éves periódust felölelő mozi bemutatja Lara küzdelmét a pornóipar embertelenségével, anomáliáival és saját betegségével szemben, miközben arra is fény derül milyen családi és egyéb tényezők vették rá a lányt arra, hogy ezt a karriert válassza huszonévesen.



0 Tovább

Jöhet a női kvóta a német médiában

Németország vezető újságírónői nyílt levelet tettek közzé a múlt héten, amelyben azt szorgalmazzák, hogy a média területén a vezetői pozíciók legalább 30 százalékát nők töltsék be.

A Pro Quote kampány kezdeményezői – több száz újságíró – több mint 250 szerkesztőnek és kiadónak juttatták el petíciójukat február végén. Ebben azt követelik, hogy az újságírás minden szintjére érvényes, 30 százalékos női kvótát vezessenek be. A problémák illusztrálására a jelenlegi adatokat citálják: a 360 német heti- és napilap főszerkesztője között csupán 2 százalék a nő. A közszolgálati adók tizenkét főnöke közül kilenc férfi. A közéleti lapok felsőbb vezetői között szinte kizárólag férfi munkatársakat találni – írják. A kezdeményezés elindítói öt évet adnak a kiadóknak, hogy rendezzék a tarthatatlannak ítélt helyzetet.

Anne Will, az egyik legnépszerűbb politikai beszélgetős műsor házigazdája szerint a nők alulreprezentáltsága a vezető szerkesztőségi munkakörökben „szörnyű kudarcról” árulkodik. A Pro Quota kezdeményezést támogató Will szerint a kvóta bevezetése nélkül semmi sem fog változni.

A levél egyik közvetlen előzményének az tekinthető, hogy tavaly a Handelsblatt pénzügyi napilapnál életbe lépett egy hasonló rendszer. – A nők nem a probléma, hanem a megoldás – nyilatkozta a tapasztalatokról Gabor Steingart főszerkesztő, megjegyezve, hogy mindez nem csak etikai kérdés, de a gazdasági racionalitás is a nők szerephez juttatását diktálja.

Sandra Maischberger televíziós bemondó elárult a kezdeményezés kapcsán, hogy pár éve még biztos volt benne, csupán idő kérdése, hogy a helyzet magától normalizálódjon, a média világában vezetőként dolgozó nők aránya emelkedésnek induljon. – Egyes szerkesztőségekben, mint a női vezetés alatt működő ADR televíziónál érezhető némi változás, – ismeri el – de sok még a tennivaló.Néha, amikor egy-egy megüresedett helyre új munkatársat keresnek, csak csóválom a fejem, hogy miért nem egy rátermett nőt választanak, ahelyett a tipikus férfi jelentkező helyett, aki a csillagokat is megígéri az égről? – tette fel a kérdést Maischberger.


A baloldali TAZ napilap szerkesztője, Ines Pohl, a lehetséges ellenérzésekre adott csattanós választ. – Ne féljünk a kvótáktól! Én egy „kvóta-nő” vagyok, és semmi bajom nincs ezzel. A TAZ politikájának hála végre megmutathatom, mire vagyok képes. Biztos vagyok benne, hogy sok nő élne ezzel a lehetőséggel, ha végre megkapná az esélyt, hogy bizonyíthasson.

A női kvóta gondolata nem új a német közéletben. 2010-ben, a tőzsdei cégek közül elsőként a Deutsche Telekom rögzítette, hogy vezető munkatársai között legalább 30 százalékot kell elérnie a nők arányának. Korábban mi is foglalkoztunk Angela Merkel meglehetősen harcias kezdeményezésével, amellyel a nagyvállalatokat igyekszik rábírni az esélyegyenlőség ügyének előmozdítására.

(Via: Guardian)

0 Tovább

Nemek arca

blogavatar

Friss hírek, érdekességek, pozitív példák - fókuszban a társadalmi nemek.

Utolsó kommentek