Nemek arca

Szöuli források szerint Észak-Koreában sok családban a nők az elsőszámú kenyérkeresők, mivel illegális kereskedelmi tevékenységgel jóval többet tudnak hazavinni, mint a gyárakban dolgozó férjeik.

Kevés megbízható adat lát napvilágot a Föld egyik legzárkózottabb országából, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról, így a nők helyzetéről is kevés információ áll rendelkezésre. Annyi tudható, hogy a kommunista kormányzat a tradicionális nemi szerepek megőrzése mellett áll. Mint egyszer kifejtették, a nők nadrágviselése „a rothadó burzsoá életstílus” jele. Azonban ennek ellenére – épp a rezsim hiányosságai miatt – nadrágot viselő, a piacgazdaság logikája mentén pénzt kereső nők egészítik ki a férjek csekélyke fizetését egyre több családban. Ezáltal pedig elenyészni látszik az országban a konfuciánus szemlélet, miszerint a nőknek „két lépéssel lemaradva” kell követniük férjeiket.

Miközben ugyanis a férfiak bányákban vagy üzemekben dolgoznak naphosszat, a feleségek rendszeresen biciklire pattannak, hogy a közeli piacra vigyenek bármit, ami ott eladható, így kiegészítve a család jövedelmét. - A termelő munka és a kereskedelem jövedelmezősége közötti különbség jelentősen nőtt, az utóbbi javára az elmúlt években – mondta el az IPS hírügynökségnek Hyu Geong, Észak-Korea szakértő. Így a nők akár a „rendes” fizetések tízszeresét-húszszorosát is hazavihetik.

Az északra látogató dél-koreaiak beszámolói szerint e zömükben 30-as, 40-es éveikben járó nők nagy magabiztossággal vezetik saját vállalkozásaikat, és biztos kézzel adnak-vesznek a piacon. – Talpraesettek, de agresszívak is – mesélte egy dél-koreai segélyszervezet munkatársa, aki gyakran fordul meg a demarkációs vonal északi oldalán. Azt is hozzátette, gyakran az alkudozó anyjuk oldalán alszanak gyermekeik, rendszerint lefogyva az alultápláltságtól.

- Míg az anyák a piacon árusítanak, a férjek a legtöbbször otthon vagy a gyárban lézengve töltik napjaikat, mert az áramkimaradások miatt erősen akadozik a termelés – fejtegette a 26 éves Kim Chung-Chull, aki néhány éve menekült el a zsarnoki országból. – Az 1980-as években még apánk vállát nyomta a kenyérkereset felelőssége, azonban a 90-es évektől kezdve inkább azt vártuk, hogy anyánk érjen haza a piacról – mesélte saját gyerekkori élményeit.

Az 1990-es évek végén kialakult, igen súlyos éhínség során a nők szükségből jártak a piacra, eladni bármit, ami a családi vagyonból piacképes volt, csak hogy egy kis rizshez juthassanak. Később a kereskedelem töretlenül fejlődött, egészen 2007-ig, amikor a kormány leértékelte az ország fizetőeszközét – ez súlyos csapás volt azon családoknak, amelyek megtakarítottak valamennyit bevételeikből. Az újabb fellendülés 2010-ben indult meg, amikor jelentősen lazítottak a délről érkező áruk behozatali szabályain. Azóta számottevően mérséklődött a hiány számos alapvető termékből.

- Az északiak mindent szeretnek, ami délről érkezik – meséli Lee Ban, aki 2003-ban szökött délre. Az emigránsok pedig rendszeresen küldenek szeretetcsomagokat északra. A legkedveltebb – és leginkább piacképes – termékeknek a csokoládé és egyéb édességek számítanak. A Szöulban fillérekért kapható „Choco Pie” süti darabja Phenjanban több napi ebéd árának megfelelő összegért cserél gazdát. A kereskedő nőknek így várhatóan továbbra is módjuk lesz folytatni munkájukat, családok ezreit eltartva – szemben a hagyományokkal és a rezsim elvárásaival.

(Via: IPS News fotó: KNDK hivatalos honlapja)

A Világbank legújabb, ún. zászlóshajó-jelentése szerint a nemek esélyegyenlősége nem csupán önmagában vett érték, de a gazdasági fellendülés egyik fontos hozzávalója is.

