Nemek arca

Hiába fenyegetik az Al-Shabab milicistái, a szomáliai női kosárlabdacsapat kapitánya nem hajlandó abbahagyni a játékot. Példája követendő mintaként szolgál a megfélemlítést elutasító lányok számára az ország fővárosában, Mogadishuban.

Szomáliában hosszú évek óta polgárháború zajlik az Al-Shabab iszlamista milícia és az általuk a hitetlenek bábjaként aposztrofált kormányerők között. Az Al-Kaidával is kapcsolatban álló Al-Shabab ellenőrzi az ország jelentős részét, és a közelmúltig a főváros közel felét is uralmuk alatt tartották. Befolyásuk még ma is erős Mogadishuban, amelyre véres merényletek emlékeztetnek.

A szomáliai Iszlám Bíróságok Uniója (ICU), az iszlám jog, a sária alapján ítélkező igazságszolgáltatás ernyőszervezete még 2006-ban bélyegezte iszlám-ellenesnek a nők részvételét bármilyen sportban. Az indoklás szerint a nők sportolása ósdi keresztény hagyomány. Az Al-Shabab, amely az ICU katonai szárnyának tekinti magát, azóta is ebben a szellemben üldöz minden ilyen tevékenységet.

A szervezet haragja utolérte Szuvejsz Ali Dzsamát, az ország női kosárlabda-válogatottjának csapatkapitányát is. Két opciót kapott, vagy megölik, vagy abbahagyja a kosárlabdázást. Dzsama azonban nem rettent meg: úgy döntött, nem hagyja magát megfélemlíteni. – Csak akkor halok meg, ha lejár az időm. Senki sem dönthet a halálomról, csak Allah. Én pedig sosem hagyok fel a hivatásommal, amíg csak élek – nyilatkozta bátran az IPS hírügynökségnek a csapatkapitány, aki a játékosi pályát csak az edzői munkáért lenne kész feladni, évek múlva.

Aisha Mohamed, a helyettes csapatkapitány úgy véli, kétszeresen is bűnös. Egyrészt, mivel nő létükre kosárlabdáznak, ami az iszlamisták szerint főbenjáró bűn. Másrészt, mert a hadsereg – „a hitetlenek bábjai” – által fenntartott Horszíd egyesületben játszik és edz. Csapatkapitányához hasonlóan ő sem adja fel hivatását, amiben szerepet játszik, hogy már anyja is válogatott kosárlabdás volt.

Szomáliában három sportágban – népszerűségi sorrendben: labdarúgás, kosárlabda, kézilabda – vehetnek részt nők. Azonban a hivatásos női játékosok fizetése – ha kapnak egyáltalán gázsit – igen csekély. Az ország női kosárlabda-válogatottja 1970-ben jött létre, és azóta rendszeres résztvevője a kontinens-viadaloknak és regionális kupáknak. A kosárlabda-szövetség elnöke, Husszein Ibrahim Ali arra panaszkodik, hogy mihelyst fellendült volna a női kosárlabdázás az országban, valami mindig visszavetette a fejlődést. A húsz éve húzódó polgárháború mellett a 2006-ban bejelentett tiltás, illetve az idén nyár közepe óta tartó aszály és éhínség is visszavetette a sportág helyzetét. Minden elismerést megérdemelnek tehát azok a lányok és nők, akik a kockázatok ellenére sem hagynak fel ezzel – a helyi viszonyok között mindenképp – veszélyesnek számító sporttal.

A válogatott csapat tagjai jelenleg napi két órát edzenek a szabad ég alatt, hosszú melegítőnadrágba, hosszú ujjú pólóba és fejkendőbe öltözve, több száz őrködő rendőr közepette. Edzés után átöltöznek, felveszik a hagyományoknak megfelelő ruhájukat és arcukat fátyollal takarják el – majd hazamennek családjaikhoz.

