Lester R. Brown, az Earth Policy Institute alapító elnöke a tudatos családtervezés anyagi támogatása mellett érvel a Guardiaan hasábjain.

A népességnövekedés várható ütemére az ENSZ három különböző becslést állított fel. A legoptimistább forgatókönyv szerint a gyarapodás üteme 2042 körül megáll 8 milliárd főnél. A másik két változat szerint a Föld lakossága 2050-re 9,2, illetve 10,5 milliárd főre duzzad. A szegénység, betegségek és éhínség elleni küzdelemben csak akkor van esélyünk győzni, ha a három lehetőség közül az első, tehát a népesség stagnálása valósul meg. Ez viszont elképzelhetetlen a tudatosabb fogamzásgátlás, családtervezés híján - írja Brown.

Jelenleg mintegy 215 millió nő – elsősorban a Szaharától délre eső afrikai országokban és Indiában –semmiféle segítséghez, információhoz nem fér hozzá a családtervezéssel kapcsolatban. Ha az érintettek családjait is hozzászámoljuk, a világ egymilliárd legszegényebb emberének jövőjét alapvetően befolyásolhatja, hogy sikerül-e változtatni ezen.  Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) korábbi tisztségviselője, Joseph Speidel arra emlékeztet, hogy az érintett területeken dolgozó antropológusok beszámolói szerint e nők sokszor egyenesen rettegnek a következő terhességtől, gyerekszüléstől.

Az ENSZ Népesedési Alapja és a Guttmacher Intézet becslése szerint, ha sikerülne e 215 millió nő számára biztosítani a szükséges szolgáltatásokat, azzal 53 millió nem kívánt terhességet, 24 millió abortuszt és 1,6 millió gyermekhalált lehetne elkerülni. Mindez összesen 21 milliárd dollárból lenne megvalósítható – azonban ez tartalmazná az AIDS terjedésének megállításához szükséges óvszerrel való ellátás költségeit is.

A kisebb családméret hatalmas gazdasági előnyöket hoz. Bangladesben például, minden családtervezés támogatására elköltött dollár csaknem tíz dollár megtakarítást hoz a kormányzatnak a szociális kiadások terén. Ezt az összefüggést a nemzetközi segélyezési rendszer donor-államainak is érdemes volna szem előtt tartani - emlékeztet az Earth Policy Institute elnöke.

A lassuló népességnövekedés hatásait „demográfiai bónusznak” nevezik a közgazdaságtanban. Ha a családméret gyorsan csökken egy országban, az a kiskorú eltartottak számának zsugorodását hozza magával. Ez a szegénység visszaszorulását, a megtakarítások és befektetések gyarapodásával jár együtt, gyorsítja a gazdasági növekedést. Japánban profitáltak először a családtervezésből, ott 1951 után hét év alatt csökkent felére a népességnövekedés üteme. Később Dél-Korea, Tajvan, legújabban pedig Kína, Thaiföld és Vietnam lépett erre az útra.

Bár a gazdasági hatások általában nem tartanak tovább egy-két évtizednél, ez általában elég ahhoz, hogy egy országot a modern korba katapultáljon. Néhány olajban gazdag államot leszámítva, sehol sem sikerült modernizációs fordulatot végrehajtani a népességgyarapodás lefékezése nélkül.