A világszervezet szeptember végén publikált "Jelentés a világ fejlődéséről 2012 - Nemi egyenjogúság és fejlődés" (World Development Report 2012: Gender Equality and Development) című jelentése szerint az elmúlt évtizedek során sikerült több szempontból is fontos eredményeket elérni. De bizonyos területeken még ma is ijesztőek a különbségek.

A legaggasztóbb a nők és lányok halálozási aránya a fejlődő országokban. Világszerte mintegy 3,9 millióra tehető azon nők és lánygyermekek száma, akik vagy a szülés és várandósság körüli komplikációkba halnak bele, vagy nemük miatt "tűnnek el" újszülöttként. Ebbe a számba a tanulmány beleszámolja a nemük miatt abortált lány-magzatokat is. Az AIDS/HIV vírus is veszélyesebb a nőkre nézve - a Szaharától délre fekvő területeken az egyik első számú halálok.

Robert B. Zoellick, a Világbank alelnöke szerint a teljes egyenlőség elérése a feladat. - Az elmúlt öt évben a Világbank 65 milliárd dollárral járult hozzá a nők és lányok iskolázásához, egészségügyi ellátásuk fejlesztéséhez. Támogattuk, hogy könnyebben férjenek hozzá termőföldhöz, hitelhez, mezőgazdasági szolgáltatásokhoz, álláslehetőségekhez és infrastruktúrához. Ez mind fontos, de nem elég - fogalmazott. - A következő években a gender-kérdéseket működésünk minden területén érvényre juttatjuk, hogy kiaknázhassuk az emberiség fele által képviselt lehetőségeket - szólt a következő évek terveiről.

A jelentés számos konkrét példát említ, amelyek azt illusztrálják, hogy a nemek közötti egyenlőség hogyan segítheti elő a gazdasági növekedést:

• Malawiban és Ghánában a női földművesek számára is elérhetővé tették a szükséges föld- és növénykezeléseket, ennek nyomán az országok kukorica-termelése 16, illetve 17 százalékkal emelkedett.
• Burkina Fasoban is megkönnyítették a női farmerek dolgát - például jobb hozzáférést biztosítottak a műtrágyához, és megkönnyítették a munkaerő alkalmazását. Az eredmény: 6 százalékos növekedés a háztáji mezőgazdaságban, bármilyen egyéb befektetés nélkül, csupán az esélyegyenlőség javításával!
• Az ENSZ Élelmiszer-ügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint, ha a női földműveseknek azonos lehetőségei lennének, és az erőforrásokhoz való hozzáférésüket nem korlátoznák, akkor a fejlődő országokban átlagosan 2,5-4 százalékkal nőhetne a mezőgazdasági kibocsátás volumene.
• Egyéb gazdasági ágazatokban is jelentős korlátok akadályozzák a nők érvényesülését. Ha eltörölnék ezeket az akadályokat, az önmagában 33-50 százalékkal csökkentené a nemek közötti produktivitás-különbséget számos országban. Eközben a dolgozók összteljesítménye 3-25 százalékkal nőhet az adott államokban.

Világszerte akár egymillió, szegény családban nevelkedő lánynak is segíthet iskolai végzettséget szerezni a brit kormány kezdeményezése, amelyet az ENSZ UNGEI programjának részeként indítanak. Minden iskolában töltött év átlagosan 20 százalékkal emeli a várható jövedelmet.

A projekt céljául azt tűzték ki, hogy civil partnerszervezetek bevonásával lehetővé teszik 650ezer lány hat évfolyamos általános iskolai képzését vagy akár egymillió lány három éves középiskolás képzését olyan elmaradott afrikai és ázsiai államokban – összesen huszonhétben –, mint Banglades, Szudán vagy Nigéria.

Nick Clegg, a brit kormány második embere szerint a kezdeményezés hátterében az áll, hogy a lányok és nők viselik a szegénység legnagyobb terheit. – Ha nekik segítünk, és biztosítjuk iskolázásukat, azzal nem csak az ő életüket tesszük könnyebbé, de családjaik és közösségeik számára is nagy segítséget adhatunk. Az iskolát végzett lányok általában sokkal jobb anyagi körülmények között, és jobb egészségi állapotban élnek. Kezdeményezésünk ambiciózus, és méltán adhat okot büszkeségre – fogalmazott.

