A recesszió nagy változásokat hozott a nemek anyagi helyzetében, és ez kezd tükröződni a családon belüli szerepek megváltozásában is – legalábbis az angolszász országokban.

Az Egyesült Államokban a 30-44 év közötti házaspárok negyedében már a nők keresnek jobban. Nagy-Britanniában a nők ötöde jobban keres mint társa. E számok már alapvető változásokról tanúskodnak, és elkerülhetetlenül magukkal hozzák a nemi szerepek gyakran fájdalmas újraértelmezését is – írja a Guardian hasábjain Liza Mundy.

Az újságíró azt tapasztalta, hogy sok családfenntartó nő zavarban érzi magát a helyzettől – nem szeretnék megszégyeníteni férjüket, vagy épp attól tartanak, környezetük úgy könyveli majd el őket, hogy nem tudtak olyan férfit találni maguk mellé, akire anyagilag is támaszkodhatnak. Ez a félelem a megbélyegzéstől nem légből kapott. A Pew Research Centre tavalyi közvélemény-kutatása arra derített fényt, hogy a férfiakkal szemben az emberek 67 százaléka fogalmazta meg elvárásként, hogy már a házasság előtt képessé váljon egy család anyagi fenntartására – miközben nőktől csupán a válaszadók egyharmada várja el ugyanezt.

Az előítéletek a valóság után kullognak. A felsőoktatásban több a nő mint a férfi hallgató. Ez pedig a párválasztás szabályait is újraírhatja hosszútávon – a nők egyre inkább művelt és ambiciózus társat keresnek, és nem az anyagi biztonság a párválasztás szempontja.

A folyamatok kihatnak a „második műszak”, azaz a gyerekneveléssel és háztartásvezetéssel kapcsolatos feladatok megosztására is. Ha a nő válik az elsőszámú kenyérkeresővé, akkor otthon már csak szükségből is megváltoznak a szerepkörök. Az apa marad a gyerekkel, és ő végzi el a kisebb ház körüli munkákat - anyagi támasz helyett sokkal inkább érzelmi biztonságot nyújtva az egész családnak.

(Guardian cikke alapján)