Megtalálták a férfiak agresszívabb stressz-reakcióiért felelős gént

Vajon a fenyegető szituációkra adott válaszunk a génjeinkben van kódolva? És ha igen, eltérő mechanizmusok lépnek működésbe nőknél és férfiaknál? Ausztrál kutatók a BioEssays folyóiratban publikált tanulmánya nem kevesebbet állít, mint hogy megtalálták azt a gént, ami a férfiakat agresszívabb viselkedésre hajlamosítja stresszes szituációkban.

Amikor veszélyes vagy kihívó szituációval találjuk szembe magunkat, a mellékvesekéregből katekolamin típusú hormonok (pl. adrenalin) szabadulnak fel, amelyek a „menekülés vagy harc” típusú viselkedésért felelnek. A legtöbb kutatás azonban eddig főleg férfiak reakcióira összpontosított, és így alig szenteltek figyelmet a nemek eltérő viselkedésének feltérképezésére az ilyen helyzetekben.

- Történelmileg vizsgálva, a két nem képviselőinek másféle kiválasztódási nyomáshoz kellett alkalmazkodnia a stresszhelyzetekkel kapcsolatban, ezért a biokémiai háttér és a mutatott viselkedés is különbözik férfiaknál és nőknél. Az agresszív "támadás vagy menekülés" reakció jobban előtérbe kerül a férfiaknál, míg a nőkre inkább a megbarátkozási, békéltetési kísérletek jellemzőek – fogalmazott Dr. Joohyung Lee, a melbourne-i Prince Henry Institute kutatója.

Lee és munkatársa, Vincent Harley professzor úgy vélik, hogy az Y-kromoszómán található SRY génben rejlik a különbségek egyik oka. Ez a gén a magzati egyedfejlődés során a herék kialakulásáért felel, amelyek hormontermelése végül hímneművé teszi az embriót. A gén hiányában az embrió nőnemű lesz. A kutatók sokáig úgy gondolták, a gén egyetlen „feladata” a herék kifejlődésének beindítása. Később azonban felfedezték az SRY által kódolt fehérjéket a férfiak agyában, az UCLA-n Eric Vilain professzor vezetésével folytatott kutatás pedig bebizonyította, hogy ez a férfiak mozgáskoordinációjának működésében is fontos szerepet tölt be, a dopamin nevű hormont termelő agysejtek befolyásolásán keresztül.

Azóta már tudjuk, hogy az SRY-fehérje számos kulcsfontosságú szervben, szövetben található meg a férfiak szervezetében, például a szívben és a tüdőben is – így egyre valószínűbbé vált, hogy az újszülött nemének „eldöntésén” kívül több feladatban is részt vesz. Olyan területeken találkozni vele, mint a szívritmus és a légzés szabályozása, vagy épp az idegrendszeri aktivitás – mind a stressz-reakciókban fontos funkciók. A kutatók szerint a férfiaknál a SRY gén okozza a nagyobb katekolamin-elválasztást, a vérkeringés megváltozását és a viselkedésmódot is. Nőknél ezzel szemben – írják – az ösztrogén és a szervezet által felszabadított opiát-vegyületek gátolják az agresszív reakciót.

(Via: ScienceDaily)

0 Tovább

Kevés a pénz a nemek egyenlőségének előmozdítására Kelet-Európában

Hiába a nemzetközi szervezetek – például ENSZ, Európai Unió – felől érkező nyomás, a nemek esélyegyenlőségének előmozdítását szolgáló kezdeményezések finanszírozhatósága továbbra is nagymértékben attól függ, hogy a nemzeti kormányok mennyire hajlandók az ügyet napirendre tűzni egy adott országban.

Közvetlenül a kommunizmus 1989-es bukása utáni időszakban a nemek egyenlőségéért küzdő közép-és kelet-európai civil szervezetek támogatásuk nagy részét az Egyesült Államoktól, nyugat-európai magánalapítványoktól vagy kormányzati ügynökségektől kapták. Ezen országok uniós csatlakozását követően az Unión kívüli adományozók nagyrészt levették kezüket a térségről, mivel úgy ítélték meg, hogy az EU-s alapok megfelelő anyagi fedezetet biztosítanak a régió számára.

A közép-kelet-európai civil szervezetek azonban azzal szembesültek, hogy furcsamód még nehezebbé vált a források megszerzése. Elsősorban azért, mert a brüsszeli eredetű pénzekhez a nemzeti költségvetési forrásból is hozzá kell tenni egy adott hányadot, így a támogatások elosztása a nemzeti szinten meghatározott szempontoknak és céloknak megfelelően történik. Ennek következtében a kelet-közép-európai, gender-területen aktív civil szervezetek számára korlátot jelent saját kormányuk napirendje, amely nem minden esetben tekinthető előremutatónak.

