Bár általában szoros az összefüggés, a demokrácia és a női jogok nem feltétlenül járnak kéz a kézben. A leglátványosabb kivételt a szabály alól sokáig Svájc példája testesítette meg. Az alpesi országban csupán 1971-ben, tehát 54 évvel a Szovjetunió és 51 évvel az Egyesült Államok után – kaptak választójogot a nők. Az első, nők számára is nyitott választás csaknem száz éves küzdelem végére tett pontot.

A női választójog ügyét először 1886-ban vették napirendre Zürichben, azonban az erről kiírt népszavazási kezdeményezés kudarcot vallott. Néhány évvel később az ügy a szakszervezeti követelések részévé vált, 1904-ben pedig beépítette programjába a kormányzásból akkor még kirekesztett svájci Szociáldemokrata Párt.

A második világháború utáni évek újra napirendre emelték a régi problémákat, mint a szociális ellátórendszer kiépítése, vagy a szociáldemokraták beemelése a nemzeti egységkormányba. A női választójog ügye azonban még a haladóbb kantonokban is elbukott a népszavazásokon.

Az enyhülést az 1957-es év hozta el. A hidegháborús fenyegetésre hivatkozva a katonai és légvédelmi szolgálatot a nőkre is ki akarta terjeszteni a kormányzat. A nőszervezetek hangosan tiltakoztak az újabb kötelezettségek ellen, amennyiben azok nem járnak együtt a jogok kiterjesztésével. Ugyanebben az évben a Basel kantonban tartott népszavazás szavazati jogot adott helyi kérdésekben a nőknek. Ugyanakkor két évvel később az országos népszavazáson a női választójog ügye 67-31 százalékos arányban elvérzett.

A hatvanas évek során azonban fokozatosan teret nyert a választójog kiszélesítésének gondolata. A kantonok egymás után engedtek beleszólást a nőknek a helyi közügyekbe. Részben a hatvannyolcas események hatására a kormány újabb országos népszavazás kiírása mellett döntött. Az 1971-es referendumon a szavazatok 66 százalékával győzött a nőpárti kezdeményezés. Az ugyanebben az évben tartott választásokon 11 női jelölt szerzett mandátumot (a megszerezhető helyek 5,5 százaléka).

És, azóta? 1984-ben került az első nő a kormányba, a nemek közötti egyenjogúságot pedig egy évvel később belefoglalták az ország alkotmányába, és a polgári törvénykönyv családjogi részébe. 2004-ben elfogadták a GYES helyi megfelelőjét megalapozó törvényt. A folyamat betetőzéseként értékelhető, hogy 1999-ben megválasztották az első női szövetségi elnököt, Ruth Dreifusst. Jelenleg is nő áll a kantonok szövetségének élén, Micheline Calmy-Rey személyében.

(Geschichte-schweiz.ch alapján)