A roma nőknek többszörös diszkriminációval kell megküzdeniük, így nem véletlen, hogy egészségi állpotuk Európa-szerte igen elkeserítő. Bár vannak bíztató próbálkozások, az összehangolt uniós fellépés még a jövő zenéje. A valóság pedig több mint kijózanító - Macedóniától az Egyesült Királyságig.

A múlt héten a roma nők helyzetének szentelt nemzetközi konferenciát tartották Budapesten. A rendezvényt a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és az Európai Női Lobbi kezdeményezte, időzítése pedig nem véletlen, az Európai Roma Platform ötödik, budapesti ülése előtt egy nappal került sor rá a VIII. kerületi Mátyás téren, a Kesztyűgyár Közösségi Házban.  A konferenciáról két remek összefoglaló olvasható itt és itt.

Mi most az egyik legizgalmasabb terület, a roma nők és az egyészség, egészségügyi szolgáltatások kérdését boncolgató panelbeszélgetést elevenítjük fel. Az egészséges élet olyan alapkövetelmény és előfeltétel, ami szinte az összes többi jog érvényesítéséhez szükséges. A beszélgetést Balogh Lídia nyitotta meg, és vezette, a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) képviseletében.

Ludovica Banfi az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének kutatója kezdte az előadások sorát. Mint elmondta, először 2003-ban vizsgálták meg, hogyan érvényesül az esélyegyenlőség az egészségügyi szolgáltatások terén roma nők esetében az Unióban.

Már ez az úttörőnek számító kutatás is egyértelmű adatokkal támasztotta alá: a roma közösségek egészségi állapota a kontinens minden táján elmarad a többségi társadalom tagjaiétól – ez pedig célzott lépéseket követel. Hozzáférésüket az egészségügyi intézmények szolgáltatásaihoz a szegénység, az etnikai előítéletek mellett sokszor családi kötelezettségeik, tehát a nemi szerepekből eredő akadályok is hátráltatják. A roma közösségekben ugyanis gyakran nem, vagy csak sokadik kérdésként foglalkoznak a nők egészségével.

Sokszor eleve nem is értesülnek az elérhető vizsgálatokról vagy kezelési módokról. Máskor az orvosok, ápolók diszkriminációja, vagy az intézményekbe valahogy bekerült roma betegek szegregációja okoz problémát. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az érintettek jelentős részének nincsenek személyazonossági okmányai, vagy még gyakrabban: társadalombiztosítása. Az előítéletek, rossz tradíciók okolhatóak a roma közösség nőtagjai körében a szexualitáshoz kötődő egészségügyi ismeretek hiányos voltáért is. A végeredmény: nagyfokú bizalmatlanság mindenféle orvosi ellátással szemben, az elérhető lehetőségek hiányos ismerete. Nem ritka, hogy a sürgősségi betegellátásból is kiszorulnak a csoport tagjai. Tetézi a problémákat a mentális betegségek magas előfordulási aránya, a függőség különféle formái és a családon belüli erőszak esetei.

A 2003-as adatokat megerősítették a hat évvel később megszületett EU-MIDIS (European Union Minorities and Discrimination Survey, EU kisebbségek és diszkrimináció felmérés - link) adatai is. Ez a kutatás egyértelmű összefüggést mutatott ki az iskolázottság hiánya, az alacsony foglalkoztatottság és a rosszabb egészségügyi állapot között. A felmérésben szereplő romák 74 százaléka öt évnél kevesebbet tanult. A pontos kép alkotását ugyanakkor nehezíti a jogsértő esetek elhallgatása, a magas látencia: Magyarországon például a kutatók becslése szerint a hátrányos megkülönböztetésnek az esetek 82 százalékában nincs írott nyoma. Az uniós tagállamok között Csehországban mérték a legmagasabb negatív diszkriminációt, és hazánk lett a második legrosszabb tagállam e tekintetben.

A kutatás ugyanakkor arra is rávilágított, hogy az egyes intézményrendszerek között még mindig az egészségügyben a legkisebb a diszkrimináció mértéke – a foglalkoztatás terén például jóval erősebb akadályokat kell leküzdenie a romáknak. A megkülönböztetéssel szinte minden tagállamban gyakrabban szembesülnek a roma nők, mint a férfiak. Fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy a szociális munkások körében is jelen vannak az előítéletek – miközben az ő feladatuk lenne sokszor az egészségügyi ellátások felé irányítani a rászoruló roma nőket.

A második előadó, Kelemen Zoltánné a Színes Gyöngyök Délvidéki Roma Nőkért Egyesület vezetője a Pécs körüli beás közösségek nőtagjaiért végzett munkájuk tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Az Egyesület 2004 óta foglalkozik ezzel a civil szektorban is elhanyagoltnak számító területtel. Nevük a sokszínűséget, és a beás nők körében hagyományosan gyakori „ékszereket” hivatott megjeleníteni.

Elmondta, hogy a roma kultúra megőrzése – az Egyesület célja – több mint a zene és a tánc hagyományainak elismerése. Ezek is jelentős elemei a roma identitásnak, de fontos volna, hogy a többségi társadalom a cigányság egyéb értékeit is elismerje. Így védelem, elismerés illeti a roma hiedelmeket és hitvilágot, vagy épp a beás nyelvet is.

Épp a szélesebb körű elismerést, az előítéletek eloszlatását szolgálja, hogy gyakorta meghívnak szakembereket egészségügyi intézményekből rendezvényeikre, ahol megérthetik, mit is jelent egy roma nő és családja számára a betegség, a kórházi ápolás. Itt szoktak szembesülni vendégeik például azzal is, hogy mennyire fontos a családtagok folyamatos jelenléte az ápolt személyek számára, hogy milyen hiedelmek, babonák kötődnek az orvosi kezeléshez.

