Nemek arca

A történelem folyamán először gondolja az amerikaiak többsége, hogy a két nemnek azonos esélyei vannak a karriert csinálni az országban - a tények azonban továbbra is mást mutatnak.

2005 óta azt mutatják az amerikai közvélemény-kutatások, hogy az emberek többsége – ha nem is túlnyomó arányban – azonosnak ítéli a két nem érvényesülési esélyeit a munka világában. A munkaügyi statisztikák azonban még mindig komoly, nőket érő hátrányokról tanúskodnak. Például a gyereknevelés mellett igen nehéz az anyáknak állást találniuk, a munkaidő nem rugalmas, és átlagosan még mindig kevesebbet keresnek a nők. A Kellog School of Management (KSM) kutatása annak járt utána, hogy a közvélemény miért nem vesz tudomást a hátrányos megkülönböztetés különféle fajtáiról. Eredményeik alapján a jelenség hátterében az a közvélekedés áll, hogy a viselkedés egy adott szituációban mindig a szabad és racionális egyéni választás eredménye.

A kutatás címe, „Kijelentkezés, vagy a diszkrimináció tagadása – hogyan befolyásolják az amerikai társadalom szabad választásra épülő értelmezési keretei a nemi egyenlőtlenség észlelését” arra az előfeltevésre utal, hogy a nők „kijelentkezhetnek” (opt out) a munkaerő-piacról, vagyis szabadon választhatnak karrier és család között.

- Bár sokat tettünk a nemek egyenlőségéért az amerikai társadalomban, jelentős akadályok állnak még ma is a dolgozó nők útjában, amelyek gyakran elérhetetlenné teszik számukra a legfelsőbb szintek elérését – mondta Nicole M Stephens, a KSM tanársegédje, a kutatás egyik szerzője. – Vizsgálataink során azt vizsgáltuk meg, hogy a „kijelentkezés”, a karrier szabadon választható megszakításnak elképzelése mennyiben járul hozzá az akadályok fennmaradásához, és mennyiben kendőzi el a diszkriminatív viszonyokat.

Az egyik vizsgálat során otthon gyereküket nevelő anyákat kértek meg kérdőívek megválaszolására. Arra keresték a választ, hogy mennyiben volt a saját szabad választásuk karrierjük megszakítása, és mennyire érzik úgy, hogy urai saját életüknek, stratégiai „időbeosztásuknak”. Ezután a résztvevőknek megmutattak egy sor statisztikát a nemi egyenlőtlenségekről négy területen – az üzleti életben, a politikában, a jogászi pályán és a tudományos-mérnöki ágazatokban. Arra kérték őket, hogy mondják meg, ezek az adatok vajon a nők elleni részlehajlásnak vagy egyéb társadalmi és/vagy munkahelyi tényezőknek köszönhetőek-e.

Ahogy várható volt, a legtöbb anya saját személyes döntése eredményének ítélte, hogy otthagyta munkahelyét – ez az Amerikában uralkodó megközelítést tükrözi vissza. A megkérdezett nők személyes elégedettségi szintje átlagon felüli volt, a statisztikákból kiolvasható egyenlőtlenségeket pedig ritkán hozták összefüggésbe diszkriminációval vagy strukturális akadályokkal.

Egy későbbi kísérletben a „választás” képzetének szerepét állították a fókuszba. Főiskolások két csoportját burkolt sugalmazásnak tették ki – két különböző posztert láttak a falon a kísérlet közben. Az egyik plakáton az állt: „A visszavonulást választani: női tapasztalatok a munka világán kívül”. A másikon ezzel szemben csupán annyi szerepelt: „Nők otthon: tapasztalatok a munka világán kívül”.