A nemzetközi fejlesztési programokért felelős kormánytag, Andrew Mitchell kiemelte az oktatás szegénységet visszaszorító hatását. Azokra a kutatásokra hivatkozott, amelyek szerint minden iskolában töltött év 20 százalékkal javítja a lányok későbbi anyagi helyzetét, emeli jövedelmüket. Eközben a magasabb iskolázottság csökkenti a várható gyerekszámot is, ami mélyreható pozitív gazdasági folyamatokat indíthat be. Ugyanakkor a statisztikákból kiderül, hogy az iskolázottabb nők jóval nagyobb arányban adatnak be maguknak és gyermekeiknek védőoltásokat is. Az is kiolvasható az adatokból, hogy az iskola az AIDS ellen is „véd”: a középfokú végzettséggel bírók körében a HIV-fertőzöttség esélye harmadára csökken az átlaghoz képest.

A brit kormány nem közvetlenül menedzseli a programot. Civil szervezetek és üzleti szereplők elképzeléseit várják, hogyan lehetne új eszközökkel az iskolapadba terelni a lányokat ott, ahol a hagyományos megközelítés valamiért kudarcot vallott. A program nem felváltja, hanem kiegészíti a jelenlegi kezdeményezéseket. A britek több párhuzamos programon keresztül 9 millió gyerek alapfokú, és 2 millió gyerek középfokú iskolázását szeretnék biztosítani.

A projekt keretei:

A brit kormány 2015-ig 355 millió fontot szán a célok elérésére.

Kettős pályáztatási rendszer fog működni, amelyben a pályázóknak versenyezniük kell a forrásokért projektjeikkel. A támogatások kétharmadát olyan kezdeményezésekre szánják, amelyek már működnek, és eredményeket tudnak felmutatni. Az összeg egyharmadára innovatív, az induláshoz is támogatást igénylő projektek pályázhatnak. Ezek között kisléptékű, mintaértékű, ún. pilot-projektek és stratégiai együttműködési programok gazdáinak jelentkezését várják. A stratégiai együttműködésben támogatott projektek esetében a brit anyagi hozzájárulás nem haladhatja meg az 50 százalékos arányt.

(Via: UNGEI)

Hamarosan megjelenhet az X-szel jelölt semleges nem az ausztrál útlevelekben, miközben a transzszexuálisak választhatnak majd, hogy férfiként vagy nőként szerepeljenek az okmányokban. Eközben Nagy-Britanniában azt tervezik, hogy törlik a nemre vonatkozó részt az útlevelekből.

A férfi és női nem mellett harmadik kategória bevezetésére készülnek az ausztrál útlevelek esetében: a meghatározhatatlan, köztes semlegesnem is szerepelhet ezentúl az okmányokon. Ez azok számára lesz választható, akik születésüktől fogva anatómiailag besorolhatatlanok a két hagyományos nem valamelyikébe.

A transzneműek, tehát azok, akik biológiai nemüket nem érzik sajátjuknak, ezentúl választhatnak majd, hogy férfiként vagy nőként szerepeljenek a nyilvántartásban. Ehhez azonban orvosi hozzájárulásra is szükség lesz.

Korábban csak a két hagyományos nem létezett az ausztrál nyilvántartásban, és a besoroláson nem lehetett változtatni, leszámítva a nem-változtató műtéteket. Az Egyesült Államokban tavaly már eltörölték ezt a korlátozást.

Louise Pratt ausztrál szenátor – akinek élettársa nőnek született, azonban már férfi identitással él – úgy nyilatkozott, hogy a reform jelentős előrelépést hoz azon utazóknak, akiket eddig rendszeresen vegzáltak a repülőtereken, mivel megjelenésük és az okmányaikban szereplő nemük nem állt összhangban. Kevin Rudd külügyminiszter szerint az új szabályok véget vetnek a nemi hovatartozáson és szexuális orientáción alapuló diszkriminációnak.

Eközben Nagy-Britanniában is felmerült ugyanez a probléma, és az ausztrálhoz hasonló megoldás kezd körvonalazódni. Azonban a Személyazonossági és Útlevél Szolgálat (Identity and Passport Service) nyilatkozata szerint az elképzelés még korai szakaszában tart csupán, és mindenképp megoldást kell találni a nemet elhallgató útlevelek által felvetett biztonsági aggodalmakra is, mielőtt bevezetnék az új rendszert.

