Hiába fenyegetik az Al-Shabab milicistái, a szomáliai női kosárlabdacsapat kapitánya nem hajlandó abbahagyni a játékot. Példája követendő mintaként szolgál a megfélemlítést elutasító lányok számára az ország fővárosában, Mogadishuban.

Szomáliában hosszú évek óta polgárháború zajlik az Al-Shabab iszlamista milícia és az általuk a hitetlenek bábjaként aposztrofált kormányerők között. Az Al-Kaidával is kapcsolatban álló Al-Shabab ellenőrzi az ország jelentős részét, és a közelmúltig a főváros közel felét is uralmuk alatt tartották. Befolyásuk még ma is erős Mogadishuban, amelyre véres merényletek emlékeztetnek.

A szomáliai Iszlám Bíróságok Uniója (ICU), az iszlám jog, a sária alapján ítélkező igazságszolgáltatás ernyőszervezete még 2006-ban bélyegezte iszlám-ellenesnek a nők részvételét bármilyen sportban. Az indoklás szerint a nők sportolása ósdi keresztény hagyomány. Az Al-Shabab, amely az ICU katonai szárnyának tekinti magát, azóta is ebben a szellemben üldöz minden ilyen tevékenységet.

A szervezet haragja utolérte Szuvejsz Ali Dzsamát, az ország női kosárlabda-válogatottjának csapatkapitányát is. Két opciót kapott, vagy megölik, vagy abbahagyja a kosárlabdázást. Dzsama azonban nem rettent meg: úgy döntött, nem hagyja magát megfélemlíteni. – Csak akkor halok meg, ha lejár az időm. Senki sem dönthet a halálomról, csak Allah. Én pedig sosem hagyok fel a hivatásommal, amíg csak élek – nyilatkozta bátran az IPS hírügynökségnek a csapatkapitány, aki a játékosi pályát csak az edzői munkáért lenne kész feladni, évek múlva.

Aisha Mohamed, a helyettes csapatkapitány úgy véli, kétszeresen is bűnös. Egyrészt, mivel nő létükre kosárlabdáznak, ami az iszlamisták szerint főbenjáró bűn. Másrészt, mert a hadsereg – „a hitetlenek bábjai” – által fenntartott Horszíd egyesületben játszik és edz. Csapatkapitányához hasonlóan ő sem adja fel hivatását, amiben szerepet játszik, hogy már anyja is válogatott kosárlabdás volt.

Szomáliában három sportágban – népszerűségi sorrendben: labdarúgás, kosárlabda, kézilabda – vehetnek részt nők. Azonban a hivatásos női játékosok fizetése – ha kapnak egyáltalán gázsit – igen csekély. Az ország női kosárlabda-válogatottja 1970-ben jött létre, és azóta rendszeres résztvevője a kontinens-viadaloknak és regionális kupáknak. A kosárlabda-szövetség elnöke, Husszein Ibrahim Ali arra panaszkodik, hogy mihelyst fellendült volna a női kosárlabdázás az országban, valami mindig visszavetette a fejlődést. A húsz éve húzódó polgárháború mellett a 2006-ban bejelentett tiltás, illetve az idén nyár közepe óta tartó aszály és éhínség is visszavetette a sportág helyzetét. Minden elismerést megérdemelnek tehát azok a lányok és nők, akik a kockázatok ellenére sem hagynak fel ezzel – a helyi viszonyok között mindenképp – veszélyesnek számító sporttal.

A válogatott csapat tagjai jelenleg napi két órát edzenek a szabad ég alatt, hosszú melegítőnadrágba, hosszú ujjú pólóba és fejkendőbe öltözve, több száz őrködő rendőr közepette. Edzés után átöltöznek, felveszik a hagyományoknak megfelelő ruhájukat és arcukat fátyollal takarják el – majd hazamennek családjaikhoz.

(Via: IPS News)