Mindkét csoportnak társadalmi kérdéseket feszegető kérdőívet kellett kitöltenie. Annak a csoportnak a tagjai, amelyik a választásról szóló üzenetet látta a kísérlet során, inkább hittek a lehetőségek egyenlőségében, és a diszkrimináció hiányában, mint a semleges üzenetet látó kontroll-csoport résztvevői. A magukat „feministának” vallók az átlagnál nagyobb arányban azonosították a diszkriminációt problémaként.

A második kísérlet arra mutatott rá, hogy a szabad választás értelmezési keretének finom sugalmazása is alapvetően változtatja meg a diszkrimináció létének megítélését – mondta el Cynthia S. Levine, a Stanford Egyetem doktorandusza, a tanulmány társszerzője. – Ha rendszeresen ki vagyunk téve az ilyen üzeneteknek, akkor ördögi körbe kerülhetünk, és végső soron ez akadályozza a nők számára a felsővezetői szintek elérését.

Stephens szerint, bár a szabad választás a nők által adott magyarázatok középpontjában állnak, ez a gondolati keretrendszer kétélű kard. – A választás szabadságába vetett hit rövidtávon javítja a közérzetet és erősíti az én-képet. De közösségi szinten, hosszabb távon akadályozza a nők előrejutását. Rá kell mutatnunk a ma is ható nemi korlátokra – vallja a kutató. – Ha ezeket sikerül tudatosítani, akkor a munkából távozó nőkről folyó diskurzusnak is új keretet lehetne adni. Így többen ismernék fel, hogy a nők jelentős része nem önszántából hagyja ott munkahelyét, hanem, mert komoly nyomás nehezedik rá. Ez lehet a rugalmatlan munkaidő-beosztás, a magas gyerekgondozási költségek vagy épp a dolgozó anyákkal kapcsolatban élő negatív előítéletek – fogalmazott Stephens.

(Via: Association for Psychological Science)

Az amerikai recesszió másfél éve elsősorban a férfiak munkalehetőségeinek szűkülését hozta magával. Az újrainduló GDP-bővülés azonban  ezzel ellentétes trendet hozott a nemek szempontjából: a női munkahelyekből lett kevesebb, miközben több férfi tudott elhelyezkedni – mutat rá a Pew Social Trends kutatása.

Sokan, sokat foglalkoztak vele, köztük mi is, hogy miért érintette a recesszió a férfiak munkalehetőségeit súlyosabban az Egyesült Államokban mint a nőkéit. A nők rugalmas foglalkoztatás iránti nyitottsága, átlagosan magasabb képzettségük és az alacsonyabb bérigény mind szerepet játszhatott a jelenségben. 2007 decembere és 2009 júniusa között 2,1 millió nő és 5,4 millió férfi veszítette el állását.

2009 közepétől – ha lassan is – újra növekedésnek indult az amerikai gazdaság, és a férfiak számára új munkalehetőségek jöttek létre: 2011 májusáig mintegy 768 ezer. Azonban ugyanezen időszak alatt a nőknél ellentétes irányú folyamatok zajlottak le, 218 ezer állást veszítettek el. Bár a női munkanélküliség (8,5%) még mindig egy százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, de az olló zárulni látszik.

A vizsgált tizenhat nemzetgazdasági szektorból ötben (különösen a kiskereskedelemben) a férfi munkahelyek számának bővülését a női lehetőségek szűkülése kísérte. További öt ágazatban (mint az üzleti szolgáltatások, az oktatás vagy az egészségügy) mindkét nem foglalkoztatottsága bővült, ám a férfiaké gyorsabb ütemben. Megint csak öt szektorban (például az építőiparban és az önkormányzati szférában) a férfiak munkalehetőségei lassabban zsugorodtak a nőkéinél. Az egyetlen kivételt a trend alól a szövetségi kormányzati állások jelentették, ahol a fellendülés időszaka alatt a nők jutottak új állásokhoz, míg a férfiak pozíciót veszítettek.

