Negyven éve, 1971 január 10-én hunyt el Coco Chanel, aki visszavonhatatlanul megváltoztatta a női öltözködést, kiterjesztve annak határait a praktikum és szabadság jegyében.

A rebellis divattervezőnek – és zseniális üzletasszonynak – olyan új öltözködési stílust köszönhetünk, ami a nőt valódi emberi lényként kezeli, nem pedig eleven próbabábunak, amelynek elsődleges feladata a reprezentáció különféle kényelmetlen ruhakölteményekben.

A fűző félredobása, a női nadrág, az egyszerű és praktikus kosztüm valóságos forradalommal értek fel a XX. század elején. A korábban a férfiviseletnek fenntartott anyagok – mint például a tweed – alkalmazása kezdetben meghökkenést váltottak ki, ám nők sokasága körében óriási sikert aratott. A 20-as évek pezsgésének ikonikus darabjává lett új, egyszerű szabású „fekete ruhája” – előbb a tengerentúlon, majd Európában. Különleges érzéke volt a kimondatlan, épp ezért nehezen lebontható szabályok megdöntéséhez: divatba hozta például a napozást, és a pizsamaviselést.  Hatásának tudható be, hogy hamarosan a többi nagy divatház is kénytelen volt követni példáját – a női divat Chanel után már nem hagyhatta figyelmen kívül maguknak a nőknek az igényeit.

A mindennapokra gyakorolt hatását nézve Coco Chanel munkássága vetekszik bármely nőjogi kezdeményezésével. Életéről számtalan írás született, legújabban pedig játékfilm emlékezett meg kalandos pályájáról:

 

(Wikipedia alapján)