Nemek arca

Talán már elmúltak azok a napok, amikor kizárólag apu hozta haza a kenyérrevalót, és anyu főzte meg a családi vacsorát, de a háztartáson belüli szerepek változása csak nagyobb léptékben, generációról generációra észlelhető. Így még mindig jóval inkább a nők vállát nyomja a háztartás terhe, adta hírül egy kanadai felmérés.

A Kanadai Statisztikai Hivatal (Statistics Canada) legújabb vizsgálatában három generációhoz tartozó személyeket vett górcső alá, fiatal felnőttkorukban (20-29 év között). Az első csoport a baby boom-hullám végét reprezentálta, 1957 és 1966 között született személyek, őket 1986-os állapotuk alapján vizsgálták. A második korcsoport az „X generáció”, az 1969 és és 1978 között születettek, őket az 1998-as felmérés alapján vizsgálták. A harmadik, „Y generáció” tagjai 1982 és 1990 között születtek, és a legfrissebb, 2010-es adatfelvétel alapján elemezték szokásaikat.

Mindhárom csoportot megvizsgálva megállapították, hogy összességében a férfiak nagyobb arányban vették ki a részüket a fizetett munkavégzésből, míg jellemzően inkább a nőké volt a háztartás vezetése. A három korosztályt egymás mellé téve azonban látszott, hogy a különbségek fokozatosan csökkentek.

Például, a késői baby boom-generációhoz tartozó férfiak 20-29 éves korukban 1,4 órával többet töltöttek munkahelyükön, mint a hasonló korú nőtársaik. Az Y-generációra azonban ez a különbség már csak 1,1 óra volt. A baby boom-korosztály nőtagjai fiatal felnőttként még 1,2 órával több időt töltöttek naponta házimunkával a férfiaknál, de a nyolcvanas években születetteknél a nemek közötti különbség 0,4 órára csökkent. E változásért egyébként kizárólag a női munkateher csökkenése felelős, a férfiak ugyanannyi házimunkát végeztek.

A kétkeresős párok esetében – ami a nyolcvanas évektől a meghatározó együttélési forma volt Kanadában – kimutatható volt a munkamegosztás egyenlőbbé válása. Párhuzamosan nőtt a nők fizetett munkaideje és a férfiak otthoni aktivitása.

Az Y-generációhoz tartozó kétkeresős pároknál a nők átlagosan 6,7 óra fizetett munkát végeztek 2010-ben, szemben az X-generáció nőtagjaival, akik ugyanilyen idps korukban még csupán 6,4 órát töltöttek pénzkereséssel. A kétkeresős pároknál a házimunka nők által végzett része 59-ről 53 százalékra csökkent az X és az Y-generáció között.

A munkavégzéssel töltött idő mellett a kutatás egyébtrendeket is világosan megmutatott, az iskolarendszerben, illetve a szülői háztartásban töltött idő növekedését és a gyerekvállalás egyre későbbre halasztásának folyamatát is láthatóvá téve. Az Y-generáció 51 százaléka a szüleivel élt 20-29 éves korában, míg az X-genrációban csupán 31 százalék volt ez az arány. A baby boom-generáció 29 százaléka már gyereket nevelt 29 évesen – az Y-generációban csupán 19 százalék mondhatta ezt el magáról.

(Via: CTV News)

Ez a kihívás foglalkoztatta azt a tizenhét szakértőt, akik az UNESCO és a Nemzetközi Újságíró Szövetség párizsi tanácskozásán vettek részt.

A média és a genderpolitika nemzeti, regionális és nemzetközi szervezeteitől érkezett szakértők a gender-szenzitív médiaindikátorok (Gender-Sensitive Indicators for Media - GSIM) rendszerének előzetes tervezetét vették górcső alá, amelynek kidolgozásáról az UNESCO még 2010. március 8-án döntött. Ezzel párhuzamosan nekiláttak a világon már működő "jó gyakorlatok" összegyűjtéséhez. Az előítéletektől a lehető leginkább mentes nőábrázolásokat biztosító megoldásokat, rendszereket igyekeztek összeszedni.

A GSIM mérőszámai nem csupán a műsorokban megjelenő nőképek értékelését tudják objektívebbé tenni. A tervek szerint vizsgálat tárgya lesz az is, hogy milyen az egyes média-cégek és szervezetek vezető testületeiben, döntéshozó pozícióiban a nők részvételi aránya. A végcél természetesen nem más, mint hogy a média világa is partner legyen a nők helyzetbe hozásában, a Pekingi deklaráció céljainak elősegítésében.