Nemek arca

A közelmúltban elfogadott új magyar alkotmány egyik, sok vitát kiváltó pontja volt az a kitétel, miszerint az emberi életet a fogantatás pillanatától, tehát már magzati korban is védelem illeti meg. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (MNÉSZ) és a Center for Reproductive Rights civilszervezetek épp emiatt aggódnak.

Az új alaptörvény Szabadság és felelősség részének második cikke így fogalmaz: „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”  Ebből a passzusból, mint azt a két civilszervezet leszögezi, számos bonyodalom adódhat a jövőben.  Az sem elképzelhetetlen, hogy erre hivatkozva megtámadhatják a jelenleg hatályos abortusz-szabályozást, és az új alaptörvény szövege alapján elképzelhető, hogy az Alkotmánybíróság meg is semmisítené azt.

Az Európai Női Lobbi tag-szervezeteként működő MNÉSZ és a Center for Reproductive Rights (CfRR) már az alkotmány elfogadása előtt figyelmeztetett rá, hogy jogilag visszás helyzet állhat elő, Magyarország ugyanis egy sor nemzetközi egyezmény részese, amely a nők úgynevezett reprodukciós jogait szavatolják. Az emberi jogok fejlődése során ugyanis az élet védelmét a születéstől határozták meg, és nem véletlenül: a gyerekvállalásról való döntés a nők joga. Számtalanszor ugyanis a nő egészsége, élete, boldogsága kerül veszélybe egy nem kívánt terhességtől – például ha az orvosok megtagadnak tőle kezeléseket, a magzat érdekeire hivatkozva.

Az európai alkotmányok közül a magyar az egyetlen, amelyik a fogantatástól kezdve ad jogokat a magzatnak, és a mienken kívül csak az ír alaptörvényben találunk a születést megelőző időszakra érvényes, élethez való jogot. A nemzetközi közösség legfontosabb egyezményei védeni rendelik a magzat életét – de nem abszolút módon, hanem a nők reprodukciós jogainak garantálásával párhuzamosan.

Mint a két szervezet szakértői anyagában még tavasszal írták: „olyan irányú rendelkezés elfogadása a Magyar Alkotmányban, amely az élethez való jogot a fogamzás pillanatától ismeri el, Magyarországot az egyetlen ilyen rendelkezést bevezető országgá tenné az Európai Unióban (es az Európa Tanácsban).

A világ egyéb régióiban, ahol az élethez való jogot a születés előtt garantálják, igen szigorúak az abortusz-szabályok. Csakhogy – mint megjegyzik – ettől valójában nem lesz kevesebb az abortusz. Annyi történik csupán, hogy ellenőrizetlen körülmények között, jóval kockázatosabban és nagyon sok pénzért végeztetik el a beavatkozások a nők. Lengyelországban évente 80-200 ezerre becsülik az illegális beavatkozások éves számát. A jelenség közismert velejárója az abortusz-turizmus: Írországból például évente ötezer nő indul külföldre elvetetni magzatát.

Arra is emlékeztetnek, hogy az abortusz szigorítása egyáltalán nem garantálja a születésszám emelkedését: Lengyelországban a jelenleg hatályos szigorú szabályok 1993-as bevezetése óta egyenesen csökkentek a termékenységi mutatók.

Június végén állampolgári javaslatként került a lengyel törvényhozás elé az a javaslat, amely tovább szigorítaná az ország abortusz-szabályait: megtiltaná a terhesség-megszakítás minden formáját.

1993 óta a világ egyik legszigorúbb szabályozása vonatkozik a lengyel terhesség-megszakításokra. Az abortuszt az orvosok csak három esetben végezhetik el: ha az anya egészségét veszélyezteti a terhesség, ha a gyermek bűncselekmény során fogant, vagy ha a magzat súlyos fejlődési rendellenességeket mutat. Azonban a gyakorlatban sokszor még ilyen esetekben is megtagadják az orvosok a beavatkozást, kiskapukra hivatkozva. Nem véletlen, hogy évente a tízmillió reproduktív korú lengyel nő közül csupán ötszázon hajtanak végre (legális) abortuszt. Az orvosok lelkiismereti okokra hivatkozva még ekkor is megtagadhatják a beavatkozást (ahogy például a fogamzásgátló gyógyszer felírását is). 2005-ben nagy port vert fel az az eset, amikor egy súlyos látásproblémákkal küzdő nőn annak ellenére sem végezték el a terhesség-megszakítás, hogy tudott volt, a szülés jó eséllyel vakká teszi. Az ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságán végződött, amely kártérítésre kötelezte a lengyel államot az asszony emberi jogainak megsértése miatt.

Az abortusz kriminalizálása azonban nem teszi azt elérhetetlenné: virágzó „fektepiacon” kínálják az ellenőrizhetetlen, megbízhatatlan és drága beavatkozásokat az orvosok. A feketén végzett beavatkozások évente mintegy 95 millió dollárnak (19 milliárd forintnak) megfelelő forgalmat hajtanak a műtétekre vállalkozóknak. Ez a jelenség annyira közismert, hogy újságok apróhirdetés-rovataiban is gyakran találni magát ajánló „szakembert”.