- Paradox módon, az EU-csatlakozás előtt könnyebb volt pénzhez jutni a radikálisabb akciókhoz és kiadványokhoz – fogalmaz Alina Synakiewicz, a lengyel Feminoteka nevű szervezet képviselője. – Manapság, még ha a pénz rendelkezésre áll is, kormányzati közvetítéssel folyósítják, ami voltaképp azt jelenti, hogy a kormány saját akaratának megfelelően továbbítja a forrásokat – ecsetelte a helyzetet.

Optimális esetben a civil szervezetek „kreatív” megoldásokkal el tudják érni, hogy a számukra fontos ügyek helyet kapjanak a kormányzati napirenden, ellenkező esetben viszont egyszerűen megtagadják tőlük a támogatást, elfogadhatatlannak ítélve céljaikat.

Az ide vonatkozó eddigi legkirívóbb eset Lengyelországban, a reproduktív jogokkal kapcsolatban történt. 1993-ban az abortuszt illegálissá nyilvánították az országban, és mind a mai napig korlátozott a fogamzásgátló szerekhez, valamint a szexuális felvilágosításhoz való hozzáférés.  Az orvosok szabadon hivatkozhatnak egy ún. „lelkiismereti paragrafusra”, hogy elutasítsák a születésszabályozáshoz szükséges gyógyszerek felírását. A nemek közti egyenlőségért küzdő aktivisták azt hangoztatják, hogy a reproduktív jogok hasonló korlátozása a Lengyel Katolikus Egyháznak az állam és a társadalom felett gyakorolt erős hatalmára vezethető vissza.

Tavaly az aktivisták megkísérelték elérni egy reproduktív jogokra vonatkozó jogszabály bevezetését, melynek fő pontjai az abortusz legalizálása, a fogamzásgátló szerek megfizethetővé és elérhetőbbé tétele, tényközpontú szexuális oktatás bevezetése, valamint a mesterséges megtermékenyítés állami támogatása lettek volna. Igyekezetük, hogy összegyűjtsék a törvény előterjesztéséhez szükséges 100, 000 aláírást, egyrészt a média érdektelensége, másrészt az aktivistákat támogató alapok és segítők hiánya miatt bukott el.
- Lengyelországban az elmúlt húsz évben sajnos az egész közélet az egyház propagandájának uralma alá került – mondja Elzbieta Korolczuk, a kezdeményezést népszerűsítő aktivista. - Nemcsak a közvélemény, de a mi aktivista köreink egy jelentős része sem hisz abban, hogy a belátható jövőben esély volna a reproduktív jogokkal kapcsolatos törvények megváltoztatására.” Korolczuk mégis azt mondja, hogy a küzdelem folytatódni fog, még e kedvezőtlen közegben is.

A nemzeti forrásokból származó támogatás továbbra is elégtelen például a nők elleni erőszakkal küzdő csoportok számára, ami nem csak a kapacitást korlátozódását eredményezi – ez különösen problémás, ha figyelembe vesszük, hogy a civil szervezetek a legaktívabbak a területen –, hanem azt is, hogy nincs elég menedékhely az erőszak áldozatai számára. A családon belüli erőszak ügyében már történt némi előrelépés. A legtöbb közép-kelet-európai országban születtek ezzel kapcsolatos törvények, habár ezekből gyakran hiányoznak a támadókat hatékonyan visszatartani képes intézkedések.

Épp a közelmúltban, február 28-án sikerült elfogadtatni a román törvényhozásban azt a törvénymódosítást, amelyért a civil szervezetek több mint két évig intenzíven kampányoltak. Ez a családon belüli erőszak elkövetőivel szembeni visszatartó eszközök alkalmazását részletezi. Mint Cristina Horia, a Sensiblu Alapitvány (az egyik legjelentősebb, a területen aktív szervezet) képviselője elmondta, az elmúlt két év során javult a nemzeti és helyi hatóságok hozzáállása, ugyanakkor „rendszerszintű hézagok” továbbra is gátat szabnak a kellően határozott fellépésnek. Ezek között szerepel például Horia szerint a szociális ellátórendszer alulfinanszírozottsága, a bántalmazott nők számára elérhető menedékhelyeinek alacsony száma, vagy a rendőrségi és közszolgálati alkalmazottak hiányos felkészültsége.

