A UN Women legfrissebb globális helyzetjelentése áttekinti a nők családtervezéshez és szexuális önrendelkezéshez fűződő jogainak fejlődésében mérföldkőnek tekinthető jogeseteket.

Az emberi jogok családjának egyik újabb keletű tagja a reproduktív jogok csoportja. Az elsősorban nőket érintő jogok levezethetőek a magánszféra szentségéből, és jellemzően a fogantatásról és gyerekvállalásról való döntést, a terhesség és szülés idején az egészséghez való jogot értik rajtuk. Azonban a világ számos pontján a hagyományok ereje akadályozza érvényesülésüket. A UN Women legfrissebb, idén megjelent globális helyzetjelentése (In Pursuit of Justice – Az igazság nyomában) számos fontos jogesetet sorol fel, ahol a nőknek saját életük alakításához fűződő jogai konkrét bírósági döntésekben kristályosodtak ki.

Kolumbiában törvényben tiltották be az abortusz minden formáját, a körülményektől függetlenül, azonban az ország alkotmánybírósága ezt a rendelkezést megsemmisítette, kimondva, hogy a nők alapvető jogait sérti. A taláros testület egyértelműen fogalmazott: bizonyos esetekben mindenképp garantálni kell a terhesség-megszakításhoz fűződő jogot.

A döntést nagy médiafigyelmet kiváltó eset előzte meg. Martha Solay két hónapos terhes volt, amikor orvosai daganatot diagnosztizáltak nála. Kemoterápiára lett volna szüksége, azonban a hatályos törvények miatt szó sem lehetett abortuszról, ami a rák-kezelés elkezdésének előfeltétele lett volna. A nő ügyvédjei úgy érveltek alkotmánybírósági beadványukban, hogy az ország jogszabályait minden esetben mérlegelés nélkül hozzá kell igazítani a Kolumbia által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményekhez – köztük a nők elleni diszkrimináció minden formáját tiltó úgynevezett CEDAW-egyezményhez.

Az érvelésnek helyt adott az alkotmánybíróság, és megsemmisítette a világ egyik legszigorúbb abortusz-tilalmát, kimondva, hogy „a szexuális és reproduktív jogok abból a felismerésből erednek, hogy a nemek egyenlősége és a nők, lányok emancipációja elengedhetetlen társadalmi érdek. A szexuális és reproduktív jogok védelme közvetlen utat jelent a mindenkit megillető emberi méltóság kiterjesztése felé, és előremutató lépés az emberiség társadalmi igazságosság felé vezető útján.”

A döntésre reagálva a kormány meg is változtatta az abortuszt végzőket fenyegető büntetőjogi szabályozást, részletesen lefektetve azokat az eseteket, amelyekben a terhesség-megszakítás engedélyezett. Azonban 2010-től kezdve egyre több olyan beszámoló lát napvilágot az országból, amely szerint az egészségügyi intézmények nem veszik figyelembe e lehetőségeket, és megtagadják a beavatkozásokat a jogszabályok által meghatározott esetekben is. A Women’s Link Worldwide civilszervezet ezért folytatja figyelemfelkeltő kampányát az országban. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is aggályainak adott hangot, amiért a nők papíron már meglévő jogai nem érvényesülnek a gyakorlatban.

Hasonló döntés született az Emberi Jogok Európai Bíróságán is 2010 decemberében, ahol az ír szabályozásról állapították meg, hogy emberi jogokat sért – a szigetországban akkor is tiltott volt az abortusz, ha az anya életét veszélyeztette a terhesség. Elméletileg a beavatkozás ilyen esetekben megengedett volt, azonban a szabályozás szerint a doktoroknak kellett minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk az életveszély meglétét. Ezért a gyakorlatban sok ezer kockázatos terhesség megszakítását tagadták meg nőktől évente. Az európai bíróság döntése megállapította, hogy a szabályozás megszorító természete „aránytalan érdeksérelmet” jelent a nők számára, és megbélyegzi, illetve anyagilag megterheli azokat, akik külföldre kényszerülnek a beavatkozást elvégeztetni.

Peruban és Mexikóban engedélyezett az abortusz, ha az anya testi vagy lelki egészsége kerülne veszélybe a terhességtől. 2002-ben azonban két tinilány is eljárást indított a két ország ellen, amiért nem védték meg őket az orvosok önkényes döntésétől, amely megtagadta a jogszerű terhesség-megszakítást. Az ügyben eljáró ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság  2005-ös, illetve 2007-es ítéletében kimondta, hogy a kormányok felelőssége garantálni, hogy a törvényben lefektetett jogaikat a nők valóban gyakorolhassák. Az államok mulasztásos jogsértést követnek el, ha az egészségügyi rendszer ellenállása miatt a terhesség-megszakítást a gyakorlatban nem lehet elvégeztetni. Az eset nyomán 2009-ben Mexikó pontosította a törvény végrehajtási rendelkezéseit.

2005-ben egy roma származású magyar állampolgár nő fordult a CEDAW-egyezmény betartása felett őrködő állandó bizottsághoz. Miközben a műtőasztalon feküdt, orvosa aláíratott vele egy nyilatkozatot, amelyben hozzájárult sterilizációjához (e szó latinul szerepelt az iratban).

A CEDAW-bizottság figyelembe vette, hogy a panaszos személy igen kiszolgáltatott helyzetben volt, amikor a nyilatkozatot tette, és úgy találta, hogy abban a szituációban nem hozhatott alaposan átgondolt döntést saját végleges művi meddővé tételéről. A döntés kimondta, hogy az eljárás megsértette az Egyezmény 12. és 16. pontját, amelyek garantálják a nők egészséghez való jogát a várandósság alatt, a gyerekvállalásról és a gyerekek születésének időközének meghatározására vonatkozó, megfelelő tájékoztatáson alapuló döntési jogát. A magyar kormány végül anyagi kártérítést fizetett a nőnek, és 2008 óta új jogszabály hivatott biztosítani a megfelelő tájékoztatást, és a körültekintő döntést ilyen esetekben.

Az elmúlt évekből vett példák rámutatnak a reproduktív jogok érvényesíthetőségének akadályaira: nem elég, hogy a joganyagba kell foglalni a nemzetközi egyezményekbe foglalt jogokat és garanciákat. Sokszor épp a végrehajtás, jogalkalmazás hibádzik, ha az ügyben illetékes – elsősorban egészségügyi – szakértők ellenállnak a rendelkezéseknek, és a hatóságok szemet hunynak a jogsértések felett. A sokszor megalázott, stigmatizált nők, akik mindeme megpróbáltatások ellenére is felemelték szavukat, és a nemzetközi igazságszolgáltató fórumokon keresték, keresik igazukat, minden elismerést megérdemelnek.

(UN Women)