2010 április 6-án távozott az örök vadászmezőkre Wilma Mankiller a cseroki indián hagyományok felkarolója, a törzs első női főnöke.

Mankiller 1945-ben született Oklahoma államban, indián apa és ír-holland származású, de a cserokik közé beilleszkedett anya tizenegy gyermeke közül hatodikként. A család nyomorgott. 1942-ben az Indiánügyi Hivatal átköltöztetési programjának részeként birtokukat elvesztették, és San Franciscóban, később a közeli Daly Cityben telepedtek le.

Tizenhét évesen megházasodott, férjével Oaklandbe költöztek, ahol két lánygyermekük született. Folytatta tanulmányait, a Skyline College után a San Francisco State Universityn diplomázott. A polgárjogi kezdeményezések felé fordult, a San Franciscó-i Indián Központ aktív segítője lett.  1969-ben részt vett az Alcatraz-sziget elfoglalásában, amikor indián törzsek szövetsége tizenkilenc hónapig kisajátította a területet. A foglalásnak a hatóságok erőszakos fellépése vetett véget. 1977-ben elvált férjétől, és két lányával visszatért ősei földjére, hogy saját népét szolgálhassa.

Hat év alatt a legalacsonyabb szintről küzdötte fel magát a ranglétrán a törzs vezetésébe. 1983-ban társ-törzsfőnökké választották a hármadik megbízatását töltő Ross Swimmer mellé. Swimmer két évvel később lemondott, így Mankiller lett a cserokik egyszemélyi vezetője.

Nevéhez fűződik a törzsön belül a nemek megbillent egyensúlyának helyreállítása. Mikor főnökké választották, a vezető pozíciókat szinte kizárólag férfiak töltötték be, ami ellenkezett a cserokik hagyományaival és értékrendjével. A törzset tradicionálisan közösen vezették, igazgatták a nők és a férfiak.

Három egymást követő törzsfőnöki megbízatása (1987-ben és ’91-ben is újraválasztották) alatt Mankillernek sikerült helyrebillentenie a nemek arányát, olyan fejlesztési programokkal, amelyekben mindkét nem részt vett. Ebben segítségére volt a Swimmer vezette Indián Ügyek Hivatala is. A kezdeményezések elsősorban a mezőgazdaság és a közösségi infrastruktúra fejlesztését célozták, de törzsi tulajdonban lévő hadiipari üzemet is nyitottak. Többek között kiterjesztették a vezetékes ivóvízhálózatot, egy áramot előállító vízierőművet is építettek. Újraindították a Sequoyah törzsi iskolát, és intézményesítették a cserokik, illetve az amerikai szövetségi kormányzat közötti párbeszéd kereteit is. Törzsfőnöksége idején a cserokik regisztrált száma 55 ezerről 156 ezerre emelkedett. 1993-ban választották be a női dicsőség csarnokába, eredményei elismeréseként kitüntették az elnöki szabadság-érdemrenddel.

Negyedik törzsfőnöki megmérettetést már nem vállalt 1995-ben. Sokasodó egészségügyi problémái miatt leginkább a tanításnak szentelte idejét az ezt követő években. Egy éve, 2010. április 6-án bekövetkezett halálakor Obama elnök szép szavakkal méltatta teljesítményét: „A cseroki nemzetség első női főnökeként Wilma Mankiller átalakította a szövetségi kormány és az indiánok közötti párbeszéd kereteit. Példájából sok őslakos indián nő meríthet példát, Amerika-szerte.”

(via Wikipedia)