De nem csak az egészségügyben dolgozók esetében, hanem a romák körében is sokat tett az Egyesület az előítéletek, félelmek eloszlatásáért. Szűrőprogramokon veszik rá a közösségek nőtagjait – akik rendszerint igencsak idegenkednek ettől – hogy merészkedjenek ki megszokott köreikből, és vessék magukat alá a gyors és legtöbbször fájdalommentes vizsgálatoknak. Ha az adott településen sikerül a hangadókat meggyőzni a vizsgálatok veszélytelenségéről, akkor utána többnyire könnyebb a dolguk. Szinte alig volt olyan szűrőállomás, ahol ne fedeztek volna fel veszélyes, potenciálisan halálos betegséget – még idejében.

Tapasztalataik – bár nem reprezentatív kutatásokból, hanem a terepen végzett munkasorán szerezték őket – éppoly lesújtóak, mint az Alapjogi Ügynökségéi. A roma nők a legtöbbször családjuknak rendelik alá életüket, és elhanyagolják magukat – beleértve egészségüket is. Sokan gyerekszüléskor jártak utoljára orvosnál. Az orvosi vizsgálatok mellett az egészséges étkezés hiánya rontja számottevően egészségügyi állapotukat.

Az előadások sorát Sebihana Skenderovska, a macedón Nemzeti Roma Központ munkatársa zárta. Szavaiból elszomorító kép rajzolódott ki: az ottani roma közösségben sokszor a személyek azonosítása is problémákba ütközik, hiszen a macedóniai romák több mint egytizedének nincs állampolgársága. Csaknem tizenöt százalék azok aránya, akiknek nincs személyi igazolványa, az érintettek fele írástudatlan és alig minden negyedik rendelkezik közülük útlevéllel.

A szervezet – az Open Society Institute támogatásával – több mint 2700 interjút készített roma nőkkel. A megkérdezettek közül egynek sem volt bejelentett munkahelye, csaknem 1800-an kaptak valamilyen segélyt. Ha felidézzük az EU-MIDIS megállapításait, nem meglepőek az egészségi állapot és az ellátások terén tapasztalt gondok, visszásságok.

Miközben a segélyre jogosultak számára elvileg ingyenes az egészségügyi ellátás az országban, számos helyen az orvosok mégis pénzt kérnek el alapvető nőgyógyászati szűrővizsgálatokért. Anyagi segítség nélkül a többség ezeket nem képes megfizetni – ez sokszor kényszerű abortuszhoz vagy maradandó egészségkárosodáshoz vezet. Erős gátat jelent a nyelvi akadály és a kölcsönös bizalmatlanság is, de az is könnyen belátható, hogy állampolgárság vagy személyazonosságot igazoló okmányok hiányában is elérhetetlenné válik sok, a többség számára magától értetődő kezelés vagy vizsgálat. A 2700 interjúalanyból több mint ezren még sosem jártak orvosnál, további ötszázan pedig nem láttak fehér köpenyt az elmúlt tíz évben!

A macedón Nemzeti Roma Központ nem állt meg a problémák azonosításánál. Azon túl, hogy szakpolitikai javaslatokkal igyekeznek a helyes irányba befolyásolni a döntéshozókat, önkénteseik és szakértőik révén maguk is hozzáláttak a problémák enyhítéséhez. Mintegy hatszáz személyi igazolványt állíttattak ki, számtalan egészségbiztosítási jogosultságot regisztráltattak. Közel hetven előadáson igyekeztek közelebb hozni egymáshoz orvosokat és romákat. Háromezer érintett kapott részletekbe menő felvilágosítást jogairól és lehetőségeiről.  Háromszáz nőgyógyászati vizsgálatot finanszíroztak a leginkább rászorulóknak.

A politika felé szakpolitikai javaslatcsomaggal igyekeznek nyomást gyakorolni. Az érintett szereplők közti párbeszédhez állandó keretet rendelnének. Jobb megelőző-felvilágosító tevékenységet sürgetnek az egészségtudatosság javítása érdekében, hogy ne az utolsó vagy utolsó utáni pillanatban jussanak el a roma asszonyok, lányok a vizsgálatokra. A fejlesztési programok hatékonyságát is javítani kell – hangzott el az előadáson – hogy a pénzek valóban el is jussanak az érintettekhez. Az okmánykérdés rendezése sem tűrhet halasztást, ezért a szervezet első lépésként azt javasolja, hogy a születési anyakönyvi kivonat kiállítása legyen ingyenes azok számára, akik nem rendelkeznek még vele.

Az előadás végén az Európai Női Lobbi jelenlévő képviselői kommentálták az elhangzottakat. Rámutattak, hogy a roma nők helyzete többszörösen nehéz, hiszen egy kirekesztett kisebbségen belül is hátrányosan diszkriminált csoport tagjai. Emlékeztettek rá, hogy a probléma egyáltalán nem kelet-európai sajátosság: az egész kontinensen számos feszültség érezhető e téren. Az egészségügyi ellátás rendszere a többségi társadalom igényeire van szabva, amit tetéz az etnikai alapú kirekesztés általános gyakorlata. Példaképp az Egyesült Királyság adatait hozták föl, ahol a gyermekhalandóság a romák körében húszszorosa az átlagos értéknek. Épp ezért európai cselekvésre és közös gondolkodásra van szükség, hogy a szolgáltatások hozzáférhetősége mindenkinek biztosítva legyen.