Érdemes megnézni, hogyan valósul meg a régióban az egyik legfejlettebb, a nemek közti egyenlőség elősegítésére hivatott eszköz, az ENSZ által erősen pártolt „gender budgeting” (gender-tudatos költségvetés). A „gender budgeting” a nemzeti és helyi költségvetés elemzését és átalakítását jelenti oly módon, hogy az egyes intézkedések – költségvetési sorok – kapcsán megvizsgálják, azok milyen hatással vannak a nemi esélyegyenlőségre.

Elizabeth Villagomez közgazdász, aki különböző ENSZ-ügynökségek képviselőjeként évekig dolgozott a módszer meghonosításáért a régióban, borús képet fest. – A gender budgeting nem terjedt el ezekben az országokban, mert a nemi egyenjogúság eszméje és elvei még mindig gyengék. Az egykori kommunista országokban az egyenlőség, mint általános érték, beleértve a nemek egyenlőségét, egyelőre nem túl népszerű, vagy még mindig félreértett dolog, a szocialista múlt friss emléke miatt.

Számos helyen próbálkoztak már a gender budgetinggel szerte a régióban, a lengyelországi (Gdansk) és albániai (Elbasan) helyhatóságaitól kezdve, nemzeti szinten a Cseh Köztársaságig, ám kivitelezése továbbra is szedett-vetett, és mindeddig elmaradtak a Nyugaton tapasztalt eredmények. Villagomez szerint a gyenge eredmények mögött a gyenge szakmai háttér és a költségvetésekben tükröződő politikai célok mintázata is felfedezhető.

(Via: IPS News)

0 Tovább

Az anya, a pornós és a tinimodell

Izgalmas gender-témákat körüljáró filmek közül válogathat, aki hétvégén ellátogat a Toldi Moziba az ELTE Társadalomtudományi Kara Ha érteni akarod a világot c. dokumentumfilm fesztiváljára.

Mindjárt a szombat délben induló program kezdetén elcsíphető a The Mother c. 2007-es svájci mozi, amely az orosz családanya, Ljublja életének ötéves periódusát követi nyomon. Ljuba élete nagy részét azzal tölti, hogy kilenc gyermekével erőszakos férje elől menekül. Újabb szomorú orosz történet – gondolnánk, és mégis egy univerzális mesét látunk szeretetről, reményről és egy csodálatos személyiségről.



Szintén szombaton 13.30-tól látható a Girl Model. Az amerikai-orosz doku két sorsot követünk nyomon: Ashley-ét, a meghasonlott modellügynökét, aki új, fiatal arcokat kutat fel Szibériában a Japán divatpiac számára, és Nadjáét, aki 13 évesen orosz vidéki életét feladva Tokióban próbál szerencsét, hogy otthon maradt családján segítsen. Sorsa nem egyedi: az északorosz területről tinilányok ezrei kelnek útra évről-évre, hogy szerencsét próbáljanak a jápán divatvilágban.



A filmet követően 15 órától beszélget Veiszer Alindával a lookizmusról és a szépség- és szexiparban tapasztalható kizsákmányolásról Gregor Anikó szociológus, Laczkó Mónika a Marie-Claire divatszerkesztője és Molnár Anikó stylist.

Végül szombaton 18.30-tól a pornóipar legmélyebb bugyraiba vezet el az Inside Lara Roxx c. kanadai doku. A kanadai Lara Roxx szépreményű pornószínésznőként érkezett az ipar fellegvárába, majd rövid karrierje alatt HIV fertőzést kapott munka közben. Az 5 éves periódust felölelő mozi bemutatja Lara küzdelmét a pornóipar embertelenségével, anomáliáival és saját betegségével szemben, miközben arra is fény derül milyen családi és egyéb tényezők vették rá a lányt arra, hogy ezt a karriert válassza huszonévesen.



0 Tovább

Minden negyedik nő őrült lenne?

Az Egyesült Államokban évről évre emelkedik a felírt antidepresszánsok és nyugtatók száma. A statisztikák szerint ma már minden negyedik amerikai nő szed valamilyen gyógyszert lelki egészségének megóvása érdekében. A Guardian cikke az okokat firtatja.

A világtörténelem folyamán sokáig uralkodó volt a nézet, hogy a bők a „gyengébb nem” – fizikailag és pszichésen is. A „nagy gondolkodók” – egytől egyig férfiak – sora dolgozott ki elméletet is ennek megindoklására. Platón Timaiosz című írásában a női testben szabadon vándorló méhhel magyarázta teóriáját. Galenus görög orvos évszázadokkal később a kielégítetlen szexualitást okolta a „hisztériáért”. Ez a nézet a 19. századig uralkodó maradt, és a hisztéria eseteit házas nőknél gyakoribb együttlétekkel, hajadonoknál pedig alhasi masszázzsal igyekeztek orvosolni. Ez utóbbi célja a „hiszterikus paroxizmus” kiváltása volt, amelyet ma jobbára orgazmusnak ismerünk, és ami sokszor csillapította a tüneteket.