Természetesen ez a rendszer a legszegényebbeket diszkriminálja leginkább. Egy illegális terhesség-megszakítás költsége tavaly meghaladta a lengyel átlagfizetést. A tehetősebbek ki tudják fizetni a műtét költségeit, jelentős adózatlan jövedelemhez segítve az orvosokat. A leginkább jómódúak pedig külföldön, kórházakban végeztetik el az abortuszt.

Június legvégén azonban állampolgári kezdeményezésre még ennél is szigorúbb szabályozás tervezete került a törvényhozó testület, a Szejm elé. Ennek értelmében a terhesség-megszakítás minden formája tiltott lenne az országban. Ahhoz, hogy a törvényjavaslat hivatalos népi kezdeményezésként a honatyák elé kerülhessen, százezer támogató aláírás összegyűjtése volt szükséges, három hónap alatt. A kezdeményezők azonban messze túlteljesítették a tervet, két hét alatt hatszázezer aláírást gyűjtöttek össze.

A törvényhozásban az ellenzékben lévő baloldal a kezdeményezéssel épp ellentétes törvényjavaslatot nyújtott be, azonban a többség ezt elvetette, és részletes vitára alkalmasnak találta a népi kezdeményezést. Az országban – amely jelenleg az Európai Unió soros elnöke – októberben tartanak választásokat. Úgy tűnik, az abortuszról még egy bőrt le tud húzni a politika, és a kampány egyik fontos témája lesz. Csakhogy eközben elfogadhatatlan hátrányba hozza lengyel nők millióit, korlátozva méltóságukat, többek között az utódvállaláshoz és az egészséghez fűződő jogaikat, vélik nőjogi szervezetek. Civilek ezért tiltakozó levelek ezreivel szeretnék elárasztani Donald Tusk miniszterelnököt – írja az RH Reality Check, reprodukciós jogokra szakosodott hírportál, amely egyenesen a lengyel nők halálos ítéletének nevezi a törvényjavaslatot.

(Via: RH Reality Check)

Az ultrahangos diagnosztikai berendezéseket gyártó General Electric szigorúbb belső ellenőrzésekkel és szemléletformáló kampánnyal reagált a riasztó népszámlálási adatokra: egyre több, a neme miatt elvetetett lány-magzat és a meggyilkolt csecsemő Indiában. Az esettanulmányt a CSR-Asia hírportál közölte.

Ahogy arról korábban mi is írtunk, a legutóbbi indiai népszámlálás a nemek arányának jelentős eltolódását mutatta ki, a nők rovására. A jelenség hátterében a lány-magzatokon végrehajtott gyakori abortusz áll. Az ultrahangos vizsgálatok elterjedése tette lehetővé, hogy a szülők a magzat nemének megállapítása után döntsenek arról, megszakítják-e a terhességet. Ahol ehhez nem férnek hozzá - az ultrahangos technológia hiánya vagy az abortusz megvalósíthatatlansága miatt - ott a lány újszülötteket fenyegeti veszély. A statisztikák szerint első néhány életévükben jóval gyakrabban szenvednek "balesetet" a kislányok, mint fiú kortársaik. A szelektív terhesség-megszakítás virágzó üzlet, annak ellenére, hogy a törvény 1994 óta tiltja a gyermek nemének előzetes meghatározását.

Az okokat az indiai társadalomban igen mélyen gyökerező előítéletekben kell keresni, amelyek szerint a leánygyermek születése teher, és nem öröm a családnak. Ennek egyik legfontosabb magyarázata a tetemes hozomány intézménye: a szülők gyakran kénytelenek hiteleket felvenni, hogy lányukat "illő módon" tudják férjhez adni. Ez a gyakorlat az elmúlt évtizedekben elterjedt a szub-kontinensen: olyan közösségek is magukévá tették, amelyekben ez korában ismeretlen volt. Ennek hátterében gyakran a fogyasztói társadalom anyagias szemléletének terjedése, vagy a felsőbb kasztokhoz tartozók szokásainak utánzása áll.

Mindezek oda vezettek, hogy ma 35-40 millió lány, nő hiányzik az indiai társadalomból a nemek paritásához. A legrosszabb a helyzet az északnyugati Haryana szövetségi államban, ahol csupán 830 leánygyermek jut 1000 fiúra, de más területeken, sőt a fővárosban, Új-Delhiben (866/1000) is elkeserítőek a statisztikák. A trend erősebben jelentkezik a városias környezetben, és gyakrabban fordul elő iskolázottabb családokban - rácáfolva a vélekedésekre, miszerint az oktatás és az életszínvonal javulása önmagában képes csökkenteni a nőket sújtó hátrányokat.

Megszülettek a grandiózus indiai népszámlálás eredményei. A fő kérdés továbbra is az, hogy hova tűnnek a lány-magzatok és kisgyerekek?

A választásra készülő Argentínában kiéleződött az abortusz engedélyezéséről indított társadalmi vita. Ötven kongresszusi képviselő petícióban szorgalmazza a szabályok enyhítését.