Bizonyára sokunknak eszébe jutott, hogy kipróbálja, amit Jules Verne papírra vetett: Phileas Fogg nyomán nyolcvan nap alatt megkerülni a Földet. Ma már, a repülőgépek korában alighanem a szállodai szobák lefoglalása jelentené a legnagyobb kihívást. A XIX. század végén azonban még jóval kalandosabb vállalkozásnak számított ugyanez. A nyughatatlan, Nellie Bly művésznéven ismertté vált szociográfus újságíró és hivatásos kalandor számára azonban a veszély csak növelte az út vonzerejét.

Nellie Bly eredetileg Elizabeth Jane Cochran néven látta meg a napvilágot 1864-ben, a tengerentúli Pennsylvaniában. Nehéz gyermekkora volt: apját hat évesen vesztette el, anyja második házassága pedig válással végződött. Íróként először egy durván szexista publicisztikára adott olvasói válaszlevéllel hívta fel magára a figyelmet, még tinédzserként. Írása akkora sikert aratott, hogy ettől fogva rendszeresen publikálhatott a Pittsburgh Dispatch hasábjain. Felvette a Nellie Bly álnevet – női szerzők a legritkábban írhattak saját nevükön akkoriban.

Érdeklődése a dolgozó nők, a gyári munkáslányok világa felé fordult. Szerkesztői azonban ragaszkodtak hozzá, hogy a „női oldalakon” jelenjenek meg írásai, és a rázósabb ügyek helyett foglalkozzon azzal, amit elvárnak tőle: divattal, társasági eseményekkel és kertészkedéssel. Nellie hallani sem akart erről, ezért 21 évesen inkább mexikói tudósítónak állt. Fél éves kiküldetése alatt egyszer élesen tiltakozott egy mexikói újságíró bebörtönzése ellen, és elszánt kritikusa lett Porfirio Diaz diktatúrájának. Nem csoda, hogy alig hat hónap után, letartóztatás terhe mellett kiutasították az országból.

A feladatául szabott színházi és művészeti kritikák azonban továbbra sem kötötték le Pittsburghben, ezért 1887-ben New Yorkba költözött. Itt szinte már koldusbotra jutott, mire sikerült bejutnia Joseph Pulitzer újságjának, a New York Worldnek a szerkesztőségébe. Elvállalta, hogy álnéven beviteti magát a Blackwell-szigeten működő női elmegyógyintézetbe, hogy fényt derítsen az ott folyó brutális „kezelésekre”. Oly sikeresen tettette az őrültet, hogy már a szigetre szállítása is sajtóérdeklődést váltott ki. A tíz bent töltött napról később bestsellerré váló könyvet jelentetett meg, amiben elképesztő körülményekről számolt be. Riportja azonnal az elmeintézmények alapos reformjához, és nagyobb költségvetési támogatásához vezetett.

Egy évvel később jelentette be főnökeinek, hogy föld körüli útra szeretne indulni, megvalósítva Verne regényét. 1889-ben hagyta el New Yorkot Európa irányába. Útja során Franciaországban felkereste magát Jules Verne-t is. Gőzhajóval és vonattal kelt át a világon, csak a legszükségesebb holmikat és némi készpénzt magánál tartva. Útjáról rendszeres táviratokban és levelekben tájékoztatta az újságolvasókat. A Csendes-óceánon tomboló viharok lelassították, így időhátrányba került. Úgy nézett ki, hogy nem teljesíti a távot nyolcvan napon belül. Pulitzer azonban segítségére sietett, így San Franciscóból különvonattal érte el New Yorkot a hetvenkettedik napon – új világcsúcsot is felállítva ezzel.

Élete hátralévő részét egy rossz házasság, balul elsült ipari vállalkozások, majd további újságírói munkák tették ki. Riporterként az első világháború orosz frontjáról és a suffragette-mozgalomról tudósított. Örökbe fogadott egy félig japán árva gyereket, és haláláig igyekezett segíteni az árvaházak lakóin. Éppen 89 éve, 1922. január 27-én távozott az élők sorából.

(Wikipedia alapján)