A 20. században Sigmund Freud elmélete tette lehetővé a nők megbélyegzését. Az osztrák pszichiáter híres pénisz-irigység elmélete szerint lényegében a nők gyengeségének oka, hogy  nem férfinak születtek. Bizonyítékként épp elég, hogy a kislányok „fallikus” módon fonják be a hajukat. Természetesen kritikusai szerint ez az elmélet inkább árulkodik Freud doktor lelkivilágáról, mint a nőkéről. De a közelmúltban Amerikából érkezett statisztikai adatok nyomán mégis érdemes elgondolkodnunk, mi történt, történik a nők lelki egészségével.

A MedCo friss jelentése szerint az amarikai nők 25 százaléka szed valamilyen lelki problémára – depresszió, szorongás, figyelemhiányos hiperaktivitás, stb. – gyógyszert. Férfiaknál ez az arány 15 százalék, tehát a nemek közti eltérés jelentős.

A legkézenfekvőbbnek tűnő magyarázat szerint a nők előbb kérnek segítséget problémáira. De ha már egynegyedüknek gyógyszert kell szednie, hogy „normálisak” lehessenek, akkor már magának a normalitásnak a jelentése válik kérdésessé.

Az XX Factor női portálon így ír erről KJ Dell'Antonia: „négyből egy túl sok. Még akkor is, ha számtalan gyógyszeres doboz bontatlanul porosodik a polcon. Akkor is, ha a receptek egy részét nem váltják ki. Az egynegyedes arány azt üzeni, hogy vagy a nőket vagy az orvosokat becsapták azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a lelki egészség.”

Victoria Bekiempis, a Guardian szerzője azonban nem éri be ennyivel. Hiszen – folytatja írását – a szexista társadalom olyan környezetet jelent, amelyben az a csoda, hogy csupán a nők negyede érzi rosszul magát. Eleve, az orvosok kevésbé veszik komolyan a női pacienseket. Váliumot írnak fel nekik, csak hogy csendben maradjanak.

Másrészt, az erőszak amerikai kultúrájában minden hatodik nő átéli a nemi erőszak sikeres vagy sikertelen kísérletét, ami jelentősen hozzájárulhat a rossz közérzethez, mentálhigiénés problémákhoz. A 16-19 éves lányok esetében a nemi erőszak vagy zaklatás elszenvedésének esélye négyszer nagyobb, mint a társadalmi átlag. Az iskola 5-8. osztályába járó lányok 7 százaléka, a 9-12. osztályosok 12 százaléka lesz szexuális zaklatás áldozata. Ezen esetek jelentős részét nem jelentik be, és a statisztikák szerint csupán az erőszakoskodók 6 százaléka kerül végül rács mögé. Ráadásul, sokszor a nőket okolják az erőszakos cselekményekért. „Kihívóan öltöztek és viselkedtek” – hallani sokszor. A nyomás, a fenyegetettség érzése pedig azokat a nőket is megtalálja, akik maguk személyesen nem éltek át hasonló szörnyűséget. A szóbeli zaklatás, a viccesnek gondolt munkahelyi élcelődés mind hozzátesznek a kiszolgáltatottság érzéséhez.

Nem az a meglepő – zárul a cikk –, hogy minden  negyedik nő orvosságot szed mentális egészségének visszaállítása vagy megőrzése érdekében, hanem hogy  még mindig csupán a tünetekkel foglalkozunk, ahelyett, hogy a problémákat kiváltó társadalmi környezetet próbálnánk megváltoztatni.

(Via: Guardian)

12 Tovább

A háborús nemi erőszak okai összetettebbek, mint gondolnánk

Gyakran hallani a háborús és polgárháborús övezetekben elkövetett, gyakran tömeges nemi erőszakról, az áldozatok szenvedéséről. Azonban a mai napig keveset tudunk e jelenség valós hátteréről, okairól – vélte a Stanford kutatója, aki igyekezett a közhelyek mögé pillantani kutatása során.

A fegyveres konfliktusok idején elkövetett tömeges nemi erőszak jelensége nem csak emberi jogi, bűnügyi és egészségügyi probléma, de komoly demográfiai folyamatokat is beindíthat, így a hadviselés, etnikai tisztogatás egyik formájaként is szokás rá tekinteni. A balkáni háborúk, a szudáni konfliktus vagy épp a líbiai felkelés idején született híradások sokkolták a világot: a téma ma gyakori szereplője a híreknek, és úgy tűnik, a nemzetközi közösség is egyre inkább odafigyel a megelőzésére konfliktuskezelő tevékenysége során. Az ENSZ önálló biztosi hivatalt szentelt a problémának, a svéd Margot Wallström vezetésével.