A Pew kutatása elismeri, nem teljesen tisztázott a mostani fellendülést kísérő munkaerő-piaci folyamatok miértje. A nemek közötti ilyen eltérést ugyanis nem lehet magyarázni a korábbi recessziók és kilábalások forgatókönyvei alapján. Csak részlegesen indokolja a jelenséget, hogy az álláskeresők táborának túlnyomó többsége férfi. Az is érdekes, hogy a férfiak nem azokon a területeken kerültek lendületbe, mint ahol a legnagyobb veszteségek érték őket a recesszió idején.

A közszférában tapasztalt folyamatok részben indokolhatják a nők hátrányba kerültét a fellendülés hónapjai alatt, de a szövetségi és tagállami kormányzatok által végrehajtott, nőket érintő elbocsátások (csaknem 300 ezer, szemben a 133 ezer elbocsátott férfival) csak kis részben felelnek a tapasztalt változásokért.

(Via: Center for American Progress)

Dominique Strauss-Kahn IMF-vezér és az egyik legnagyobb egyiptomi bank volt elnökének zaklatási ügye ráirányította a figyelmet az amerikai szállodákban dolgozó – rendszerint nőkből toborzott – személyzet kiszolgáltatott helyzetére.

Az IPS Newstól Aline Cunico eredt utána, mennyire jellemzőek ezek az esetek, a személyzet nőtagjainak zaklatása. Az interjúsorozat tanulsága szerint a különféle szexuális ajánlatok, bántó megjegyzések, vagy a zaklatás változatos formái rendszeresek a szállodai vendégek részéről. A menedzsment pedig legtöbbször szemet huny az esetek fölött – magas rangú, gazdag vendégeik védelmére kelve. A munkavállalók gyakran illegális bevándorlók, akik nem érvényesíthetik jogaikat, mert könnyen búcsút mondhatnak munkahelyüknek, ha panaszkodnak, illetve kitoloncolásuktól is tartaniuk kell.

A megszólaló munkavállalók arról meséltek, hogy a jól jövedelmező szálláshelyeken a szobalányok a hierarchia legalján helyezkednek el. Ha vízumuk sincs, a munkaadók gyakran inkább tulajdonukként és nem alkalmazottjukként tekintenek rájuk. Az egyik manhattani luxushotel recepciósa elmondta, hogy tudomása szerint azt alaposan szabályozzák, hogy mi a teendő, ha a vendég nem elégedett az alkalmazottakkal – ugyanakkor semmilyen felvilágosítást sem kapnak a dolgozók, mi a teendő, ha erőszakoskodnak velük.

A probléma nem éppen újkeletű, de a nyilatkozó alkalmazott optimista, szerinte a közelmúlt botrányai változást hozhatnak e téren. A DSK ügy helyszínéül szolgált Sofitel szállodalánc egyébként sietett leszögezni, hogy áll a rendőrség rendelkezésére az eset felderítésében, és hangsúlyozták, hogy már egy éve működtetik belsős panaszbejelentő vonalukat, amelyen „bármilyen rendkívüli helyzetet” jelezni lehet.

(Via: IPS News)

A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány egyaránt segít az állást kereső szülőknek, és azon cégeknek is, amelyek szeretnék fennakadások nélkül megteremteni a visszatérés lehetőségét.

A gyermekgondozás miatt kieső évek után a munka világába történő visszatérés lehetőségének megteremtése befektetést igényel minden szereplőtől. A munkáltatótól is, akinek tudnia kell, hogy ha nem is akkora számítógépzseni, mint a primőr frissdiplomás, az érettebb korú, kevésbé hetyke pályaújrakezdő anya is lehet kiváló munkaerő. Ugyanakkor a visszatérőnek is tudnia illik, hogy a munkahelyen ő munkavállaló, és a megállapodott feladatok alól nem mentesülhet anyai teendőire való hivatkozással. De dolga van a munka és család összeegyeztetésével a gyermek másik szülőjének, a gyermekintézmények szülői bűntudatot gerjesztő vagy épp azt eloszlatni törekvő munkatársainak, és bizony „Állam bácsinak” is.