Az idén korábban a bangladesi hidzsra közösség – transznemű eunuchok – nyert fontos csatát e téren, amikor országuk hatóságai lehetővé tették, hogy az okmányokban a „férfi” és a „nő” helyett az „egyéb” nemi besorolás is szerepelhessen.

 (Via: Guardian, Independent)

A UN Women legfrissebb globális helyzetjelentése áttekinti a nők családtervezéshez és szexuális önrendelkezéshez fűződő jogainak fejlődésében mérföldkőnek tekinthető jogeseteket.

Az emberi jogok családjának egyik újabb keletű tagja a reproduktív jogok csoportja. Az elsősorban nőket érintő jogok levezethetőek a magánszféra szentségéből, és jellemzően a fogantatásról és gyerekvállalásról való döntést, a terhesség és szülés idején az egészséghez való jogot értik rajtuk. Azonban a világ számos pontján a hagyományok ereje akadályozza érvényesülésüket. A UN Women legfrissebb, idén megjelent globális helyzetjelentése (In Pursuit of Justice - Az igazság nyomában) számos fontos jogesetet sorol fel, ahol a nőknek saját életük alakításához fűződő jogai konkrét bírósági döntésekben kristályosodtak ki.

Kolumbiában törvényben tiltották be az abortusz minden formáját, a körülményektől függetlenül, azonban az ország alkotmánybírósága ezt a rendelkezést megsemmisítette, kimondva, hogy a nők alapvető jogait sérti. A taláros testület egyértelműen fogalmazott: bizonyos esetekben mindenképp garantálni kell a terhesség-megszakításhoz fűződő jogot.

A döntést nagy médiafigyelmet kiváltó eset előzte meg. Martha Solay két hónapos terhes volt, amikor orvosai daganatot diagnosztizáltak nála. Kemoterápiára lett volna szüksége, azonban a hatályos törvények miatt szó sem lehetett abortuszról, ami a rák-kezelés elkezdésének előfeltétele lett volna. A nő ügyvédjei úgy érveltek alkotmánybírósági beadványukban, hogy az ország jogszabályait minden esetben mérlegelés nélkül hozzá kell igazítani a Kolumbia által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményekhez - köztük a nők elleni diszkrimináció minden formáját tiltó úgynevezett CEDAW-egyezményhez.

Az érvelésnek helyt adott az alkotmánybíróság, és megsemmisítette a világ egyik legszigorúbb abortusz-tilalmát, kimondva, hogy "a szexuális és reproduktív jogok abból a felismerésből erednek, hogy a nemek egyenlősége és a nők, lányok emancipációja elengedhetetlen társadalmi érdek. A szexuális és reproduktív jogok védelme közvetlen utat jelent a mindenkit megillető emberi méltóság kiterjesztése felé, és előremutató lépés az emberiség társadalmi igazságosság felé vezető útján."

A döntésre reagálva a kormány meg is változtatta az abortuszt végzőket fenyegető büntetőjogi szabályozást, részletesen lefektetve azokat az eseteket, amelyekben a terhesség-megszakítás engedélyezett. Azonban 2010-től kezdve egyre több olyan beszámoló lát napvilágot az országból, amely szerint az egészségügyi intézmények nem veszik figyelembe e lehetőségeket, és megtagadják a beavatkozásokat a jogszabályok által meghatározott esetekben is. A Women's Link Worldwide civilszervezet ezért folytatja figyelemfelkeltő kampányát az országban. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is aggályainak adott hangot, amiért a nők papíron már meglévő jogai nem érvényesülnek a gyakorlatban.

Hasonló döntés született az Emberi Jogok Európai Bíróságán is 2010 decemberében, ahol az ír szabályozásról állapították meg, hogy emberi jogokat sért - a szigetországban akkor is tiltott volt az abortusz, ha az anya életét veszélyeztette a terhesség. Elméletileg a beavatkozás ilyen esetekben megengedett volt, azonban a szabályozás szerint a doktoroknak kellett minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk az életveszély meglétét. Ezért a gyakorlatban sok ezer kockázatos terhesség megszakítását tagadták meg nőktől évente. Az európai bíróság döntése megállapította, hogy a szabályozás megszorító természete "aránytalan érdeksérelmet" jelent a nők számára, és megbélyegzi, illetve anyagilag megterheli azokat, akik külföldre kényszerülnek a beavatkozást elvégeztetni.