A Stanfod Egyetem Clayman Genderkutató Intézetének kutatója, Dara Kay Cohen azonban nem elégedett meg a jelenség okainak hagyományos és széles körben elterjedt magyarázataival, az etnikai-demográfiai indíték túlhangsúlyozásával. Kettős módszertanú kutatásának tapasztalatai szerint a közkeletű bölcsességek az esetek többségére nem adnak kielégítő magyarázatot.

Saját kutatását az 1990 és 2002 között húzódó Sierra Leone-i konfliktus elemzésével kezdte. Azért esett választása erre a polgárháborúra, mert itt az etnikai szempont nem játszott szerepet az erőszakban. A polgári lakosság és különösen a nők számára itt is óriási szenvedést hozó küzdelem inkább a szegény, de nyersanyagokban gazdag vidékek felkelői és a korrupt kormányzat, illetve a viszonylag jómódú tengerpart-menti területek lakói között robbant ki. Esettanulmányában Cohen így alaposan meg tudta vizsgálni a nemi erőszakban szerepet játszó, az etnikai-demográfiai célokon kívüli mozgatórugókat.

Emellett a kutatónő létrehozta a háborús övezetekben elkövetett nemi erőszak első átfogó adatbázisát. Az amerikai külügyminisztérium emberi jogi jelentéseit alapul véve 86 konfliktus eseteit összesítette, amelyekre 1980 és 2009 között került sor. Ezen háborús, polgárháborús helyzetek kétharmadában születtek jelentések tömeges megerőszakolásokról.

Az elemzés meglepő eredményeket hozott: az erőszak eseteinek elterjedtsége nem függött szorosan a konfliktus etnikai színezetétől, vagy a nemi egyenlőtlenségtől az érintett közösségekben. Ehelyett a jelenség a harcoló csapatok sorozási módjával mutatott erős korrelációt.

Az adatok elemzését Cohen interjúk sorozatával egészítette ki. Sierra Leone-i veteránok mellett El Salvadorban és Kelet-Timorban harcolt katonákat kérdezett személyes tapasztalataikról. Ezek alapján rajzolódott ki előtte a tanulmány központi megállapítása: a csoportosan elkövetett erőszaktevés a harcosok összeszoktatásának, szocializálásának eszköze. Az irreguláris haderőknél, ahol véletlenszerűen, vagy különösen emberrablással szerzik az újabb katonákat, a harci morál erősítése, az összetartozás és lojalitás érzetének megteremtése az ilyen akciók elsődleges célja. A hagyományos, önkéntes-professzionális alapon szerveződő haderők esetében jóval kevesebb esetben fordultak elő hasonló rémtettek.

Talán a legmeglepőbb megállapítása a kutatásnak, hogy a nemi erőszakban sokszor női katonák is érintettek. Második Sierra Leone-i tanulmányútja során figyelt fel rá Cohen, hogy a legtöbb erőszakolás éppen ahhoz a fegyveres frakcióhoz (Forradalmi Egységfront – RUF) kapcsolódik, amely a legtöbb katonanőt tudhatta sorai között. Az interjúkból kiderült, hogy a női egyenruhások sokszor maguk is segédkeztek az akció során, lefogva az áldozatokat vagy palackokkal és egyéb tárgyakkal becstelenítették meg őket. E megfigyelés Cohen szerint komolyan kétségbe vonja a mindennapi bölcsességet, ami a fegyverforgató nők magasabb arányától vár eredményt az erőszak visszaszorításában.

Az elmúlt években az ENSZ kiemelt témává tette a háborús övezetekben elkövetett nemi erőszak ügyét. A 2008-ban elfogadott 1820-as ENSZ-közgyűlési határozat mandátumot biztosít ENSZ csapatok beavatkozásához a polgári lakosság védelmében, ha tömegesen fordul elő nemi erőszak. Azonban Cohen kutatása rávilágít: az ilyen cselekmények mozgatórugói összetettek lehetnek, ezért minden esetben a helyi sajátosságokból kell kiindulni a helyes válságkezelési stratégia megalkotása során.

(Via: The Clayman Institute for Gender Research)

0 Tovább
«
1234

Nemek arca

blogavatar

Friss hírek, érdekességek, pozitív példák - fókuszban a társadalmi nemek.

Utolsó kommentek