Kismamaklub vagy szakmai konferencia, kávéházi tanácsadás vagy állásbörze, apa-csoport, itthon vagy külföldön – a JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány (www.jol-let.com) munkatársai szak- és életszerű megoldásokat nyújtanak a gyermeket vállalók és nevelők munkaerő-piaci helyzetének javításához.

A pályaújrakezdés, a munka és magánélet közti egyensúlyozás nehézségeinek enyhítésére, az érintettek által létrehozott, első hazai anyabarát tanácsadó és állásközvetítő műhelyben támogatást kaphat minden rászoruló: legyen az munkáltató, amennyiben jogszerű, etikus és hatékony megoldást szeretne találni kisgyermekes munkavállalójának alkalmazásához, vagy visszatérő, akit nem riaszt el önmaga, az elvárások és a realitások megismerése.

Munkaközvetítőjük családi életvitellel összeegyeztethető állásokat, illetve jelölteket kínál. A szofisztikáltabb, hosszú távú megoldásokat előnyben részesítők számára pedig szolgáltatásokat nyújtanak: tréningeket visszatérőknek, apáknak, „proaktív GYES-menedzsment” programot a cégeknek. Utóbbi a várandósságtól a sikeres újbóli beilleszkedésig támogatja a tehteséges munkavállalóinak megtartására törekvő cégeket, s ezirányú gyakorlataik, szemléletük fejlesztését, részidős, job-sharing-ben ellátott pozíciók kialakítását, a belső és külső kommunikációs lehetőségek kiaknázását segíti elő.

Szeretnék, ha a munkaadók megismernék és kipróbálnák, az anyabarát foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket. Hogy nyitottságukat ösztönözzék, pályázati együttműködési lehetőségeket is kínálnak. „Női Klikk, avagy Befogadó munkahelyi gyakorlatok kialakítása az IT-szektorban” c. távmunkára felkészítő programjuk keretében 400 jelentkező közül kiválasztott 40 kisgyermekes munkakereső számára keresik az atipikus foglalkoztatás iránt nyitott munkáltatókat, akik akár 50%-os bértámogatásban is részesülhetnek.

További információt a következő elérhetőségeken adnak az érdeklődőknek:

Cím: 1114 Budapest, Károli Gáspár tér 2.

Telefon/Fax: 061/3190331

Email:  info@jol-let.com

Skype: jollet

Az Egyesült Államokban fordulóponthoz ért az évek óta tartó trend: már több nőnek van felsőfokú végzettsége, mint férfinak. Minden ötödik egykeresős, gyermeket nevelő családban az apa marad otthon.

Az 1980-as évek eleje óta megfigyelhető trend a tengerentúlon, hogy a felsősoktatásba beiratkozók között többségben vannak a nők. Azonban ennek eredménye csak idén mutatkozik meg a teljes társadalomban: 2011-re az ország diplomásainak többsége a nők közül kerül ki - olvasható a legfrissebb népszámlálási adatok között.

A 25 évesnél idősebbek körében 10,6 millió nő rendelkezik Master vagy magasabb tudományos fokozattal, százezerrel több, mint ahány férfi. Eközben egyes szakterületeken, mint a gazdasági szakok vagy a természettudományok és mérnöki pályák, a nők még mindig nem érték utol a másik nemet.

A Bachelor fokozat megszerzésében 1996 óta vezetnek a nők. Jelenleg 20,1 millió amerikai nőnek van BA végzettsége, szemben a 18,7 millió férfival, akik ugyanezt elmondhatják magukról.

Az iskolázottsági helyzet változása természetesen érinti a munkaerő-piacot is: a nők előtt egyre több terület nyílik meg. Ezzel párhuzamosan a családon belüli szerepek is módosulnak. A népszámlálás szerint minden tizenötödik családban már az apa marad otthon a gyerekekkel.