(Via: IPS News)

Sayeeda Warsi, a brit kormány első mohamedán vallású tárcavezetője élesen bírálta Pakisztánt. A miniszter asszony – és egyben a Konzervatív Párt társelnöke – szerint a Korán meghazudtolása, hogy a nők alapvető jogaikat sem gyakorolhatják.

A brit politikai vezetés Pakisztán iránti fokozódó türelmetlenségének jeleként értékeli a Guardian cikke Warsi kirohanását, amelyben az „1400 éve megadott jogok” érvényesülését kéri számon a korábbi brit gyarmaton. Szavainak még nagyobb súlyt ad az a tény, hogy Warsi lesz az első brit kormánytag, aki felszólal majd az Iszlám Konferencia Szervezetének ülésén, néhány hét múlva.

A politikusnő elmondta, hogy nem jön zavarba, ha kritizálnia kell Pakisztánt, mivel őt nem nyomja a gyarmatosítók örökségének terhe. A 40 éves Warsi apja 1960-ban érkezett Pakisztánból a szigetországba bevándorlóként. A politikus már tavaly nyáron is hangot adott nézeteinek, amikor az ottani Fatima Dzsinna Egyetemen feltette a kérdést női hallgatóságának: miért tűrik, hogy megtagadják tőlük azokat a jogokat, amelyeket a Korán 1400 éve megadott nekik? – Nem arról van szó, hogy a nyugat idejön, és a saját ideológiai világlátását erőlteti rá egy helyi kultúrára. Én nagyon is értem, ismerem ezt a kultúrát. De amit hiányolok Önökből, az a vízió, amire az egész ország épült, Pakisztán alapítójának meggyőződése – fogalmazott tavaly.

A női jogok terén kétségkívül sok a tennivaló az országban, különösen a törzsek által ellenőrzött észak-nyugati területeken. Gyakoriak a megkövezés és a korbácsolás erkölcsi kihágásoknak ítélt esetekben. Arra is több jogvédő rámutatott, hogy azokban az esetekben, amikor párokat ítélnek el szeméremsértés miatt, rendszerint a nőket sújtja a szigorúbb büntetés.

(Via: Guardian)

Vajon a tunéziai és egyiptomi forradalmak hogyan befolyásolják a nők helyzetét hosszabb távon, az arab világban? Ezt feszegeti a Stanford egyik kutatója.

Forradalmak rázták meg a Közel-Keletet, destabilizálva évtizedes politikai berendezkedéseket. A felkelések retorikája alapvető változásokat, újításokat ígér, de valójában még nem látszik, hogyan érinti mindez a nemek helyzetét a térségben. A legpozitívabb várakozások szerint az új demokráciáknak a nők is egyenjogú, résztvevő tagjai lesznek. Mások szerint a szigorú vallási fundamentalizmus fog megerősödni az érintett országokban a világi diktatúra összeomlása után.

A női jogok kérdése az iszlám világban korántsem olyan egyszerű kérdés, mint a nyugati szemlélő számára elsőre tűnhet. Sokan zavarba esnek, amikor azt tapasztalják, hogy a muzulmán nők a szigorúbb vallási előírások általánossá tételéért - például a fejkendő viseléséért - tüntetnek.

Lisa Blaydes, a Stanford Egyetem Clayman gender-intézetének tanársegédje a Közel-Kelet szakértője, és évek óta foglalkozik a kérdéssel: az érintett nők miért harcolnak időnként egy olyan berendezkedésért, amiben a férfiakénál kevesebb jog illeti meg őket. Abból kiindulva, hogy a szegényebb államokban nagyobb a hagyományos értékeket támogató nők aránya, arra következtetett, hogy a munkalehetőség, a gazdasági érvényesülés valószínűsége az egyik döntő tényező a nők választásainak hátterében.

Az ázsiai, iszlám szabályok szerint működő pénzügyi-gazdasági szférában látványosan emelkedik a női szakemberek aránya. A térség pénzügyi intézményei így jó példát mutathatnak a közel-keleti mohamedán országoknak is.