Gyakran hallani a háborús és polgárháborús övezetekben elkövetett, gyakran tömeges nemi erőszakról, az áldozatok szenvedéséről. Azonban a mai napig keveset tudunk e jelenség valós hátteréről, okairól – vélte a Stanford kutatója, aki igyekezett a közhelyek mögé pillantani kutatása során.

A fegyveres konfliktusok idején elkövetett tömeges nemi erőszak jelensége nem csak emberi jogi, bűnügyi és egészségügyi probléma, de komoly demográfiai folyamatokat is beindíthat, így a hadviselés, etnikai tisztogatás egyik formájaként is szokás rá tekinteni. A balkáni háborúk, a szudáni konfliktus vagy épp a líbiai felkelés idején született híradások sokkolták a világot: a téma ma gyakori szereplője a híreknek, és úgy tűnik, a nemzetközi közösség is egyre inkább odafigyel a megelőzésére konfliktuskezelő tevékenysége során. Az ENSZ önálló biztosi hivatalt szentelt a problémának, a svéd Margot Wallström vezetésével.

A Stanfod Egyetem Clayman Genderkutató Intézetének kutatója, Dara Kay Cohen azonban nem elégedett meg a jelenség okainak hagyományos és széles körben elterjedt magyarázataival, az etnikai-demográfiai indíték túlhangsúlyozásával. Kettős módszertanú kutatásának tapasztalatai szerint a közkeletű bölcsességek az esetek többségére nem adnak kielégítő magyarázatot.

Saját kutatását az 1990 és 2002 között húzódó Sierra Leone-i konfliktus elemzésével kezdte. Azért esett választása erre a polgárháborúra, mert itt az etnikai szempont nem játszott szerepet az erőszakban. A polgári lakosság és különösen a nők számára itt is óriási szenvedést hozó küzdelem inkább a szegény, de nyersanyagokban gazdag vidékek felkelői és a korrupt kormányzat, illetve a viszonylag jómódú tengerpart-menti területek lakói között robbant ki. Esettanulmányában Cohen így alaposan meg tudta vizsgálni a nemi erőszakban szerepet játszó, az etnikai-demográfiai célokon kívüli mozgatórugókat.

Emellett a kutatónő létrehozta a háborús övezetekben elkövetett nemi erőszak első átfogó adatbázisát. Az amerikai külügyminisztérium emberi jogi jelentéseit alapul véve 86 konfliktus eseteit összesítette, amelyekre 1980 és 2009 között került sor. Ezen háborús, polgárháborús helyzetek kétharmadában születtek jelentések tömeges megerőszakolásokról.

Az elemzés meglepő eredményeket hozott: az erőszak eseteinek elterjedtsége nem függött szorosan a konfliktus etnikai színezetétől, vagy a nemi egyenlőtlenségtől az érintett közösségekben. Ehelyett a jelenség a harcoló csapatok sorozási módjával mutatott erős korrelációt.

Az adatok elemzését Cohen interjúk sorozatával egészítette ki. Sierra Leone-i veteránok mellett El Salvadorban és Kelet-Timorban harcolt katonákat kérdezett személyes tapasztalataikról. Ezek alapján rajzolódott ki előtte a tanulmány központi megállapítása: a csoportosan elkövetett erőszaktevés a harcosok összeszoktatásának, szocializálásának eszköze. Az irreguláris haderőknél, ahol véletlenszerűen, vagy különösen emberrablással szerzik az újabb katonákat, a harci morál erősítése, az összetartozás és lojalitás érzetének megteremtése az ilyen akciók elsődleges célja. A hagyományos, önkéntes-professzionális alapon szerveződő haderők esetében jóval kevesebb esetben fordultak elő hasonló rémtettek.

Talán a legmeglepőbb megállapítása a kutatásnak, hogy a nemi erőszakban sokszor női katonák is érintettek. Második Sierra Leone-i tanulmányútja során figyelt fel rá Cohen, hogy a legtöbb erőszakolás éppen ahhoz a fegyveres frakcióhoz (Forradalmi Egységfront – RUF) kapcsolódik, amely a legtöbb katonanőt tudhatta sorai között. Az interjúkból kiderült, hogy a női egyenruhások sokszor maguk is segédkeztek az akció során, lefogva az áldozatokat vagy palackokkal és egyéb tárgyakkal becstelenítették meg őket. E megfigyelés Cohen szerint komolyan kétségbe vonja a mindennapi bölcsességet, ami a fegyverforgató nők magasabb arányától vár eredményt az erőszak visszaszorításában.

Az elmúlt években az ENSZ kiemelt témává tette a háborús övezetekben elkövetett nemi erőszak ügyét. A 2008-ban elfogadott 1820-as ENSZ-közgyűlési határozat mandátumot biztosít ENSZ csapatok beavatkozásához a polgári lakosság védelmében, ha tömegesen fordul elő nemi erőszak. Azonban Cohen kutatása rávilágít: az ilyen cselekmények mozgatórugói összetettek lehetnek, ezért minden esetben a helyi sajátosságokból kell kiindulni a helyes válságkezelési stratégia megalkotása során.

(Via: The Clayman Institute for Gender Research)